Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-08-06 / 32. szám

szónoklati értéket képezi, az nem a szóbőség, a hang, a taglejtés, hanem az, mit a régiek „pectus" szóval fejez­tek ki. De ép azért, mert ennek a belső nemes tulajdon­nak, a gondolat -átérzett voltának birtokában volt ; mert ő neki oly kitűnően engedelmezkedett a biztos, a művé­szileg kezelt hazai nyelv; ennek alapos ismerete legrej­tettebb gondolatainak s érzeményeinek mindenkor a kellő kifejezést sugalta — ép. ezért méltán az ország papjának ismertetett el, a szónak legnemesebb értelmében. S mindezen lelki ajándékaiért, melyeket ő az egybázépitésére hőn igyekezett forditni, hogy nevekedtesse hiveit s mindazokat, kiknek szolgált, kikkel érintkezett, mi őszinte hálával adózunk s hódolunk emlékének, ma­radandó emlékének közöttünk. — Midőn az eltűntnek lelki ajándékait, ha csak vázlatosan is, jeleztük, s azok­nak az egyház építésére szolgáló voltukat érintettük : nem kell-e dicsőítenünk a mennyei atyát, ki őt azok­kal oly bő mértékben felruházta, s az evang. egyház méltó sáfárává ingyen való kegyelméből képesítette, segítette ? Ti, az ő szeretett kedvesei — neje, fiai, leányai, vői, menyei, unokái, — ti azon világosságban jártok, melyet ő gyújtott körültetek; s habár pótolhatlan a vesz­teség, mely ért : a kegyelem annál nagyobb, hogy őt magatokénak valihattátok. A ki oly sokakat vigasztalt meg hasonló bánatukban, az nem kivánja, hogy szomorkod­jatok, mint azok, kiknek reménységök nincsen. O a nagy hazai csapás alkalmából kitűnően bizonyította, hogy „ha veszteségünk nagy, nyereségünk is nagy", a megdicsőült szellem titeket is azzal nyugtat, hogy a földi veszteséget mennyei nyereménynyel váltotta föl. Fáradalmitól megpihenni ment, hogy annak kezé­ből, kinek hűn szolgált, az élet hervadatlan koronáját elnyerje. Nyugodjék áldása ezen szeretett evang. egyházon ! Azon kedves, köztetek folytatott munka tartama, melyet itt számára jelölt ki az Úr, megszűnt. A mit oly hűn s szent buzgalommal plántált, öntözgetett, ápolt élte késő alk onyáig, legutoljára azou napon, melyen egyházatoknak első zsengéit az Ur szolgálatának avatta, eon firmáit a, — mindaz nevekedjék mindnyájatok üdvére! Azon gyöngéd viszony és figyelem, mely közte s egyháza közt, annak elöljárói, saját tiszttársai s a tanintézetek férfiai közt fenállott, őt boldogította, jutalmazta, — szálljon át övé­ire,, emlékére ! Ne hagyjátok ezen egyházban soha lankadni azt, mi annak felvirágzására szolgál ; azon buzgalmat, mely által egyháztok mint a hivők közössége, azon kedves kapcsot képezze, mely által üdvötök dol­gában testvériesen s együttesen mint egy atyának, égy hazának fia, kölcsönösen egymást tanítgassátok s az isten országán építsetek. Budai est fővárosa, az ő örömei s nehéz napjai szín­helye, fogadd be az ő testi sátorát azon jelesek sorai közé, kik oly megdöbbentőleg sűrűn távoznak egymás után, s kikkel egyetemben ő javadat,- jelenedet s jövődet szi­vén hordozta — s tartsd meg áldásban emlékét! A bánya- ker ül et, az egyetem, a testvér-egy házak, mi mindnyájan, kik az általa oly kitűnően képviselt fele­kezet keretén belül munkálunk, mivel hogy a lelki ajándékokat, melyekkel ő birt, kívánjuk, igyekezzünk, az ő példáján indulva, azok által az anyaszentegyháznak épületére szolgálni, hogy azokban nevekedjünk. Amen ! A Parker Tivadar-féle vita as angol unitárius társulatban. (Folytatás.) Az ö t ö d i k könyvben aker. egyházigényeit s annak fokozatos fejlődését, annak alap­eszméjét, külön felekezetekre való oszlá­sát, a katholikus és protestáns irányt, s a z t a z i r á n y t a d j a e 1 é, a melyik sem nem katholikus sem nem protestáns. Szerző e könyvet a keresztény egyház igéuyei elő­adásával nyitja meg. Szerinte a katholikus egyház, sőt a prot. egyházak legnagyobb része is, felsőbbséget követel magának az ész, lelkiismeret és a vallásos érzelem felett. Ez igényt vagy hitformái által szerzi meg, a mennyiben azoknak isteni eredetet tulajdonit, vagy pedig cselekedetei által, a mennyiben kárhoztatja és eretneknek nyilvánítja mindazt, a ki az egyház keretén kivül áll. Megtagadja az üdvöt a pogánytól, s csak azoknak a zsidóknak en­gedi meg az iidvözülhetést, a kik Krisztus előtt éltek. Jézus bár az emberiség mintaképe de egyházat nem alapitott. S az egyház nem egyéb, mint férfiak és nők gyülekezete, a kiket a Jézus iránti közös tisztelet egyesit, s a kik imádkozás és vallásos oktatás végett gyűltek egybe. Innen az egyháznak csak annyi hatalma van, a mennyit az azt alkotó egyének reá ruháztak. A ker. egyház fokonkénti kifejlődésének és az egy­házba becsúszott visszaéléseknek felmutatása után az egyes vallási irányokra tér. Szerinte a katholikus egyház a legrégibb s leghatalmasabb minden ker. intéz­mény között. Abban a mértékben növekedett, a mely mértékben a ker. szellem terjedést nyert az ó-világ rom­jai felett. Kicsiny kezdeményezésből keletkezett. Azt senki sem tudja, hogy a keresztény vallást ki vitte be Ró­mába. Azt sem, hogy a papi uralom hatalmának magvát ki hintette el, a mely csakhamar terebélyes fává, s végre I erdővé növekedett, s a mely ágait a világ végéig ter­jesztette ki. Róma gyakorlati szelleme összevegyült az egyházzal, s hatalma abban az arányban nőtt, a melyben a ker. ős szabadság hanyatlott. Amaz óriás szellem köpe­nye, a mely a hét halmú várost világhóditóvá tette ; a hatalom jelvénye, a mely hajdan egy Fabius, Regulus, Ciceró és Caesar derekát övezte, a ker. püspököké lett. De átjött az egyházba ama hajdankori hősök gyakorlati ügyessége, szívós kitartása, hatalom-vágya, határozottsága és hatalmas szónoklata is. A görög kereszténység irodalma bölcsészeti irányú volt. Ez egyházból keltek ki az első I évszázak nagy férfiai, egy Polycarp, Justin, a Kelemenek,

Next

/
Thumbnails
Contents