Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-06 / 32. szám

lalkoztam, nem tagadom, hogy egyrészt azon feladat nehézsége : Székács felett szónokolni, másrészt azon mély tisz. telet és kegyelet, melylyel ifjú korom óta az o szellemi és erkölcsi nagyságát ismerve iránta viseltettem, s ebből folyólag azon őszinte bánat és fájdalom, melytől elhunyta felett saját szívem sajog, mindenkép akadályoznak abban, hogy ha csak megközelítőleg is előtökbe állítsam azon képet, mely róla lelkemben él s élni fog, mig csak szemeim az örök állomra be nem záródnak. S midőn — ismétlem — a felekezet keretén belől kívánok a drága elhunyt felett ez alkalommal szólani: a beszédem elején felolvasott szent ige nyújt támpontot. Ugyanis a lelki ajándékok kívánatos voltát föltételező apostol azoknak az anyaszentegyház épületére való értékesítését szorgalmazza. S midőn anyaszentegyházunk egyik kitűnően hű szolgájától búcsút veendők vagyunk, lássuk azon lelki ajándékokat, melyekkel Székács az egyházat építette. 1. Különfélék azon adományok, melyekkel a mindenható az ő képére .teremtett embert megáldotta. S midőn Urunk azt mondja, hogy úgy fényi]ék a mi vilá gosságunk az emberek előtt, hogy mások látván azt, áldják a mennyei atya dicsőségét, csak igazolva találjuk az apostol mondását, hogy „minden jó és tökéletes adomány onnan felülről száll alá ránk." Igaz, hogy erre legtöbbje a halandóknak nem igen gondol; igaz, hogy igen kis része emlékszik meg hálásan arról! S vajon miért ? azért, mert a lelki ajándékok egyikében fogyatkoznak ! Sejtitek, melyik az? A hit. Ha az apostolok idejében, az Ur közelében, az ő tanítványai azt kérték tőle, hogy : „Uram öregbítsd hitünket": mennyivel inkább kell nekünk ama mennyei ajándékért buzgón, állhatatosan könyörögnünk ? Hisz tudjuk, hogy — az irás szavai szerint — a hit ajándéka nélkül az Istennek nem tetszhetünk, hogy ezen hit ajándéka nélkül őt nem ismerhetjük fel, annál kevésbbé építhetünk sikeresen az ő országán. ' Azon hitet értjük, melyet megváltónk azoknak igért, kik lelkük-szivük egész odaadásával kérik azt tőle, hogy általa megszilárdittassanak. Azon hitet, mely nem bz egyes tantételek tudásában áll, de melytől eltelten a nagy apostollal valljuk: nekem élni a Krisztus smegh alni nyeremény; — azon hit -— mondom — mely minden nemes és magasztos törekvésünk mennyei rugója, emeltyűje s irányadója, ez vajmi keveseknek jutott osztályrészül. S kiknél lehet felismerni, hogy a hitnek ezen ajándékával áldattak meg ? Urunk rájuk mutat, midőn azt mondja :gyümöcseikről ismeritek megőket, s az apostol : tetteidből ítélem meg hitedet; mutasd tetteidet, hogy felisme rjemhitedet. Akár a gyümölcsöt, akár élete egész ténykedését tekintjük a boldogultnak, nem lehet mást következtetni, mint hogy azon lelki ajándékok közt, melyekkel ragyogott, a hiti: ek mennyei ajándéka volt az, melytől szive eltelten, az evangeliumi egyházat építette. Avagy a majdnem 40 évig tartó lelkészi ernyedetlen működése nem eredményezte-e legközelebb azt, hogy itt az ország szives fővárosában a magyar evang. egyháznak alapitója ő lett s Pál apostolként mondhatta : En szültelek titeket az evangelium által a-Jézus Kristusban? Avagy visszagondoljunk-e azon évekre, mikor még ezen immár tekintélyes egyház annyira zsenge volt, hogy Székács saját anyagi létét biztosítandó, fáradhatlanul magánórákat adott? Visszagondoljunk e azon nehéz időkre — igenis, mert hisz az evang. egyháznak nem kell nagyon régi múltban keresnie azokat — melyekben, egyháza s annak függetlensége, önállósága érdekében minden iráuyban nehéz harcokat kellett kiállania ? Mindezt az ő szent, az ő élő s törlietlen hitétől ihletve végezte. Ö a nagy apostollal hitét a Kristusban megtartva, ezen mennyei ajándékával, — melyet kegyes szülőitől örökölve folyton öregbített, benne növekedve, élve, cselekedve, l tűrve, szeretve, munkálva — építette az evangeliumi anyaszentegyházat. Azon mustármaghoz hasonló zsenge központi maj gyar evang. egyházat Székács, élő hite mennyei ajándékával építve, virágzó egyházzá segítette. S megemlékezve keresztény lelkülete szerénységéről, a drága szellem ez állításunkkal szemben tiltakozva hozzáteszi: nem én, hanem azon kegyelem, mely bennem munkált, mely nekem erőt nyújtott, s azon kitűnő jelesek — híveim — kik abban segítettek. 2. Még egy másik kitűnő lelki ajándékkal rendelkezett Székács s építette azzal az egyházat s ez az ő alapos tudománya volt. A mint mondám, Ő nemcsak a miénk, evang. egyházunké, ő egyszersmind a nemzeté volt. S hogyan lett azzá is, vagyis oly értelemben a drága honé, hogy míg él nemzet e hazán; mig irodalma — adja isten — folyton terjed, hódit s jövőnket biztosítja : Székács művei és irodalmi munkássága neki az első rangú helyet biztosítják? 1837. év óta, mióta t. i. ezen magyar evang. egyház első lelkészévé lett, a theologia körébe vágó számos dolgozatán kivül, — mely iránya koronáját s a prot. irodalom egyik legkitűnőbb termékét az 1871-ben megjelent „Egyházi beszédei" képezik — folyton mint classicus író működött; az ő felülmulhatlan epigrammain s eredeti művein kivül számos jeles műfordítással gazdagitá irodalmunkat a görög, római és szerb költészet köréből. Tevékeny tagja volt az akadémiának s a Kisfaludi-társaságnak. Mindezt azon lelki ajándék alapján vívta ki magának az egyszerű iparos fia, ki tanulmányait egy szegény falusi iskolában kezdé, a mi szűken javadalmazott tanintézeteinkben folytatta s végre a külföldi egyetemeken gazdagította, mindenütt kitartó szorgalommal s önmegtagadással tanulva és búvárkodva. Székács alapos tudományossága egyike azon lelki ajándékainak, melylyel az egyházat építette s mely maradandó emlékét képezi. 3. Mit szóljak végtére azon lelki ajándékáról, melylyel annyira bírt, mint közülünk egyik sem : az 6 ékesszólása rendkívüli tehetségéről? Igaz, hogy „a sziv teljességből szól a száj" s mi az evang. lelkész 63*