Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-23 / 4. szám

magvető közleményeiből, az unitáriusok életében pedig a mint kezdet óta uj korszakot jelez, ugy mintegy hajnalcsillagként áll egy gyászos mult s egy jobb jövő reményeinek határán. A X. kötethez még külön kedveskedésül Channi n g E 11 e r y Vilmos világhirü classikus műveiből adott a szerkesztőség szintén V. kötetet, s a mint az elsők komoly irodalmunk barátainak köztetszését, ugy az utolsók egyhangú magasztalását vivták ki, mi az unitáriusok közszellemének s a magyar irodalom és nemzeti gyökerű és jellegű miveltség iránti nagy fogékonyságának megillető méltatása. Ez indokok — ugy vélem — képesek ajánlatossá tenni a címzett vállalatot, minek állandó fentmaradását, s érdemes és tudós szerkesztőinek kitartó egészséget, munkakedvet s hitfeleiknél méltó elismertetést őszintén kiván EGY PROTESTÁNS. RÉGISÉGEK. A tihanyi evangélikus prédikátor, megszakitott jogélvezetébe, a királyi biztosok által visszaállittatik. Mi Nádasdi Boldizsár és Szeghi János az országtól deputatus Commissariusok, adjuk emlékezetül a kiknek illik, hogy mi az ország commissiójából, Palatínus urunk ő nagysága Patensmandatuma mellett, secundum Puneta per siiam Majestatem, et Status Ordinesque Regni accordáta, et in eodem mandato inserta, Szalavár-megyében Tihanyi Praesidiumban azt a házat, melyben azelőtt is evangélikus minister lakott, és tiszti szerint való hivatal ját peragálta, minden pertinentiáival , úgymint földeivel, rétjei- j vei, erdeivel, és akármi névvel nevezendő proventusaival j együtt; minthogy a Töröknek félelme miatt ad faciem Praesidii nem mehettünk, azért innen Pápáról restituáltuk, ugy hogy az evangelikus miniszter azon megirt házba ezután minden háboritás nélkül lakhassék, s tiszti szerint való hivatalját libere peragalhassa, prédikálhasson, és proventusát percipiálhassa. Melynek nagyobb bizonyságára, és erősségére adtuk ezen restitutionalis levelünket kezünk irása és pecsétünk alatt megerősítve. Pápán die 19 április, Anno 1647. Idem BALTHASAR NÁDASDI m. pr. (L -S.) Idem JOANNES SZEGHI m. pr (L.-S.) A türelmi parancs, s a pápai szabó-céh ingerültsége. A több százados ingerültséget elnémítani, s az egyéni jogot föléleszteni, volt nemes célja a II. József fejedelem által 1781. október 20 kibocsátott türelmi parancsnak, mely országszerte a meg/ei székhelyen ünnepélyesen kihirdettetvén, hatósági currens által a lakosság tudomására juttatott, de nem részesült mindenütt kedvező fogadtatásban. E eurrensről irja Sándor Gergely pápai presbyter Eőry János főgondnokhoz Veszprémbe, hogy az a népet a protestánsok ellen ismét feltüzelte. De lássuk magát a levelet, melyben szó szerint ez áll: A currensnek már az az effectusa lett, hogy a szabó céh hétfőn a Kántormisére levén, a protestánsok nem mentek el, de az offertoriumra minden ember megfizette az öt garast régi szokás szerint. De azzal most meg nem elégedtek, hanem mindegyiket egy forintra büntették. És midőn okát kérdezték, miért nem mentek a misére, Nyul János kezökbe adta a magyar parancsolatot, állítván, hogy ez a királyi parancsolat dispensálta őket a misétől, erre Sajnovics Mihály felkelvén azt felelte :ha ilyen parancsolatot harmincat adnak is egy krajcáron, csak annyit ér ez, mint a milyet Kassa Domokos eresztett ki, a kit Pesten felakasztottak; —• azt is ott akasztják fel, a ki ezt kieresztette, azután a csizmája talpát megütvén igy szólott: ez i« többet ér nála, ilyetén is tudnék iratni. Ezt a többiek mind igen nevették, csúfolták, és irtóztató káromkodást vittek véghez, mi vélték a harmadik apjokat, anyjokat. A céhmester pedig azt mondotta: ha azt akarják, hogy a misére ne parancsolja in, n ekera küldjön a császár levelet, mert addig mindig parancsoltató m. Utoljára nekiek mentek felkiáltván: húzd ki az ilyen adta teremtette kálvinistákat, s mind ki hányták őket, hogy el nem mentek a m i s é r e. A protestánsok ezek'voltak jelen : Nyul János, Keresztúri Miklós, Nagy Sámuel, Gaál András, Lator János, Szecsődi István. E föllépés volt városunkban a fanatismus, fensőbbségi jog s vallási rajongás utolsó lázas kitörése. Az 1791. vallástörvény a féktelen rohamnak határt jelölt; s az ébredő miveltség lágyabb s szelídebb érzelmeket költvén a szivekben, ma már békében ^egymással, sőt egymás mellett jogérzettel állva, lelkünk meggyőződése szerint imádjuk az istent; s naponként közeledni hiszszük az időt a mikor nem fogja hinni ember, hogy a keresztyénség életében valaha ily méltatlan jogbitorlás, s baromi aljasság történhetett. (A pápai reform, egyház levéltárából közli) LISZKAY JÓZSEF. Külföldi egyház és iskola. Egyetemes zsinati rendezet. (Folj tatás.) 26. §. Miután a zsinat megnyittatik, az eddigi zsinati elnökség előterjesztést tesz a lefolyt zsinati időszak alatti