Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-10-15 / 42. szám

közülök megbukik a képesítési vizsgán 15—20, a mi könnyen megtörténhetik : honnan láttatnak el akkor okleveles tanítókkal az üresen maradt egyházak ? Vajon lesz-e annyi okleveles tanitó? holott a mint az eddigi tanképességi vizsgák mutatják, nagyon kevesen nyertek oklevelet, Es vajon azon tanitók, kik már oklevelet szereztek, hajlandók lesznek-e magukat 100—150 forint évi fizetésért lekötni, akkor a midőn egy vasúti őrnek is van 350 frt évi fizetése. Hát ha azon eset áll elő, hogy nem mehetnek vizsgára az illetők, s a határozat szerint az ilyenek tovább nem alkalmazhatók a tanitói hivatalra, tehát útnak bocsáttatnak: oly rögtön honnat veszünk elegendő képesített tanítókat ? ! Mindezek nagyon figyelemre méltó dolgok. Aligha lehet ezen határozat egyszerre foganatosítható. Megérdemli a megfontolást. Ezen reformot a tanitói fizetések rendezésével lehetett volna sikeresebben keresztül vinni. Na de a gyakorlat a legjobb mester ; majd megmutatja az a sikert. Most veszem magam észre, hogy e tárgy felett kissé elelmélkedtem, és hogy csak egyszerű gyűlési tudósítást ígértem. Térjünk hát a gyűlés többi tárgyaira. 3. Tárgyaltatott a főt. tiszántúli egyházkerület által kiadott népiskolai tantervnek iskoláinkba való gyakorlati alkalmazása. Egyházmegyénk az említett- és több tanitóra számított népiskolai tantervet egy tanítóval bíró népiskoláinkban kivihetlennek, — sőt a hol és a mennyiben addig is alkalmazva volt — nehézkesnek és eredményében károsnak találta. Ugyanazért részint egyházmegyei önállásunk, — részint helyi viszonyaink tekintetéből a törvényesen tanitandók figyelemben tartása mellett a tanterv elkészítését saját — most újonnan alakított iskolai választmányára bizta. 4. Fölmerült az uj mértékeknek a belhivatalnoki fizetések beszolgáltásánál miként leendő életbe léptetése is. A fa fizetésre nézve mult gyűlésünkön már intézkedvén , most a búzafizetésre kimondatott, hogy a jelen évi egyházlátogatóság minden egyházban megfogja mérni a fizetést szedő vékát, s a literek számáról jegyzőkönyvet veszen föl, és azt a helyi elöljárókkal aláíratja minthogy a mérésnek azok jelenlétében kell megtörténni. Ugyan ezen alkalommal a liter szerinti mérték a dijlevélre is fel fog jegyeztetni. Ugy szinte azon egyházakban, melyekben a tagok keresztes élettel fizetik beihivatalnokaikat, ha ezen fizetés szemes búza fizetésre változtatik: minden keresztért az eddig használt egyházi véka liter tartalma szerint két véka tiszta rostált búzát fognak fizetni az illetők. 5. Esperes úrfelmutatá az ürességben levő egyházi tanácsbirói és aljegyzői hivatalra beérkezett szavazatokat; melyek egy küldöttség által felbontatván — a tanácsbiróságra Szarka Boldizsár vetési lelkész 33, — Bartha Mór sályii 26, — és Kenyeressy Sámuel kisari lelkész 7 szavazatot nyertek. Miután törvény szerint általáuos többséget senkisem nyert: a két előbbi jelölt lett volna új szavazás alá bocsátandó ; azonban Bartha Mór s utánna Kenyeressy is a jelöltségtől határozottan viszszalépvén, Szarka maga maradt a jelöltségre. Nem volt más teendő mint ujabb teltétlen szavazást rendelni el. Az aljegyzői szavazatok sok felé oszolván — a három legtöbb szavazatot nyert egyén u. m. Kiss Lajos nagyszekeresi, Kalós Péter tiszabecsi és Tabajdi Lajos szatmári lelkész új vá lasztás alá kijelöltettek. 6. Ezek után következett az elvben már egyházmegyeileg elfogadott 800 forint lelkészi fizetés minimum gyakorlati kivitele körül fönforgó nehézségek megvitatása s lehető elhárítása végett, — a Szatmáron 1876. april 6—7-dik napjain tartott egyházmegyi közgyűlés 10-ik számú határozatában újólag kinevezett küldöttség jelentése ; mely is következőkép hangzik. „Küldöttség a lelkész fizetési minimum 800 forintra lehető emelését mindazon szellemi, hitfelekezeti, anyagi és helyfekvési nehézségek mellett is, melyek egyházmegyénk 1875. november 5-kén Nagy-Arban tartott közgyűlése 5-ik számában elsorolva vannak, jelen értekezletében kifejtett eszmecserék s bővebb megfontolás után is ugy tekintvén, mint oly tovább nem kerülhető teendőt, melyet a kor kényszerűsége sürgetoleg követel: annak gyakorlati kivitelét körülményeink minden oldalról tekintetbe vételével, a következőkben véli megközelíthetni Hogy a valláserkölcsi élet közvetlen lelki gondozás nélkül sehol ne maradjon, az iskolai növendékek is kellő vallásos nevelésben részesittessenek, — s azon reményben hogy a lel kész-választási szabályok már folyamatban levő változtatásával lehetővé lesz, a kisebb egyházakban szolgáló — magukat érdemesített lelkészeknek nagyobb egyházakba leendő előmozdítattása : 1. Mindazon kisebb egyházakban, melyekben a lelkészi és tanitói hivatal s fizetés egyesítése által a jelzett minimum megközelíthető lesz: az iskola vezetése a lelkészre bizassék. 2. Az oly még kisebb egyházakban, a hol e hivatalegyesités a minimumot meg sem közelitheti, meg hagyatván a tanitói állomás, a lelkészi szolgálat folytatása bizassék egy oly legközelebbi szomszédos egyház lelkészére, melyhez az ily kisded egyház mint társegyház legcélosabban csatolható leszen, s e társegyházak lelkésze, mindenik egyházban minden vasárnapon megjelenjen, szolgáljon, és az iskolákra pontosan felügyeljen; s évi díjazásul a társegyházi a stólárén kivül 200 forintot fizessen ; az ily társegyházban most fennálló belhivatalnoki összes fizetés többi része csonkitatlanul a tanítónak adatván. Megjegyezvén, hogy társítani bármelyik egyházhoz is csak egyet lehet. 3. Minthogy vannak oly igen csekély népességű és erejű egyházak is, a melyekre még a megelőző második pont sem alkalmazható, hogy ezekben is a lelkészi szolgálat legalább minden második vasárnap teljesíthető legyen, s egy felekezeti i kola fentartathassék : a küldöttség más módot nem lát, minthogy a főt. egyház| kerület kéressék fel az úgynevezett ref. segélyegyletnek