Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-30 / 5. szám

véltük lappangani, és a javaslatot elfogadta a képviselőház igen nagy többsége, s az ellene szavazóknak is egyik fele, értem a jobboldalt, nem ?zért tagadta meg a javaslattól támogatását, mert ez a régi megyei rendszeren kemény szúrásokat ejt, hanem hogy miért nem szúrta azt egészen agyon. Hogy ezen uj törvény megfelelend-é az óhajtott célúak, vagy pedig telve van ez a gyakorlat által majdan kimutatandó hibákkal, és igy talán néhány év múlva már lényegesen módosítandó lesz: ezt én nem tudom, nem értek hozzá ; legfeljebb lia megemlitem, hogy a reászavazott képviselők között is nem egy van, ki annak több pontjával elégedetlen, s hajlandó ezt csak ideiglenes átmeneti intézkedésnek tekinteni. És mégis reá szavaztak, elfogadta a ház igen nagy többsége. Miért? Talán a kormány elnök szép avagy haragos szemeiért ? Én nem hiszem. Én jobban tisztelem nemzetem képviselőit. Hanem elfogadta a ház azért, mert érzi, hogy ha annak egyes §-sain a gyakorlat követelend is majd némi változtatásokat, ele az a szellem, mely az egészen keresztül vonul, az a modern kor szelleme, és ezen szellem előtt — bármily kegyeletes tisztelettel viseltessiiuk is az apák ősi intézményei iránt — meg kell hajolni minden oly államnak, mely a korral haladni óhajt, s a korhadt haldokló államok sorsára nem akar jutni. , Akkor, midőn közhite volt az nemzetünknek, hogy extra Hungáriám non est vita, s így midőn a nemzet jobbjai, feladatukul azt tekintették, hogy ezen valódi vagy képzelt boldogságát hazánknak, nemzetünknek megvédelmezzék, s az ez ellen törő fö hatalomnak elleutálljanak: addig az 52 vármegyés rendszer meghiszem, hogy igen hatásos intézmény volt. Köunyebb a legerős.bb oroszlánt is megfojtani, mint 52 hydrának vagy tüzes sárkánynak a fejeit egyenkéut levagdalni, Ámde ma, midőn extra Hungáriám helyett elmaradásunk felől zengünk bus elegiákat1

, midőn érezzük, hogy a régi sáncok védelmezése miatt majdnem elvágattunk a civilisatio folyvást előretörő hadseregétől, s hogy ennélfogva kötelességünk ugyan az alkotmányosság lobogóját is minden oldalról védelmezni, de e mellett ugy az anyagi, mint a szellemi s erkölcsi téren erőfeszítve haladni, hogy azon sereget, melyhez mi is tartozni óhajtunk, némileg beérjük — ma egészen más eszközökre, más intézményekre van szükségünk. A megyei szűkebb látkörből kiemelkedő központi vezérlet, szakképzettség, gyors s erélyes végrehajtás, a különböző munkakörök öszhangzatba hozatala, s azoknak öszhangzatos művelése, és a kiadott intézkedésekért, másfelől ezen intézkedések végre nem hajtásáért járó felelősség, ezek s ilyesfélék azok, melyek ma a gyors haladást és sikert bármely téren biztosítják. Az említett törvényjavaslat pedig ily szellemben célozza a közigazgatást átalakítani, és szerintem — mint mondám — ennek tulajdonitható annak még a benne lehető hibák mellett is nagy többséggel lett érvényre emelése. Bocsássanak meg t. olvasóink, hogy egy percre átcsaptunk a politikai térre, melyet különben e lap hasábjain oly ovatosan szoktunk kerülni. A menyemasszonyról beszéltünk, de leányunkra néztünk. Magyarországon a prot. egyház alkotmánya, mint azt egykor e lapok szerkesztője is e lapokban tüzetesen kifejtette, teljesen a politikai alkotmány mintájára fejlődött ki, és az olyasféle körülmények, melyek becsessé, tiszteltté tettek előttünk magyarok előtt hazánk polgári alkotmányát, becsessé s féltetté tették előttünk protestánsok előtt egyházunk alkotmányát. S méltán! Addig mig védekező helyzetben voltunk, s legjobb erőnket, majdnem összes tevékenységünket egyházaink , iskoláink , önkormányzati jogaink megoltalmazására kellett fordítanunk, nem kis előnyünkre szolgált a szétszakadozottság, a 8 különálló egyházi testület ós az a nagy lassúság, melylyel mi egyházunkat kormányozzuk, iskoláinkat vezéreljük; jól voltunk azokkal az egyházi törvényekkel, kánonokkal, melyek ha akarjuk törvények, mert hiszen nincsenek eltörölve, ha akarjuk nem törvények mert hiszen elavultak. Üldözött bárány valánk mi magyar protest. egyház, hol a rókák, hol a farkasok törtek ellenünk, szükség volt a sok mindenféle kibúvó lyukakra, nem ártott ha közgyűlés nélkül semmiben nem intézaz kedtünk, ilyet pedig évenként csak egyet avagy kettőt tartottunk, sok ellenséges érzelmű intézmény mérge gyengült a lassú s hosszas végrehajtás miatt; iskoláinknak elég jó felügyelői voltak a lelkészek s presbyterek, a fensőbbeknek a superintendens s egykét idős, vizsgalátogató assessor. Igen de ma, midőn nem a régi intézményeket kell védeni, s a harcosoknak nem a régi fegyverekkel kell védekezniük; midőn mindenfelé, miként a természetben a téli fagy zártának leliulltával, ugy körünkben is uj élet pezsdül, uj eszmék magvai csí-