Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-30 / 5. szám

rádznak ki; midőn minden térre szakértő, a kor lüktető erét felismerő férfiak, a helyesnek felismert eszmét gyorsan valósító, óletbeléptető hatóságok, in­tézmények igényeltetnek, mert hiszen korunk gőzerő­vel halad, s a mi ma még helyes és jő, azt már holnap a helyesebb ós jobb által helytelennek ós ká­rosnak deci arái tátik, ós ha ma nem sietünk, holnap már késő, mert a versenytársak előnkbe vágtak, elgázoltak, ily időben a mi confusionk aligha lehet amabilis, a mi szétszaggatottságunk aligha szolgálhat erőnk fejlesztésére, s a mi központi, vezérlő hatóság nélküli egyházkormányunk aligha könnyíti a versenyt. A világi kormányzattal foglalkozók a míg baj­lódnak ezen uj közigazgatási bizottság felállításával, s az ide vonatkozó törvénynek a gyakorlati élet által útjába vetendő akadályaival, mi egyháziak szenteljünk komolyabb óráinkból egyet kettőt az e törvényjavas­lat létrehozását parancsoló modern szellem feletti elmélkedésre ; foglalkozzunk a pártszeuvedélytől n m zavart óráinkban azon kérdés felöl, hogy avagy nem volna-ó itt már az ideje, hogy mi magyarországi protestánsok is kilépjünk a folytonos védekezési s épen ezért mozdulatlan álláspontból ? nem volna-ó itt az ideje a partikuláris érdekek szűklátkörüsógéből magasabb s magasztosabb nézpontra emelkednünk, s a modern kor intő szavára figyelve, ódon egyházi in­tézményeinket az uj idők szelleméhez, kívánalmaihoz képest átidomítani? Kérésem, vagy óhajtásom most csak is idáig terjed, hogy elmélkedjünk, gondolkodjunk. Tenni? Az ó embert levetkezni, az uj bornak uj tömlőt ké­szíteni? ez még messzebb van. De készítsük, egyen­gessük az uj szellem előtt az utat önnön ós ember­társaink lelkében, s talán majd az utánunk következő nemzedék gyorsabban s több sikerrel foghat az uj eszmék megtestesitéséhez. FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. A vallásügyi min isteniek Haynald érsekhez inté­zett levele. Az 1868-iki oktatásügyi törvény meghozatala óta volt részünk bőven a szó- és tollharcban; most kezdődik — hála istennek — a tények harca. Lapunk eleitől kezdve örömmel üdvözölte azon sok oldalról ostromolt közoktatási törvényt; nem azért mintha hazánk és népünk érdekében felettébb üdvösnek véltük volna minden mi felekezeti iskoláinknak az állam kezébe való átbocsátá­sát, hanem több más okok mellett azon egyik főokból, mert ezen törvénytől egy jótékony verseny kifejlődését reményiettük. A nemes verseny egyik' legbiztosabb esz­köz valamely intézmény vagy eszme felvirágoztatására, kifejlesztésére, és a mikor a községi iskolák mellett leg­nagyobb hévvel buzogtunk is, mindig azt hirdettük, hogy a hol a felekezet képes iskoláit önnön erejéből felvirá­goztatni, ott még ha erejét kissé megfeszítve is tartsa meg iskoláit, de viszont ne irtódzunk az alkotmányos kormány vezetése alatt álló községi iskolától, s százszor inkább virágzó községi iskola, mint sinlodő felekezeti. Ezen nézeteinket — hála az égnek — nem volt okunk megbánni, sőt örömmel tapasztaljuk azon törvény­nek, s az az által előidézett üdvös versenynek áldásos eredményét. Különösen örömmel olvastuk Trefort minis­ter urnák Haynald érsekhez intézett s közelebb a sajtó utján is közzé tett levelét, s egyszersmind ezen levél tartalmából a mennyire kivehető Haynald érseknek a ministerhez tett jelentését. Igaz, hogy a szigorú felekeze ticsség szempontjából talán inkább aggódnunk kellene, mert hiszen a protestantismus és katholicismus elvi el lentétben vannak egymással, és igy a katholicismus körében történő haladás reánk nézve mindig hátrányos. De néni ! a protestantismus és a civilisatio oly igen ikertestvérei egymásnak , hogy minden habozás nélkül örömmel üdvözölhetjük úgy a tudományos, mint a népies mű­veltség terjedését, ha mindjárt az ellenfél táborában ta­lálkozunk is azzal; sőt örömmel azért is, mert bizton reményijük, hogy az oktatásügynek a katholikus egyházban ily nagyszerű fejlődése üdvös hatással leend önnön egyházunkra is, és azon vezérférfiaink, kik a kö­zelebbi években a közösiskolák ellen szórt vádjaikban, és iskolai autonómiánk sofistikus védelmezésében vélték egyházuk iránti hő szeretetüket legméltóbban kifejezhetni, azok is, látva hogy az ellentáborban mi történik, önnön iskoláinkra fordítandó gondoskodásukkal fognak feleke­zeti iskoláinknak védelmére kelni. Mint magyarok pedig még zavartalanabb örömmel értesültünk azon jelentékeny haladása felől a népiskolai ügynek. Nem oly rég ideje még, tiz éve sincs, a mi­dőn szavahihető embertől hallottuk, hogy a veszprémi püspökségben 20—25 kathol. falut bejárhatott az ember, a nélkül hogy egyetlen irni olvasni tudó földmivest ta­lálhatott volna, most pedig egy nagy terjedelmü'érseki megyé­ben oly intézkedések tétetvék, melyek azt egy pár évti­zed alatt a legműveltebb európai államok egyes részei­nek méltó versenytársaivá tehetik. Igaz, hogy a Haynal­dok nem minden bokorban s nem minden évtizedben teremnek; de egy ily főpap szelleme reményijük jóté­kony hatással leend önnön kollegáira is, ezek követen • dik e nemes példát, és sietendnek az elődök óriási mu­lasztásait, erélyes tevékenységgel kipótolni. Hazai népoktatási ügyünk fejlődéséről tanúskodó eme levelet kedves kötelességünknek tekintjük olvasóink-

Next

/
Thumbnails
Contents