Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-17 / 38. szám

hangulatban is találják s nyájas bánásmódban része' süljenek nála. VERES JÓZSEF. (Vége következik.) A tudomány érdekében. A pápai főiskola ez idei „Ertesitvény é"- n e k homlokán olvasható „Pantheismus és Theismus" cimű cikke Kiss János h i 11 a n á r urnák, oly helyen oly modor s szellemben jelent meg s látott napvilágot, hogy ép e miatt ama cikket, mely mellesleg legyen mondva, I mmanuel Hermann Fichte kivouatos forditmánya csupán, rövid birálat alá venni, s egyházkerületünk, főiskolánk jóhirneve, s a tudomány mindenekfelett szent érdekében visszautasitani szent kötelességünk. Immánuel Hermann F i c h t e, lehet a mai idő igen tekintélyes philosophusa; philosophusi talentomának pallosát villogtathatja is Hegel bölcsészeti rendszere felett szabadon ; iránya, vezéreszméi felett mennydöröghet kárhoztató Ítéletet; a parányi kis D ávidok, a gondolat s eszmevilág nagy Titánjára dobálhatják az elferdités, a rágalom parittyakövek, a mint nekik tetszik : de azt egyáltalában meg nem engedhetjük, hogy Kiss János hittanár, tudományos bizonyítás s érvelések helyett, egy német philosoph művének kellő értelem s logikai egybefüggés nélkül kitépetts egybetákolt locusaival, könyv-1 a p j a i v a 1 érvelgessen azon bölcsészeti rend szer ellen, melynek teremtője a nagy Hegel; kinek a lét s gondolatvilág összes téréit átkaroló lángszelleme oly magaslaton áll még ma is, hogy oda Immánuel Hermann Fichte s Kiss János urak még csak felpillantani sem képesek. — Nem mi mondjuk ezt, hanem mondja azok cikk, mely az „Értesitvény"-ben Kiss János úrtól megjelent; mondják azon idézetek, melyek logikai rend s egymásután helyett, tarka s nevetséges egyvelegben quasi csörgő sipkában következnek egymás után. — Mit szól az olvasó, midőn egy tudományos értekezésbe;! idézetekkel találkozik először a 90. lapról; azutáu jőn a. 95, 97, majd a 104. lap ; innen azután megint visszaszáguld a 96. 98 lapra; majd merész ugrándozással a 114. 176. 177. lapokat veszi igénybe. — No szegény Hegel, az ilyen támadások miatt csakugyan békén alhatod siri álmodat; gyengébbek az ilyen támadók, mint koporsód férgei, melyek nagy lelked porhüvelyét bizonyosan már régen széllyel marcangolák; e csendes éjbogarkák koppanva hullanak alá a földre bölcsészeti rendszered megvíhatlan várfaláról. Azt meg épenséggel meg nem engedhetjük, sőt egyenesen kárhoztatjuk és elitéljük, midőn Immánuel Hermann Fichte, s után na Kiss János hittanár, azt kenik Hegelre, hogy Ő ilyen meg amolyan káros befolyással volt az emberiségre. — Midőn Fichte és akárki is logikai érvelés s tudományos bizonyitás helyett, ily a tudományhoz méltatlan fegyverekkel, ráfogásokkal, gyanusitásokkal képes egy alkotó lángszellemet dicső magaslatáról lerántani akarni; a ki egy Hegelt, ki életét a dolgok alaplelkének, az absolutumnak keresésére, megismerésére szentelé; ki a bölcselet világában egy új és még ma is túl nem szárnyalt rendszer alapköveit rakta le; a szellemország nagy és bátor kutatóját, a logika és dialectika lánglelkű alkotóját s bámulatos nagy mesterét; a ki egy Hegelt, kit mesterének vall egy Rosenkranz Königsbergben, egy E r d m a n n Halléban, M i c h e 1 e t Berlinben, Vischer a nagy aestheticus Jenában, a hégeli i bölcsészet egének meg annyi ragyogó csillagai ; a ki, ismételjük, egy Hegelt azzal mert vádolni, „hogy nem áldásos, hauem káros befolyással volt az emberiségre", az ilyen embert philosophusnak, a tudományos apparatus kellékeivel birónak el nem ismerhetjük, következtetéseit a tudomány érdekében határozottan visszautasitj uk. A hegeli bölcsészet úttörője főiskolánkban Tarezy Lajos volt; és a kinek a hegeli bölcsészetet illetőleg szemein még most is hályog van; vagy az új eszmék fényének ragyogása megfosztotta őt lát képességétől: az vegye kezébe az egyházkerület „Névtár"-át 1873-ról: ott fogja olvasni azon nagybecsű levelet, melyet Kiss János, egyoldalú kritikája meg sem emlit• melyet Tarczy Lajos a hegeli eszmék derék úttörője irt, az akkori püspök, a nagy tudományú Tóth Ferencnek; s melyben Hegel észtana a Fichte és Kiss J á n o s-féle támadások s elferditések ellen, minden józan gondolkodó előtt, tökéletesen védve s tisztázva van. Köszönettel tartozunk Liszkay urnák, hogy e nagy becsű irodalmi s bölcsészettörténelmi kincscsel megajándékozott akkor, midőn azt a nevezett névtárban közölte ; s melynek olvasásakor a „Prot. E g y h. é s I s k. Lap" igy szólott: „hazai tudományosságunknak kiszámithatlan kára a lángeszű bölcsész Tarcynak viszszalépése. — Pedig tudja Kiss János úr, hogy Ballagi sokszor igazat szokott mondani. A dunántúli egyházkerület pedig nem szorult Kiss János úr védelmére ; akkori tévedését tökéletesen jóvá tette az egyházkerület az által, hogy a hégeli eszméknek philosophiai tanszékét ismét átadá ; sok világosság sugárzott szét azóta e kathedráról ; hogy iskolánk jóhirnévnek örvend a hazai közvélemény előtt, azt a hegeli iskolának, Tarczynak, Kerkápolynak, s ezek igen sok derék tanítványának köszönheti; Antal Gábor, Szabó Károly, mind hegeli szellemben működnek, s hogy ifjainkra káros befolyást gyakorolnának, gondolom, maga Kiss János úr sem merné állítani. Az igazság szeretete vezérlé tollúnkat e cikk Írásánál ; egyházkerületünk a haladás s tanszabadság zászlóját lengeti ;Kiss János úr hátramenő orthodox iránya 1 nagyon megbotránkoztatott bennünket ; Hegel elleni