Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-17 / 38. szám

támadását a tudomány érdekében ezennel viszszautasitjuk. PERESZLÉNYI JÁNOS. A fentebbi sorok által figyelmeztetve, magam is átolvastam Kiss János úr nevezett legújabb opusát, és elbámultam a roppant előmenetelen, melyet tisztelt kartársam a hátrafelé haladásban tett. Mikor dogmatikáját irta, igaz, hogy ismeretei hiányosak, elvei ingadózok, okoskodásai nem egyöntetűek voltak; de iparkodott legalább érthető lenni, és egyes gondolatainak a tudományos bizonyítás sziliét megadni. Azóta, az egyedül üdvözítő orthodoxia szolgálatában ugy látszik, azzal a dicséretes törekvéssel is felhagyott, és e kis iratról Ítélve azt kell hinnünk, hogy világosság helyett minden áron a szent homályt keresi, miért is mondatait, minden grammatika ellen ugy szerkeszti, hogy ember legyen ki azok egyes alkatrészeit megkülömböztetni, ós a kétségtelen értelmet megállapítani tudja. Mikor mindjárt az első bekezdésben így ir: „E kettő, és hozzájok még egy harmadik a materialismusban él", minden ember bizonyára azt hiszi, hogy „E kettő, és hozzájok még egy harmadik" a mondat subjectuma, melyről az állíttatik, hogy „a materialismusbau él" ; pedig dehogy van úgy, mikor így folytatja: „és mozog ma az emberi szellem, annyira, hogy az eszmék és tanok szintén három csoportra osztják az emberiséget, ós lélekzetét ezek teszik." A folytatásból látván, hogy „az emberi szellem" a mondat subjectuma, gondolkodóba estem, hogy kell hát a mondat elejét érteni ? Hosszas találgatás után rájöttem, hogy talán ezt akarja raoudaui: E kettőben (t. i. a p;ntheista ós theista szavak-(?), fogalmak-, ós tanokban) és hozzájuk még egy harmadikban, t. i. a materialismusbau él(.) ós mozog ma az emberi szellem, annyira, hogy ez eszmék és tanok szintén hárGm csoportra osztják az emberiséget, (hát még mi osztja az emberiséget három csoportra ? miután az eszmék ós tar.ok szintén osztják), s lélekzetét ezek teszik. Ez egy physiologiai fölfedezés, hrgy az emberiség, mint emberiség nem levegőt lélekzik, mint az egyes ember, hanem eszméket és tanokat lélekzik. Bizony Fichtének sincs mit köszönnie, hogy szellemmüve nálunk oly pogányul kificamított nyelven mutattatik be. Másik nagy lépése hátrafelé az, hogy valamint a vallásban, ugy a tudomány terén is az auctoritás elvét tartja érvényesíthetőnek Kiss János collegánk. Csak igy magyarázható meg, hogy Fichte I. H.-t beszéltetve, vállalkozni mert a hallatlan feladatra, hogy négy lapon ítéletet mondjon ós tudományosan döntsön oly kérdésben, melyben a száraz pro ós contra fölsorolása is ívekre terjedne. A ki az idevágó irodalomban jártas, ismeri a nehézségeket, melyek ugy a theistikus, mint a pautheistikus felfogást terhelik. Ha a pantheismus az emtar kedélyi természetét, szívót nem elégíti ki: viszont a theismus sehogy sem képes az ész követelményeinek megfelelni, s állításait igazolni. A theismus, hogy inconsequentiáit elta? arja, hamis játékot kénytelen a nyelvvel űzni ; szókat teremt, melyeknek megfelelő fogalmuk nincs, ós fogalmakat képez, melyek végig nem gondolhatók. A theismus Istent szorosan megkülömböztetve akarja gondolni a világtól, ós mégis azt tauitja, hogy Isten mindenütt jelenvaló. Ámde, ha mindenütt jelenvaló, tehát minden legkisebb atomban is Isten van, s még ama bolond gondolatában is jelen kell Istennek lennie, ki azt mondja, hogy nincs Isten. De hát akkor mért irtózik annak kimondásától, hogy minden Isten ? — A theismus tovább azt tauitja, hogy Isten a világot semmiből teremtette; azt kérdjük tehát, hogy ha Isten mindenütt jelenvaló, hol volt azon semminek a helye, amelyből Isten a világot teremtette? — Idő és tér esziiuk oly sziikségkópi categoriái, hogy azok nélkül semmi létező nem gondolható; minthogy pedig Isten, minden időknek előtte volt, és Istent semmi tér be nem fogadja, tehát idő ós tér Is'enre nem alkalmazhatók, s igy eszünk fogalma szerint Isten nem létező. Lássa, kedves collega, ilyenfélék a megfejthetlenségek, melyek a gondolkodó ész elébe tömegesen tolulnak, mihelyt a theismus állításait komoly vizsgálat alá veszi. — Jól tudom, hogy azok a nehézségek sem csekólyleridők, melyeket a pantheismus ellen felhozhatni ; csikhogy a pantheismus elleni vádakat a kegyessé?, és a minden áron megnyugvást kereső sziv emeli csak, mig a theismus ellen a logica szól. E viszonynál fogva a miudenek felett logicai következetességre törekvő tudomány törvényszéke előtt a theismus mindig hátrányban marad a pantheismussal szemben, s miután tudvalevőleg a nagy Leibnitz is hiába erőlködött Spinoza erős argumentumait kiforgatni, előre látható volt, hogy a kicsi Fichte juniornak Hegel elleni hadjáratát ínég kevesebb siker kisérendi-. Szerencsére a szemlélőlő észnek ugy pautheis-