Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-15 / 42. szám

oly módoni átalakítására, és lehető megerősítésére, hogy ! abból az ily kisded egyházaknak annyi segély jusson, melylyel azok egy tanítót tarthassanak, és a köztük szolgáló lelkész részére leg lább 100 frtot fizethessenek ; az ily kisded gyülekezetek mint leányegyházak szinte egy közel, ben levő anyaegyházhoz levén okvetlen egyenként csatolandók. Melyek legyenek pedig ezen három osztályba tartozandó kisebb egyházaink, s melyik nagyobb egyházhoz legyenek azok csatolandók : annak meghatározásába sem maga az értekezlet nem bocsátkozhatik, sem az egyház megyének nem javasolhatja, hogy azt előlegesen állapítsa meg ; sőt inkább javai Íja, hogy azt az időnként felmerülő esetek alkalmával intézze el az egyházmegyei közgyűlés. 4. Azon bár csekély népességű és anyagi erejű egyházakat, hol hitsorsosaink más felekezethez tartozó nagyobb gzámú lakosok, vagy épen anya-egyházakkal vegyesen együtt laknak : hitfelekezeti sőt nemzetiségi szempontból is minden áldozattal fentartani kivánjuk ; az ilyekhez a hol lehet e végett szomszédos egyházakat is társítani, s a segély-egylet jótékonyságát az ilyekre kiválólag kiterjesz'endőnek véleményezzük." Ezen küldöttségi javaslat a gyűlés által egész terjedelmében elfogadtatván megerősittetett. 7. Végül az állandóan államsegélybeni részesittetést igénylő egyházak állapíttattak meg. A többi tárgyak helyi érdekűek levén : azoknak elsorolásával a közönség figyelmét nem fárasztom. KA LÓS PÉTER, tisza-becsi ref lelkész. RÉGISÉGEK. CTeltelen. sírols:. II. Tóth Ferenc. , Tóth Ferenc azonban nem állapodott itt meg. Roppant szorgalommal dolgozott; két évvel később megjelent a „K eresztyén hittan vagy Dogmatika Theologia" (Győr 1804.). Nyomban utána világot látott a „Lelkipásztori gondviselés" (Győr 1806.). „A magyar és erdélyországi prot. ekklézsiák historája" (Komárom 1808.). .,L iturgika* (Győr, 1810.) s végül a „Ker. erkölcstudomány" (Pest 1817.). Ha elgondoljuk, hogy az összes theol. tudományok ágait egy maga tanította : bámulatosnak kell tartanunk ama rendkívüli munkásságot, melyet mint tanár az irodalom terén kifejtett. Mert az imént emiitett s szorosan szakmájába vágó kézi könyveken kivül irt még időközileg egyébb — alább említendő — népiskolai tankönyveket is. Mindezen művei egyházi irodalomtörténeti tekintetben korszakot alkotók. Nagy időkig egyedül állott Tóth Ferenc e téren. Tankönyvei nemcsak a pápai, hanem a többi főtanodákban is sokáig fentarták magukat Dogmatikáját Somossy hittana halványitá el némileg ; gyakorlati theologiáját csak Zsarnay „Paptana" szoritá ki„Er k öles tan" azóta nem jött napvilágra, sem hazai egyháztörténelem Több mint hatvan év tünt el, inig hajdani tanszékéből, nagy vajúdások közt, egy ujabb „Hittan" születhetett. Népiskolai tankönyvei közül az Abéce, csak az Indali-féle ábécéknek engedett helyet; kátéi pedig még most is egyedüli vallástani kézikönyvei a dunántúli e.-kerületnek, s általánosan oly tömör, a hit- és erkölcstan főtételeit rövid velős kivonatban magában foglaló jeles kis műnek tartatik, melyet e.-kerületünkben a pnpi vizsgára menendő kandidatus ifjaknak még most is melegen ajánlanók. Minden egyéb tekinteteket mellőzve, Tóth Ferencnek, mint tanárnak, egyik kiváló szép érdeme, hogy tanítványainak a haladást szerfelett megkönnyítette, adván kezükbe nem időrabló s a nyilvánosság elől eltakart s épen azért Könnyen gyanúsítható kéziratokat, hanem tankönyveket. Megírván a szakmájába vágó könyveket, azután minden idejét egyháztörténelmi kutatásoknak szentnlé. Mindjárt a „Lelkipásztori gondviselés" után megjelent tőle „A helv. hitv. tul a dunai sup. élt püspökök élete" (Győr 1808.), melynek adatait a későbbi hason tárgyú monográfiájával együtt nagy részben mint debreceni könyvtárnok s senior gyűjtögette. Ugyan ez évben egy más egyh.-tört. monogratia : „A pápai nt. ekklézsiának rövid históriája" (Komárom 1808.); szintén ez évben a már fenebb emiitett nagyobb szabású e.-tört. mű „A magyar és erd ély országi prot. ekklézsiák históriája", mely idáig egyetlen a maga nemében. Majd „A helv. hitv. túl a tiszai s u p.ában élt ref. püspökök élete" (1812.). Ezenkívül — mint ő maga emliti önéletrajzában — „vágynak Tóth Ferencnek kéziratban több mint 13 tomusból és részint in fólió, részint in 4° álló és a magyar és erdélyországi prot. ekklézsiákat illető gyűjteményei, melyeket halála esetére fog a pápai kollégium könyvtárának ajándékozni." — Ezen, egy egyh. tört. búvár előtt megbecsülhetlen értékű gyűjteményből szándékozott a ^Dunántúli püspökök életében" említett „Protestáns e k k 1 é s i a i archívum" cimű vállalatát létesíteni . i de mely szándok — oh fájdalom — nem valósulhatott, azon okon, mert a fáradhatlan búvárt buzgó és üdvös törekvésében , a tiszteletes atyák, kiket mind nyilvános, mind magános úton felkért az egyházaik birtokában levő történelmi adatok, okmányok és följegyzések beküldésére, egy átalán nem, vagy csak igen hanyagúl s nagy elvétve gyámolitották ; csak Hevesi Sámuel akkori nagy-igmándi derék prédikátor küldvén be hozzá mintegy 80 darab okmányt, melyet a jeles pap szintén hasonló célból nagy fáradsággal hosszú időkön át gyűjtögetett; de melyről szomorúan jegyzi meg a nagy történész, hogy „ezekből — u. m. — ezen su p.-b é l i