Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-30 / 5. szám
rádznak ki; midőn minden térre szakértő, a kor lüktető erét felismerő férfiak, a helyesnek felismert eszmét gyorsan valósító, óletbeléptető hatóságok, intézmények igényeltetnek, mert hiszen korunk gőzerővel halad, s a mi ma még helyes és jő, azt már holnap a helyesebb ós jobb által helytelennek ós károsnak deci arái tátik, ós ha ma nem sietünk, holnap már késő, mert a versenytársak előnkbe vágtak, elgázoltak, ily időben a mi confusionk aligha lehet amabilis, a mi szétszaggatottságunk aligha szolgálhat erőnk fejlesztésére, s a mi központi, vezérlő hatóság nélküli egyházkormányunk aligha könnyíti a versenyt. A világi kormányzattal foglalkozók a míg bajlódnak ezen uj közigazgatási bizottság felállításával, s az ide vonatkozó törvénynek a gyakorlati élet által útjába vetendő akadályaival, mi egyháziak szenteljünk komolyabb óráinkból egyet kettőt az e törvényjavaslat létrehozását parancsoló modern szellem feletti elmélkedésre ; foglalkozzunk a pártszeuvedélytől n m zavart óráinkban azon kérdés felöl, hogy avagy nem volna-ó itt már az ideje, hogy mi magyarországi protestánsok is kilépjünk a folytonos védekezési s épen ezért mozdulatlan álláspontból ? nem volna-ó itt az ideje a partikuláris érdekek szűklátkörüsógéből magasabb s magasztosabb nézpontra emelkednünk, s a modern kor intő szavára figyelve, ódon egyházi intézményeinket az uj idők szelleméhez, kívánalmaihoz képest átidomítani? Kérésem, vagy óhajtásom most csak is idáig terjed, hogy elmélkedjünk, gondolkodjunk. Tenni? Az ó embert levetkezni, az uj bornak uj tömlőt készíteni? ez még messzebb van. De készítsük, egyengessük az uj szellem előtt az utat önnön ós embertársaink lelkében, s talán majd az utánunk következő nemzedék gyorsabban s több sikerrel foghat az uj eszmék megtestesitéséhez. FARKAS JÓZSEF. ISKOLAÜGY. A vallásügyi min isteniek Haynald érsekhez intézett levele. Az 1868-iki oktatásügyi törvény meghozatala óta volt részünk bőven a szó- és tollharcban; most kezdődik — hála istennek — a tények harca. Lapunk eleitől kezdve örömmel üdvözölte azon sok oldalról ostromolt közoktatási törvényt; nem azért mintha hazánk és népünk érdekében felettébb üdvösnek véltük volna minden mi felekezeti iskoláinknak az állam kezébe való átbocsátását, hanem több más okok mellett azon egyik főokból, mert ezen törvénytől egy jótékony verseny kifejlődését reményiettük. A nemes verseny egyik' legbiztosabb eszköz valamely intézmény vagy eszme felvirágoztatására, kifejlesztésére, és a mikor a községi iskolák mellett legnagyobb hévvel buzogtunk is, mindig azt hirdettük, hogy a hol a felekezet képes iskoláit önnön erejéből felvirágoztatni, ott még ha erejét kissé megfeszítve is tartsa meg iskoláit, de viszont ne irtódzunk az alkotmányos kormány vezetése alatt álló községi iskolától, s százszor inkább virágzó községi iskola, mint sinlodő felekezeti. Ezen nézeteinket — hála az égnek — nem volt okunk megbánni, sőt örömmel tapasztaljuk azon törvénynek, s az az által előidézett üdvös versenynek áldásos eredményét. Különösen örömmel olvastuk Trefort minister urnák Haynald érsekhez intézett s közelebb a sajtó utján is közzé tett levelét, s egyszersmind ezen levél tartalmából a mennyire kivehető Haynald érseknek a ministerhez tett jelentését. Igaz, hogy a szigorú felekeze ticsség szempontjából talán inkább aggódnunk kellene, mert hiszen a protestantismus és katholicismus elvi el lentétben vannak egymással, és igy a katholicismus körében történő haladás reánk nézve mindig hátrányos. De néni ! a protestantismus és a civilisatio oly igen ikertestvérei egymásnak , hogy minden habozás nélkül örömmel üdvözölhetjük úgy a tudományos, mint a népies műveltség terjedését, ha mindjárt az ellenfél táborában találkozunk is azzal; sőt örömmel azért is, mert bizton reményijük, hogy az oktatásügynek a katholikus egyházban ily nagyszerű fejlődése üdvös hatással leend önnön egyházunkra is, és azon vezérférfiaink, kik a közelebbi években a közösiskolák ellen szórt vádjaikban, és iskolai autonómiánk sofistikus védelmezésében vélték egyházuk iránti hő szeretetüket legméltóbban kifejezhetni, azok is, látva hogy az ellentáborban mi történik, önnön iskoláinkra fordítandó gondoskodásukkal fognak felekezeti iskoláinknak védelmére kelni. Mint magyarok pedig még zavartalanabb örömmel értesültünk azon jelentékeny haladása felől a népiskolai ügynek. Nem oly rég ideje még, tiz éve sincs, a midőn szavahihető embertől hallottuk, hogy a veszprémi püspökségben 20—25 kathol. falut bejárhatott az ember, a nélkül hogy egyetlen irni olvasni tudó földmivest találhatott volna, most pedig egy nagy terjedelmü'érseki megyében oly intézkedések tétetvék, melyek azt egy pár évtized alatt a legműveltebb európai államok egyes részeinek méltó versenytársaivá tehetik. Igaz, hogy a Haynaldok nem minden bokorban s nem minden évtizedben teremnek; de egy ily főpap szelleme reményijük jótékony hatással leend önnön kollegáira is, ezek követen • dik e nemes példát, és sietendnek az elődök óriási mulasztásait, erélyes tevékenységgel kipótolni. Hazai népoktatási ügyünk fejlődéséről tanúskodó eme levelet kedves kötelességünknek tekintjük olvasóink-