Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

görög sem zsidó közt személy válogatás; minthogy a mennyei atya házában sok hajlék van, — tehát majd megférnek abban minden vallásfelekezet tagjai; minthogy az emberi csontok csendesen pihennek a sírok hantjai alatt és nem hányják ki egymást: legyünk mi türelmesek, legyünk békesség kedvelők mig e földön élünk ! s ne feledjük el, miszerint meg vagyon írva: az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket! Ágya, 1876. jun. 20.*) ISKOLAÜGY. Vallástanítás középiskoláinkban általános és prot. szempontból.* ) Emezek a test kívánságait ölik meg s oda vezérelnek, a hol a testet le kell vetkőztetni, ezt pedig ám érezzük, nem kicsiny feladat. Hatalom, méltóság, erő, a testi világban romlatag, ámde az önzésnek kedves eledele, s így könnyen rávágyik az ember, valamint a kéjre, örömökre s egyéb testi éldeletekre, melyek vágyait csiklandoztatják, kielégítik. Mindezek azonban az evangyelmi világban romolhatatlanok, de csak az igazság világa deriti fel azok istenszerűségét a szivek előtt. Ha ezeket ismernék az emberek, valamennyien erre törekednének: ezért ellenállhatatlan a Krisztus ! azaz, az ő isteni vallása mely élet és igazság! Ha ezek így állanak, nem szembeszökő e állitásom amaz igazsága, hogy a közép — tehát felsőbb tanintézeteknél tulajdonkép minden tan előadását kell hogy ily vallásos irány vezérelje és megszentelje. Ez irányt nem nélkülözheti semmiféle gymnasium az ő tanításában a nélkül, hogy erkölcsfejtő s jellemképző célját föl ne adja; nem mellőzheti a nélkül, hogy ne kockáztassa föladatát; nem tévesztheti figyelme elől a nélkül, hogy hasonlóvá ne legyen azon vándorhoz, ki vezérfáklya gyanánt tekinti a bolygófényt, mely nemcsak céljához nem vezeti, de sőt életveszélyeztető süppedékbe viszi. Hogy pedig ez lehetséges, nemcsak, de mindenek felett üdvös is, ki akarná tagadni? avagy nem oly háládatlan munkát mivelne az körülbelől, mint a ki azt akarná kétségbe vonni, hogy egy hosszasan tartó szárazságra és tikkasztó hőségre bekövetkezett jótékony eső az egész növényzetet és természetet megújítja? Világít és melegít a nap, de ha a felhőtlen égboltozaton szakadatlanul ragyok és éget, heteken, hónapokon keresztül, —- leforráz, kiéget minden növényzetet! Ilyen nap a *) U. i. E két leveles kecsméti tudósítód levelének olvasása után azennal, tehát egyedül annak hozása alatt írtam. A te ismertetésedet csak később olvastam. Alkalmasint ezt se hagyom szó nélkül s igy valószínű, hogy a 3 ik levél is következni fog. Ezt azonban ne vard be. **) Lásd 24. szám. speculativ ész, a mely világot ugyan, de verőfényénél megfagyhatsz, mert ez csak téli nap, harmatot és esőt a hit és jó erkölcs áldásaiban — mely felüdíthetné éltedet, — ujj ászülhetné lelkedet — nem ád, mert nem adhat soha. Ezen álláspontról szemlélve és fogva fel a vallást — az ő isteni egyszerű nagyszerűségében — azt mondom hogy minden tanárnak egyszersmind vallástanitónak is kell lennie, ha nevelői és tanitói kettős hivatásának megfelelni, s a rájok bízott intézetek hasanlóan kettős feladatukat megoldani akarják. Mert nincs oly concret tan, még a reáliák között sem, mely elég anyagot ne szolgáltatna a tanárnak arra, hogy magyarázatát a minden dolgok végokára Istenre vigye vissza, s ez által növendékeinek mindenre fogékony szivébe Isten szeretét csepegtesse . Igy például, míg a mennyiségtan igen jelentékeny befolyást gyakorol szellemünk kifejlesztésére, mennyiben i tantételeinek szigorú következetessége, logikai egymásutá| nisága, élessége, világossága és rövidsége által különösen az itélő és következtető tehetséget hatalmasan fejleszti; addig mint szolgája s igy egyik eszköze az evangyelmi tannak a nevelés és oktatás körül igen hasznos szolgálatot tehet az által, ha nem szorítkozik a tér és idő, a nagyság és szám kizárólagos fogalmára, hanem azokat lépcsőül tekinti, melyen fölemelje a nevendék szellemét a végtelen és örök eszméhez. De ha pusztán az önzö üzérkedés eszközeül szerepel: akkor csak hidegen számító értelem, elfásult, s visszataszítóan fagyos kedély leend e tantárgy jelzett irányú]tanitásának eredménye. Azon tapasztalás, hogy napjainkban annyira szaporodik száma azon embereknek, kik minden lépten nyomon elferdítik és csavarják az igazságot, s kenyerök a hazudozás, kik az igazságot készek elárulni, feláldozni, ha abból nekik valami haszon kínálkozik, — méltán gondolkodóba ejtheti ezen irányban a tanférfiakat. E tantárgynál sem szabad megfeledkeznünk hogy: „Sunt certi denique fines, quos ultra ciriaque nequit consistere rectum." A mennyiségtannal karöltve járván a természettudományok, ezek hasonlókép igen sok anyagot szolgáltatnak ez irányban az azokat előadó tanárnak. „Mert míg egyrészt érzéki szemlélésére és vizsgálására indítnak a természetnek, s ez által elménket a tudomány alapját tevő képzeteknek, fogalmaknak és ismereteknek birtokába juttatják; míg egyrészt az ekkép szerzett ismeretek lépcsőjén fölemelik szellemünket a csillagok hónába; másrészt belátására vezetvén bennünket aunak, hogy még oly tudományos előhaladásunk daczára is létezik egy vonal, mely ellenáll fegyverzett szemeinknek, „ne tovább"ot parancsol vizsgálódásainknak, határt szab tapogatódzó kísérleteinknek; a nagy Newtonnal alázatosságot keltenek sziveinkben s leborulni késztenek a kivizsgálhatlan természetű természet mindenható Ura előtt, és hálát adni azon kegyelméért, miszerint tökélye napjának sugaraival elménket fölvilágosította, szivünket fölmelegítette, hogy a természetben uralkodó szépséget és összehangzatot föl-