Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-13 / 33. szám

nejének orvosi ápolásra lenne szüksége, azt fizetik. Nemhogy e méltányos ajánlatot elfogadták volna, de még ők kértek fejenként öt frt szógyen-pénzt, a mit a kereskedő megfizetni nem akarván, a tanács a tetteseket szabadon ereszté. A kereskedő járásbírósághoz fordult, ez felhívta a szolgaliróságot, hogy a gonosztevőket fogassa el. Harmadnapra az egész falu szörnyüködóse közt, „hogy hiszen semmit se tettek", csakugyan elkísérték őket a pandúrok. így osztán könnyen boldogűlhatnak a tolvajok! Másnap egy kamrát törtek fel, harmadnap egy házat ástak ki, élő világ tudja, hogy kik! Ott isznak egész nap a kocsmában ! Az ember rettegve fekszik le este, soha se levén bizonyos sem élete sem vagyona felől! És bátran elmondhatjuk, hogy majdnem az egész országban így állnak az actiák, pedig megvan a hires községi törvény, s abban meg vagyon irva, hogy minden község tartozik gondoskodni a rendőri teendőkről, s az egyszeri minister szerint „a községekben új élet pezsg." Az ám! valóban új, modern, alkotmányos, az 1789. és 1848-iki nagy évek vívmányaiból kifolyó élet, midőn a falusi bíró a megyei közmunka leszolgálásáról kiadott szbírói rendeletre azt válaszolja, hogy: ,,a megyei közmunkát csak azon esetre vagyunk hajlandók elvállalni, ha a megye nem csak az n.-i, hanem a mi határunkban is megcsináltatja az útat," új élet, midőn a legaljasabb, pónzen fogadott részeg kortes is megveri keményen a mellét a szbiró előtt e szavakkal: „egyet füttyentek, tudja meg az úr, ón választom az urat"! Mennyi rendelet ki nem adatott már a közegészség-ügyben! Ki hajtja végre? Senki. — A régibb, — úgynevezett királyi rendeleteknek legalább megvolt az a jó oldaluk, hogy a papokat felhívták, miszerint a himlő-oltás rendszeresítésére nézve felhívó cédulákat osztogattassanak, a halottaknak templomba vitelétől, a koporsóra borulástól szép módjával igyekezzenek hallgatóikat elszoktatni sat. most minden alkotmányosan megy ; igen sok helyt kisbirákkal kell a szüléket a himlő-oltásra hajtatni, mióta a népboldogító újságok azt írták, hogy az oltáskor átszármazik a gyermekre a scrofula, süly, pokol var sat. A halottak eltemetésénél mennyi a visszaélés! Tudok több helyet, a hol, ha például reggel meghal valaki, délután már temetik. Az eljárás következő: a mint a házbeliek látját, hogy no, meghalt ám! mennek, nem a paphoz, hanem be a városba az orvoshoz, az orvos kiadja nekik bizonyítványban egy frtórt, hogy a hulla, a mit ugyan soha se látott, ilyen meg amolyan veszedelmes az élőkre nézve, még ma temetni kell; ekkor egy kicsit móg borozgatnak, osztán haza mennek, akkorra már otthon kész a tor, meg a „cs alád-összeír ás", a két okmányt beviszik a paphoz, ós a papnak igen gyakran két óra alatt rettentő siralmas halotti prédikációt kell mondani ! prédikáció alatt a nyitott koporsó a templom közepén van, a test kivitelekor felteszik rá a fedőt, a sírnál azonban újra leveszik, hogy ott egy jó félóráig végigvégig sirassák, mely idő alatt a kántornak ott kell állni kalap-vetve a gyerekekkel együtt! Mikor ón az ilyet keményen helytelenítve, okát kérdeztem, naivul azt felelték, hogy ha a törvényes időig fenhagynák a a h lottat, móg el is undorodhatnának, mikor végig siratják, mert az már szokás, tehát azért kell az orvosi bizonyítvány ! Es nincs pap, nincs tisztviselő, ki ezt megakadályozná! Ennek ellenében meg egyszer magamon történt az, hogy — ámbár részemről a kellő intézkedés a legpontosabban megtörtént — egy szerencsétlen öngyilkos (jól megjegyezvén, hogy földhöz ragadt szegény volt) hullája 60, mond hatvan óráig fen volt, mert sem a szbiró sem a járás-orvos részéről semmi vizsgálat nem tétetett, mikor osztán a caniculai hőségben tovább nem várakoztam s eltemettem; s a vizsgáló bizottság másnap megjött; ha keményen nem fogom a dolgot, móg nekem lett volna bajom! Az orrmáuy-vidéki (már csak ón is így írom, ha ők így írták) lelkész-értekezlet, — ós igen helyesen — mint e lapokban is közölve volt — tárgyalta, hogy a nép közt elterjedt kuruzslást miként lehetne kiirtani, hogy az olyan vasasdi javasasszony-félékhez ne járnának! Oh édes atyámfiai, az a Yasasd csak egy Isten háta mögötti kis falucska, hanem mondok ón nektek egy 12 ezer lakosú nagy várost, a hol van járás-biróság, szolgabiróság, törvényszéki orvos, honvédorvos, még más két ós városi orvos, nagy intelligentia lakik benne, négy pap is móg hozzá, sőt móg arról is nevezetes, hogy három országos képviselő kerül belőle; jertek csak újhold vasárnapján megnózni az ott lakó javasasszony háza táját, bizony mondom, hogy a gyűdi búcsúra nem megy annyi kocsi, mint őhozzá az időben, pedig az nem is mórges füvekkel gyógyít, hanem csak egy kutya-lábszárcsontot ad a beteg kezébe, osztán rá olvas, s végre meghagyja, hogy a beteg otthon este ha lefekszik, mondjon el egy maga vallása szerinti imádságot!