Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-16 / 29. szám

A j.-k. 10-ik pontja szerint olvastatott főt. Szeberényi Gusztáv superintendens úr f. évi május 22-én a nógrádi főesperes úrhoz intézett levele, melyben arra történik figyelmeztetés, hogy felekezeti általános könyveinket, róm. katholikus nyomdászok és kiadók, minden felügyelet nélkül, ezernyi hibától hemzsegve s ma-holnap egészen elferdítve, terjesztik hivő népünk közt, pedig ha az egyházkerület egy kiadót hatalmazna fel kizárólagos szabadalommal egyházi könyveink nyomatására és árusítására, azzal kerületi özvegy-árva gyámoldánknak több ezerre menő évi jövedelmet lehetne biztosítani; — felhívja tehát fcpásztorunk a lelkészeket, miszerint ebbeli nézeteiket, illetőleg netáni terveiket az ügy sikeres kivihetőségére nézve, vele közölni szíveskedjenek, annyival is inkább, mert már f. évi kerületi gyűlésen kész tervet szándékozik e tekintetben benyújtani. Különösen pedig kéri magát értesíttetni, hogy melyik egyházban „minő" és „hányadik" kiadású funebrálok és eancionálok használtatnak ? Főpásztor ur ügybuzgalmát az értekezlet teljesen méltányolva, az alsó nógrádi papi testület, tőle kitelhető támogatást ígér. Ezek voltak az értekezletnek a szorosabb értelemben vett helyi érdekeken kivül eső tárgyai; melyekhez épen azért, mert egyetemes érdekű eszmék s elvek körébe vágnak, legyen szabad az eszmék tisztázása az egymás megérthetése érdekéből pár észrevételt tennünk. „Tisztelem én a tudományos kutatást, s annak földi jólétünk javulására irányzott törekvéseit" — mondja főesperes úr; de hát szellemi jólétüuk javulására irányzott törekvéseit nem tiszteli ? Határozottan nem ad tagadó választ, de az összefüggés szerint ez rejlik ott; habár mi is készséggel aláírjuk a válasz elől kibúvóid szolgáló ezen passust: „hit nélkül nem tetszhetünk istennek." De avagy hit és tudomány poláris ellentétben vannak egymással ? Régi kérdések. Már ez előtt nyolcadfélszáz évvel élesen vitatta Anselm Abalard ellenében, hogy csak a hit szentélyén keresztül lehet bejutni a a tudomány csarnokába (credo ut intelligam); mig Abalard szerint valódi erős hit az ismereten alapszik (quod in teliig itur id pote?t eredi). Ne bántsuk most a régi kérdéseket, csak annyit jegyzek meg futólag, hogy azon tudományos kutatások, melyek Wikleff, Husz, Walla, Erasmus, Luther, Kálvin olta az exegesis, Hermeneuica> Critika, Dogmatica terén s több másutt tétettek és napjainkig tétetnek, azok mind nem anyagi helyzetünk javulására irány ozvák, és szerintem mégis tiszteletre méltók De van ezen beszédben egy még nagyobb kifogás alá e^ passus, a hol ez mondatik: „Van mégis egy osztály, mely az apák rendületlen hitéhez hű maradt, seza néposztály." Ilyet mondani — bocsánatot kérek, — protestáns embernek soha nem szabad. Hagyjuk az efféle beszédet pápista atyánkfiainak, ő hozzájuk illő beszéd az, s ők ma már azt jó formán el is mondhatják. De mi protestánsok soha. Vagy ha igen, akkor faragjunk egy fekete keresztet, s tűzzünk egyházunk fölé, mert ez ekkor már nem él. A mi vallásunk alapja, szülője, éltető eleme Krisztus tanításai és szelleme mellett az értelmi felvilágosultság, a tudomány, a műveltség ; s ha e tekintetben a világító fáklyát az u. n. néposztálynál kelleue keresnünk, ha egyházunk műveltjeit, hogy új erőt nyerjenek a műveletlenek tömegéhez kellene utasítanunk akkor jaj volna nekünk. A syllabusok s Eucyklikák igen, ezek tehetik ezt, de a mi egyházunk a tudományra, felvílágosultságra — még ha az egyes vezérférfiaiban, még inkább a kontártudósokban elbicsaklik is egy időre a helyes iránytól, s az igazság utáni szent buzgalmában túl csap is a kellő határon, — soha nem szabad. De kénytelen is vagyok tagadni, hogy csak a néposztály maradt volna hű az apák hitéhez. Mert avagy mi volt az apák hite ? Az a mit Melanchton, Zwingli, Kálvin hitt és tanított? Hisz ezekhez nem lehet hű, mert mást mást tanítottak ; pedig ezek nekünk kálvinistáknak és lutheránusoknak mind apáink. Vagy önök csak Luthert és a szigorú lutheristákat tekintik atyjokul? Jó ! De hát melyik Luthert? azt-é a ki három sakramentomot tanít s az embernek a jóra való teljes képtelenségét hirdeti, vagy azt, ki csak két sakramentomot tanít, s a synergismus felé hajlik ? Ne az ilyenekben, ne az egyes reformátorok eltérő egyéni nézeteiben keressük az apák hitét. A mi apáink hite az volt : hogy a ker. vallás egyedüli alapja az isten igéje, a szent irás, hogy ezt mindenkinek szabad, sőt kötelessége olvasni, kutatni, hogy a mit ekként igazság • nak ismertünk fel, a mi felől lelkünkben meggyőződtünk azt senki tekintélyére fel ne adjuk, hogy a* kesztyénségnek folyvást fejlődni, haladni kell : az volt az apák hite ; ez volt Luther és Kálvin apánk hite, és ezen hitéhez az apáknak — higyje meg a t. érkezleti elnök úr — sokkal inkább hívek a „vezérek s a pásztorok", mint a „közkatonaság s a juhok"; miért is lelkesültséget és hűséget ne ez utóbbiaktól tanuljanak a vezérek és pásztorok, hanem megfordítva. A mi zászlónkra, melyre felesküdtünk nem Luther avagy Kálvin egyéni hitnézeteí dogmái vannak felírva, hanem az isten igéje, az evangélium, a lelki szabadság! Az értekezleti j.-k. 5-ik pontjában említés tétetik , a „protestáns egyletről" is, mondatván, hogy ezt, „ha Jézus i szellemében működik'' az értekezlet minden tagja készséggel támogatja. Örömmel vesszük ezen határozatot tudomásul, és többet — ha már nyíltan tagjaivá nem lesznek az egyletnek — nem is kívánhatnánk. Ha pedig az egylet nem Jézus szellemében működnék, akkor azt hiszem, bogy Jézus minden felesküdött szolgájának minden becsületes papnak értekezleti utasitás nélkül is jellembevágó köte'essége volna az oly egylettől támogatását megvonni Azt is felettébb helyeseljük, hogy az értekezlet ti'takozik a „hitbeni tétovázás" ellen; mi is ezt hirdetjük folyvást, hogy ki ki, vagy legalább minden művelt ember igyekezzék magának hitbeli meggyőződést szerezni, és °<zen meggyőződése $ hite mellett azután maradjon 58 *