Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-23 / 30. szám

áron bérlők voltak. Azon néhány földes gazdák pedig, kik tandíjat fizethettek volna, azok már túl valának a gyermeknevelés korain, mint az izgató földész s „hinc illae lacrimae !" 5. Az 5%-es adóval túlterheltetés vádja is alaptalan légből kapott. Mert 2—3 gyermeket is nevelt némely apa 40—80 krajcár adózás mellett. Maga Édes Ábrahám, a volt lelkész, bár gyermekei mint felsőbb iskolások nem vehetik igénybe az ábrányi iskola jótéteményeit, 7 — 8 forint iskolai adó miatt nem tartja mngát annyira terheltnek, hogy jajveszékeljen, mert úgy van meggyőződve, hogy ha valahová, úgy a népnevelés szent ügyének kell áldozni, még megerőltetésével is minden becsületes állampolgárnak ; s ha valaki kézzel fogható hasznát nem veszi is a népiskolának, de érezheti, hogy kellő gond mellett ott nevelnek számára jó cselédeket. 6. A felekezetivé vissza alakitandó díjlevélben a tanitó fizetése 300 forintot megütőnek nyilvánittatik ! De miként ütné az meg a törvény kívánalmát? először is ha a föld jól terem és a termésnek jó ára van! másodszor, ha az megengedhető, hogy a községi vagyonból hasittassék ki 1 hold rét és egy holdnyi kert. Mi szerintem nem történhetik meg, mert a község nevén lévő vagyon eredeti céljától elütően nem használtathatik, csak községi iskola cimen. Mert az a falunak oly elidegenithetlen sajátja, mint az egyháznak a lelkészi, tanitói sat. földje, következéskép, ha minden polgár belenyugodnék is — a mire ismét nem lehet számítni —• azokat sem eladni, sem ajándékozni nem szabad, különben a más vallásúak is követelhetnének osztalékokat. 7. A kormány által adományozott államsegélyekről mondatik, hogy az egyház birtokára tábláztainak. Ez is túlzott vád. Csak cikkiró lelkészsége idejében, mintegy 6—800 frt. államsegély adatott s abból csupán a később épített pince ára tábláztatott be a régi iskolai lak, most parochiához csatolt fundusra. Mi okból ? gondolom ! S nem lehet rosz néven venni, miután a községi iskolacég ki van ugyan függesztve, de telekkönyvileg nincs átírva. Annálfogva az állam valószínűleg azért tábláztatott, mert Ő csak községi cég mellett ad és gyámolit, miként a magyar törvény özvegyi haszon élvezetet biztosit végrendelet nélkül is az elhalt férj nejének, mig ez amannak nevét új házasság útján le nem vetkezi. 8. A mi netalán szükséglendő nagyobb és költségesebb építkezés árának lehető betábláztatása félelmét illeti: ezt is alaptalannak nyilvánítja cikkiró. Mert ha betáblázással adatik és visszatérítés kötelezettségével is az államsegély: az szintén nagy jótétemény, kivált ily pénzszük világban, és csak hálával fogadhatja minden község, ha az állam 20 évi törlesztéssel, kamat nélkül kölcsönöz. Mert a szegény egyháznak is kell igényének lenni arra, hogy iskolája a disznóolhoz hasonló putri épületek közül méltóságos alakban kimagasodjék 9. Lakház, iskola felekezeti buzgóságból állitottnak nyilvánittatik; pedig a felekezet vajmi kevéssel járúlt ahoz. Édes Ábrahám lelkésznek atyja°Albert, a volt esperes adott rá 100 forintot; portát adott Géczy István úr és neje; tantermet építtetett Hosszúfalusi János úr; padolt tanítói szobát, tantermet az állam, valamint annak pénzén az iskolaszék palánkolt, továbbá kaput, pincét gymnastikát, könyvtárt teremtett. Bódogh Károly s.-pataki birtokos iskolai székekre adott 65 oszt. forintot. Mi hát tulajdonképen a mit a felekezet e célra áldozott ? A tanitói lak ára 280 forint. Ezt is a 3 úr ketteje1

az egyház 13 hold földének saját magjokkal ekejökkel vettetése által 3 éven keresztül, tette lehetővé, — és cikkiró — legyen rosz próféta — azt állítja, hogy a kegyuraitól a sors üldözése folytán1

megosztott vagyontalan parányi népességű Ábrány elébb-utóbb a leányegyházak közé fog degradáltatni, mert a kor kívánalmainak nem leend képes eleget tenni! Idáig is jó lélekkel és teljes meggyőződésből állítja cikkiró, hogy a háta mögött szórt rágalmak és szembe kapott sérelmek dacára, a népnevelés szent ügyének törhetlen buzgalom mellett se adhatott vala oly lendületet, — legalább ily rövid idő alatt — mint a minőt az állam segélyező karjaiba kapaszkodással elérni szerencsés lehetett. — Mert bizonyára szép dolog és méltó dicsekedése lehet Ábránynak, hogy 317 lélekszámmal bíró kis egyháza kebelében padozott tanitólak, padozott tanterem, iskolai könyvtár és gymnastika van, mely két utóbbival szégyenitőleg megpirittattak a népes és gazdag egyházak, azok közt M.-Keresztes, hol a kisded Ábrány lőn utánozva. A fenebb elősoroltak nyomán, cikkiró a ministeriumhoz beadott folyamodvány alapján tek. Polányi István tanfelügyelő úr elnöklete alatt Ábrányban tartott értekezleten érvekkel igyekezett feltüntetni a községi iskola előnyeit, igyekezett a felizgatott tömeg azon téves nézetét tisztázni, miszerint a községi iskolai cég mellett nincs átadva a volt felekezeti iskola az államnak, hanem az a felekezet szegény hívei helyett a minden esetre áldozatképesebb község gondja alá bocsáttatott; igyekezett azon rögeszmétől megszabaditni az elámitottakat, hogy felekezeti többség által választandó iskolaszék mindég biztosithatja a templomi szolgálatra és temetésre is alkalmazható tanitóválasztást. De minden tárnok hiába való volt. A fanatizált vagy ama vagyonos primipilus földésznek adós községi tagok hallgatással helyeslék a felekezeti iskolához visszatérni vágyó törekvést, sőt a felekezeti érdekek miatti alaptalan féltékenység, másrészről a gyermek halálát remegő apai kétségbe esés mindkét részről heves indulatoskodás tűzét lobbantotta fel, mit aztán követett azon jegyzőkönyv megszületése, a mely a ministeri képviselet részéről megejtett kihallgatás nyomán keletkezett. Mielőtt azonban a jegyzőkönyv felküldve lett volna, cikkirró a tanfelügyelő úrral történt megállapodás után 10 nappal később értekezletre hivta össze a f. ábrányi reform, hívek iskolaügy iránt érdeklődő tagjait, s meleg