Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-23 / 30. szám

szavakban indítványozta a községi iskolai állapotnál megmaradást, elismervén egyrészről, hogy : a felekezeti érdekekben mutatkozott, az ábrányi községi iskola eddigi életének folyama alatt az oktatásügyét figyelemmel kísérők szemében olyan szálka, mely kellemetlen szúródást okozott; ez a szálka a tanitó pincéje építési költségének az állam által a régi volt iskolai, most paplaki fundusra állam által betábláztatása; elismervén másrészről azt is, hogy a felekezeti érdekeket erősebben lehetett volna biztositni, mint azt a törvényhozás meglehetősen körül bástyázta; elismervén végül azt is, hogy az ábrányi községi iskola érdekében, bizonyos mérvű nyűggel és fáradsággal járt az állami segélyért való zörgetés a ministeriumnál, a mit különben cikkiró a közjó érdekében igen szivesen tett; — bevallotta őszintén volt lelkész Édes Abráhám azt is, hogy szabatosabban lehetett volna eljárnia a községi iskola megállapításánál. Nevezetesen kölcsönösen kötelező kötvényt lehetett volna kiállitni arról, hogy a nép, illetőleg a községi pénztár meddig legyen terhelhető ; mennyit tartozzék az állam évenként kérelem nélkül is segélyül s betáblázhatlanul, visszafizetés kötelezettsége nélkül adni. Annál fogva indítványozta cikkiró, hogy ereszkedjünk alkuba a magas kormánynyal, kössük ki a községi iskola minőségben megmaradás föltételéül a betáblázott 199 frt s néhány krajcár kitábláztatását, állapítsuk meg kölcsönösen, hogy a nép és állam évenként mily áldozattal járuljon a népnevelés szent ügyéhez, és hogy semmi viszszakövetelhető a kormány részéről ne legyen, mig a felekezeti jól felfogott érdekek sérelme nélkül a községi iskolához ragaszkodás észszerű, és az e.-kerületi kormányszék által helybehagyható lehet. Ezen indítványtétel mellett kijelentette cikkiró azt is, hogy vállalkozik a magas ministeriumnál ez érdekben közbenjáróul, és ha törekvése sikertelen lenne : enged a kierőszakolt közóhajnak is, hogy a felekezetiség szűk ketrecében keressen a gyülekezet oly megnyugovást, minőt az alacsony hajlékban lépten-nyomon fejével padlásgerendába ütköző találhat. Azonban mint az erdélyi vad oláh népnek hiába beszélt jóltevője, a rabszolgaláncokat megoldó nemes magyar nemzet: úgy cikkiró is megsiketült fülekhez beszélt. Mindazáltal , a közelebb elejtett indítvány még komolyabb megfontolása kedvéért ismételve a szóval mondottakat, hogy azoknak egy eszméje se röppenjen el a talán forró napok melege által megnyilatkozhatott fülek mellett: cikkiró Írásban hívta nyilatkozatra Abrány reform, vallású lakosait 1876. máj. 31. kelt levelével, hogy közöljék, hozzák nyilvánosságra jobban megfontolt elhatározásukat. De a bagolynak hiába mutogatjuk a fényes napot; a vaknak hiába a nappal világossága ! ő irtózatos sötétséget, rémekkel teljes éjszakát lát mindenütt. Az ábrányi népnek is izgatói úgy, oly szorosan le- j köték szemeit, hogy hiába oldatott meg az igazság érve- | ivei a kötelék, ő már jó időre vakká lőn, látérzékeire vastag hályog borúit. Neki már hatalmas hályogmetsző műtétre van szüksége! Kisérletképen nem lenne rosz, először is, izgatóit gyönge világosságú sötétre elzárni, ekkép nagyon valószinű, hogy az általuk elsötétített szemek is — megszűnvén a húzamos nyomás, — lassanként visszanyernék látképességüket s birtokosaik „eszökbe vennék, a melyek békességökre — valódi üdvökre — valók." Hátra volna még szólni arról, mit mond, mit tesz az ábrányi községi iskola érdekében vagy érdeke ellen hideg közönynyel a magas ministerium! De ez még a ránk jövő napok titka. Felőle beszólni tehát későbbre ígérkezik ÉDES ÁBRAHÁM, borsod-sályi ref. pap, e.-m. tanácsbiró. BELFÖLD. A XIII. szepesi városok ev. espercsségének közgyűlése. Igló városában julius 11-én Breuer Sándor és Kalchbrenner Károly ikerelnöklete alatt következő évi tudósítással nyittatott meg. P r ó n a y Gábor, egyetemes felügyelő halála után helyére Zsedényi Ede ő méltósága megválasztatván, beiktatási ünnepélyén esperességünk is képviselve vala. Egyetemes felügyelőnk most E m s fürdőben időzvén, különös kitüntetésben részesült, midőn V i 1 m o s német császár vendégének meghivatott, ki nagy érdekkel tudakozódott prot. egyházunk állapotai után. Az e.-e.-e -gyámintézet egyházi elnökének Czékus superintendens úr, a tiszai kerület világi elnökének pedig Péchy közlekedési minister ő méltósága választattak meg. Esperességünk szűkebb körében is halálesetek, leköszönések és megválasztatások által több változások történtek. Igló p. o. maga négy új tanerőt hívott meg. Az esperességi községek építkezésekre összesen 10766, taneszközökre 1059 és tanitói fizetések emelésére a lefolyt évben 179 frtot adakoztak. Különféle adományok után vettek be 8000 frtot. A községek állottak 1 1750 lélekből, melyek között született 404 gyermek, meghalt 352 személy, eskettetett 189 pár, confirmáltatott 189 tanuló, kiknek összes száma 1674-et tett. Végre még jelentetett, hogy Sztrázsa és Zsákot községeinkben baptista bujtogatok fészkelték be magokat, kik a nép békéjét zavarják. E fontos ügyre különben még alább következő napirendnél is visszatérendünk. Az esperességi gyámintézet gyűjtött 177 frtot és 19 kr. Ez összeg egy harmadával Keresztfalu és II-1 é s f a 1 v a leány gyülekezetek ajándékoztattak meg, a fenmaradó két harmad azonban az alapszabályok értelmében a kerületi gyámintézet pénztárnokához átteendő.