Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-16 / 29. szám

A materialis világnézet apostolai, az anyagi iránt elfogult azon természettudósok, kik. mivel érzékeikkel segédeszközeikkel csak anyagot találnak mindenütt, oly hatalmat, mely ezen telyül állana, képtelenségnek tartanak. Saját hypothesiseiket az anyagról mint egyedüli ős szülőjéről minden nyilatkozó életjeleuségnek dogmákká emelve, megtámadják a vallást, mely ápolja a hitet Istenben s az anyagtalan lélekben. Az anyag egyeduralmában vetett hit maga után vonja annak feltétlen szeretetét, s az idealismus elhanyatlását. A mily mértékben terjed az anyagelvűség, azon mórtékben gyérül az egyháziasság, és lesz a gúny céltáblája a vallás. A materialismus nyíltan hirdeti, hogy az ember csak vallásos állat, s ez nem is valami megtisztelő cim reá nézve, miután a vallások története az emberiség babonáinak története. Igen sokan osztják már Comte nézetét, mely szerint: „ideje már levetni a természet felettinek szükségérzetét, a tudatlanság gyermekes és borzalmas illusióját, belépni mindenkorra a positiv tudományok fórfikorába." *) Még Buckle és azt véli, hogy „mindent összevéve a vallás több roszat okozott mint jót." Ily nézeteknek elterjedése és uralomra jutása aláásta a hit-buzgalmat, s terjeszti a vallástalanságot. Mitrovics már idézett munkájában a vallástalanság okairól így szól: „az egyháziatlanságnak és ebből kifolyólag a templomok mutatkozó elüresedésének nálunk nézetem szerint nincs egyetemes, vagy is oly oka, melyből egymagából kilehetne magyarázni a szóban forgó bajt. A hány az egyház iránt meghidegülök száma, annyi úgy szólván az azt eredményező ok **) Azonban e közelebbi okok tovább elemezve mind visszavezethetők, mint közös forrásra, a túlsúlyban levő materialismusra. Mit tehet már most a lelkészi kar az anyagelvűség hódításainak ellensúlyozására, s a hanyatló vallásosságnak uj életre keltésére? Vannak, kik azt vélik, hogy ha a lelkész veendi át teljesen az iskolában a vallásoktatást, akkor újra feléled a lankadó hit-buzgalom, — legalább az új nemzedékben A lelkésznek mindenesetre szép feladata a felügyelet az iskolákra, hivatása is oda működni, hogy az ifjúság nevelésében az iskola híven teljesítse az egyház s a társadalom iránti kötelességét. Azonban, kik azt hiszik, hogy ha a lelkész vállalja magára a vallási tárgyak előadását az iskolában, ezzel már be van vágva a hitetlenség terjedése előtt az ut, azok tévesztik szem e ől: Először, hogy más, felnőtteket oktatni s kisgyermekeket tanítani. Valaki lehet jeles szónok, általában szeretett, kitűnő pap, de ebből még nem következik, hogy az iskolában 6 — 10 éves növendékek körében is biztosabb sikerrel tartson magyarázatot, mint egy jó tanitó, ki a gyermekvilágot jobban ismeri, kit a nevelésre szakpálya előkészített, végül ki már a tapasztalat folytán is inkább birtokában van a gyermek szivéhez szolgáló kulcsnak. Igen sok lelkész van, ki őszintén bevallja, hogy minden jóakarata mellett sem merne a gyönge gyermekek körében fáradozásainak oly eredményt ígérni, mint a minőt e téren a rendes tanitó becsületes munkássága biztosít; másodszor némileg bizalmatlansági szavazat volna a tanítók ellen, képteleneknek nyilvánítni őket a vallási tárgyak előadására iskolájukban. Ezen eljárással hit-közönyre szoktatnók a tanitót, s ő könnyen feloldva érezhetné magát azon szent kötelessége alól, hogy minden jó alkalmat felhasználjon a valláserkölcsi élet emelésére a gyermek kedólyvilágában. Az így. bekövetkezhető hiányokat aztán kérdés, hogy a hetenkénti pár órában pótolhatná-e kellőkép a lelkész ! Tekintetbe veendő még, hogy a lelkész hivatalos teendői — a rendes istenitiszteleten kivül — nincsenek kiszabott órákhoz kötve. Igen gyakran megtörténnék, hogy a lecketartás elől hívná el a lelkészi kötelesség; kénytelen lenne most inegszakítui, majd ismételve elmulasztani a magyarázatot s mind ennek épen nem lenne kedvező hatása sem a rend sem a haladásra, sőt végül a gyermekek is megszoknák a vallási órakat csak mint rendkívülieket s mellékeseket tekinteui. (Vége köv.) GYURÁTZ F. *) Revue des deux rnoades. 1876- 658 1. **) Egyh. és üres templ. 42. 1. A dunáninneni ev. egyházkerületből-Válaszul ifj. Riesz Károly urnák. *) A mit mi tervezünk, az még nincs megvalósítva, az mindeddig még csak néhány lelkésznek elméjében és szivében él, s azon megjegyzéssel, melyet Riesz barátom pánszláv papokról mondott el, ezek viszont minket is *) Lásd a „Prot. egyház és isk. lap" 26-ik számát. 57*