Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-13 / 33. szám

Tizenkilencedik évfolyam. 33* sz* Budapest, 1876. augustus 18, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. 1. em. Előfizetési díj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásná 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. IMT Teljes számú példányokkal még mindig szolgálhatunk. Falusi tapasztalatok. ív. Ha fentebbi cikkeimben állítám, és — úgy hiszem — a felhozott példákkal eléggé bebizonyitám, hogy erkölcsi romlásunk egyik oka az, mert a nép mást hall a templomban és mást tapasztal az életben: ügy most egy másik tételt — mely szinte nagy befolyással van erkölcsi romlottságunkra — állítok fel s bizonyítandok be, mely is a következő : nem csak az úgynevezett nép, á.lta 1 ában egész magyar nemzetünk még eddig soha sem tudott oly erős, oly következetes lenni, miszerint az önmaga által hozott s királya által szentesi tett törvényeket respectálta volna kellőkép! Sőt bizonyos gúnymosoly vonúl el mindenikünk arcán, midőn olvassuk, hogy az angol Speacker még mai napság is középkori borzas parókában ül a gyapjúzsákos széken, — s a királynő még ma is kopogtat a citi kapúján, s csak a polgármester engedelmével nyílik meg számára az, s léphet be. Lehet, hogy e nemzeti könnyelműségnek nálunk egyik okozója az is volt, mert régibb törvényeinkben igen sok rész a biró jóakaratára s bölcs belátására volt hagyva; ha azonban a biró történetesen nem volt vagy jóakatú vagy bölcs, a törvény tekintélye szenvedett. — Ámbár régibb biráinkról elég kedvezőleg nyilatkozott még maga II. József is — midőn valami építészeti terv előkerestetésekor épen a tizenhetedik kancelláriában boszankodott, — így szólván a vele levő ministernek: „lássa ön, erről vagy ilyenről nekem egy magyar szolgabíró öt perc alatt képes volna felvilágosítást adni Meghozzák a rengeteg sok törvényt, de a végrehajtásról, az életbe léptetésről, senki sem gondolkodik. — Bizony megvallom, keserűen mosolyogtam, midőn a fentebbi években egyik belögyérünk köriratát olvastam; „most midőn az új községi törvény életbe léptetése után a községekben új élet pezsg." — Jámbor gondolat! Slendriánabbúl megy mint valaha; minden szolgabíró másként magyarázza s hajtja végre a községi törvényt, s igen gyakran megtörténik az, a mi rajtam is megtörtént, hogy megyei virilis voltam, hanem a községi virilisségro a szolgabíró előtt nem birtam elég qualificatióval. Néhol megtartják a törvény rendeletét, hogy kis községekben két, a nagyokban négy esküdt legyen, máshol elengedhetetlen a 12-es tanács, s még sem tudják, hogy némely ügyekben a járásbiróhoz, vagy a szolgabíróhoz forduljanak-e? és történnek esetek, midőn az ember komolyan arra gondol, vájjon ne vándoroljon-e ki valamely békeségesebb országba, mert itt már annyira vagyunk, hogy sem életünk sem vagyonunk nincs biztonságban! Például: egy jámbor kereskedőnek a boltját éjjel fel akarták törni; a kereskedő észrevette, a tetteseket felismerte, s nevükön szólitván Őket, intette, hogy a feszegetéssei felhagyván, takarodjanak az ajtótól; erre — mivelhogy néven szólitá őket — háromszor belőttek rá az ablakon s midőn az is kétszer kilőtt, elszaladtak. Másnap lett a törvény. A főtettes ipja és nagybátyja, mindkettő temérdek bűnökért több izben kereset és büntetés alatt volt egyén, a 12-es tanács tagja levén, az lett a határozat, hogy egyezzenek ki. A jámbor kereskedő tudván, hogy kikkel van dolga, kész lett az egyezségre, ha a tettesek az ajtón s ablakon okozott kárt megtérítik, és ha talán holtra ijedt s épen viselős 65