Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-16 / 29. szám

BELFÖLD. Az alsó-nógrádi ág. hitv. evang. papi testület f. évi május 30-án tartotta Lucinban, Wladár János sámsonházai lelkész s nógrádmegyei főesperes ur elnöklete alatt 11-dik értekezletét, melynek nyomtatásban is megjelent j.-könyvéből ide igtatjuk a nevezetesebb pontokat. Nagy érdekeltséggel fogadtatott Wladár János értekezleti elnök s főesperes úrnak megnyitó beszéde, mely kézzelfoghatólag mutatja fel az ily lelkészi értekezletek nagy hasznát s fontoságát. A megnyitó beszéd némi kihagyásokkal így hangzik : Mélyen tisztelt értekezlet! — Mint az alsó-nógrádi papi testület elnökének mai nap először van szerencsém önöket, szeretve tisztelt lelkész társaimat szívélyesen üdvözölni, s örömemet kifejezni a felett, hogy a távolabb helyekről is ügybuzgalmuk ide vezérelte, midőn értekezletünk fönállása óta e napon a 11-ik ülést tartjuk. Váljon értekezleteink birnak-e életrevalósággal, s van-e némi maradandó becsük is, szolgáljanak rövid multunkból tanúságúi a következők : Több, a theologia köréhez tartozó felolvasásainkon kivül, értekezletünk volt az első az országban, mely a sajtó illetlen vádaskodásait, s a lutherán egyházra meggondolatlanúl szórt rágalmait megczáfolva, teljes indignatióval visszautasította. Az éveken keresztül mozdúlni nem akaró b. ker. papi özvegy-árva intézet alapszabályainak megjelenését megsürgette. Ertekezletünk volt az, mely a tervjavaslatképen benyújtott nógrádi esperességi özvegyárva intézet alapszabályait átdolgozta, a fősúlyt gyakorlati kivihetőség alapjaira fektette. Továbbá több egyházi folyóirathoz ol csó módon jutásunk, mi szerény papi jövedelmeink mellett egyesek által elérhetlen, társulás által módot nyújt hazai egyházi életünk s a külföldi viszonyok megösmerésére. Ha a tudomány és egyház érdekében eddig is tanúsított bármily csekély eredményeken kivül semmi egyéb nem hozna minket egybe, mint a testvéries szeretetből folyó viszontlátás örömeinek élvezete, számos bajaink elpanaszolása, olykor fölmerült félreértések kiegyenlítése, mint vándor értekezletnek a helyi viszonyokból származó tapasztalat szerzése; már is gazdagon van jutalmazva fáradságunk s anyagi áldozatunk. Ily szép eredmények mellett azonban szükségesnek tartom jelezni ez alkalommal értekezleteink egy kinövését, melyet nem szeretek s nem látom üdvösnek, hogy tovább is folytattasék. Ez pedig azon kíméletlenség, mellyel a birálók a beadott munkákat szokják megtámadni; sajnálom, hogy újra kell ismételnem a mit már azelőtt is többször rozalólag hangsúlyoztam, hogy bírálataink gyakran oda irányoztatnak, hogy azokból egy önálló új munka s álláspont jöjjön létre, s a bírálatra beadottból alig marajon valami jó elfogatható. Ha e kíméletlenség vagy talán helyesebben szeretetlenség tovább is igy ragad, félek tőle, hogy bekövetkezik azon idő midőn senki sem fog vállalkozni egy ujabb munkálat beterjesztésére. Ettől minket Urunk Megváltónk, ki szeretetre, melynek mi hirdetői, terjesztői s példaadói kell hogy legyünk, óvjon meg. Megemlítendőnek tartok még egy szerintem nagy bajt, mely áramlatként terjed, s ez a hitelenség. Tisztelem én a tudományos kutatást, s annak anyagi helyzetünk, földi jólétünk javulására irányzott törekvéseit, de vallani fogom mindhalálig azon kétségbe vonhatlan szent igazságot — hogy „hit nélkül nem tetszhetünk Istennek"! Nem kell magyarázat hozzá, hogy ha a só megizetlenedik, e nagy világon nincs arn más só, mellyel az megzózatnék. Önök testvérek értik jól, hol, s kiben keresendő azon só akkor, midőn sokan épen azok közül, kik a mostani vallás s egyh? z tekintélyét rombolni törekvő tudomány színvonalára emelkedtek, s a tudós és tudatlanok közti osztály zöme , az úgynevezett fél tud ások a hitellenség örvénye szélén állanak. Van azonban mégis egy osztály mely azt apák rendületlen hitéhez hű maradt, s ez a néposztály. Szomorú jelenség lenne, ha a vezérek a közkatonaságtól lennének kénytelenek lelkesülni, a pásztorok ajulioktÓl hűséget tanulni a főpásztor iránti rendithetlen hűség bizonyitásában. Miért is azon zászlónak védelmére, melyre esküdtek s melynek oltalma alatt nyughelyet találnak, midőn hivatalos kötelességemnek ismerem a tiszttárs urakat figyelmeztetni, ez értekezletet megnyitottnak nyilvánítom. Ezután következtek az értékezleti tanácskozások. Többek közt a j.-könyv 3-ik pontja szerint Vallentinyi Samu tagtárs beterjészté a „Jézus életrajza" cimű munkálatának első felét, azon ígéretet téve, hogy a munka másik felével rövid idő alatt elkészül, mely munka megbirálására Draskóczi Gusztáv, Wladár Viktor és Szlujka Mihály neveztettek. A j.-könyv 4-ik pontja szerint, Szlujka Mihály confirmandusok számára irt kátéját az értekezlet óhajtásához képest módosítva újra beadja, azon kijelentéssel, hogy művét saját költségén szándékozik kinyomatni. A mű s az ajánlat köszönettel vétetik; a jelenvolt tagok száz példányon felül előfizetnek s elnök urat határozatilag felkérik, hogy az egész esperesség lelkészeit a jeles munka pártolására szólítsa fel. A j. könyv 5-ik pontja szerint Gaál Mihály bírálata, Vallentinyi Samú ily czimű dolgozata fölött: „Egy ág. hitv evang. lelkésznek álláspontja, szemben a magyarhoni protestáns egylettel" — felolvastatik, mely birálat felolvasása és tüzetes megvitatása után az értekezlet határozatkép egyhangúlag kimondja, hogy azon tért, melyet a surányi értekezlet alkalmával elfoglalt, fel nem adja, sőt ha akkor, úgy most is szükségesnek tartja magát oly egylettel nem azonosítani, melynek confessiója nincs, s hogy a protestáns egyletet, ha Jézus szellemében működik, örömest támogatja, de még mindig váró megfigyelő s őrködő helyzetben marad ; ellenb n kebelében a hitbeni tétovázás s a confessió-nélküliség után való vágyódás ellen, bár honnan is jönne az, határozottan tiltakozik.