Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

Tanítványomnak a dívány melletti széken mutatott helyet a superintendens ur. Örökreemlékezetes, feledhetlen lesz reám nézve az a nemesen bizodalmas, az a mélyen humánus magaviselet és bánásmód, melyet e főpap irányunkba mutatott Alig győztünk felelni szíves kérdezősködéseire. Tanítványomon szinte látszott, mintha mondani akarta volna nekem : legyen-e bizodalmas; hiszen így nem beszélt még a szalontai pap sem. Nem bizony! Igy még én ' sem tudtam beszélni, különben szeretett s kedves tanítványommal. Igy csak egy apa, egy mélyen érező és szerető apa beszélhet édes gyermekeivel. Bármennyire jól és bizodalmasan éreztük is magunkat superintendens ur nyájas körében: végre mégis menni kellett, mert az illem ezt hozta magával. Kibontakoztam tehát a meleg szeretettel tartó karok közül s vettem kalapomat, Ekkor superintendens úr íróasztala mellé lépett, s a rajta sorrendbe rakott könyvek közül válogatott. Saját, eddig megjelent műveit szedte össze, ráirta egyenként mindenikre: „Kriza János, Nagy Sándor szalontai tanárnak, emlékül" s átadta nekem ezt mondván: olvassa barátom e csekély dolgozatokat s emlékezzék meg rólam, mikor ezeket olvassa ! — A köny kigördült sze meimből, hangom elfolytódott Nem tudtam a szívességet megköszönni. Superintendens ur észrevette el nem rejthetett zavaromat s sietett kisegíteni. Látta-e már ba rátom főiskolánkat ? kérdezé szelíd apai hangon. Bizony nem szégyeneljük megvallani, hogy nagyon szegények vagyunk s így szegényesen néz ki főiskolánk is ! Nem láttam még főtiszteletű ur válaszoltam a feltett kérdésre, s azt se tudom, hogy hol lehetne azt meglátni. Itt épen a szomszébdan mondá ő, menjünk : nézzük meg ! Es mentünk és ő maga megmutogatott mindent részletesen és elmondott és me magyarázott sok mindent, amiről addig sejtelmem se volt. Az a férfiú, akit eddig csak superintendensnek neveztem, mert nevét se tudtam, Kriza János volt. Most már hozzá teszem ezt is: a főpap, a nagy hazafi és költő, a mi csontunkból való csont és a mi vérünkből való vér a-mi székely testvérünk, akit a magyarhaza jobbjai anynyian meggyászoltak, — akinek tiszteletére az ,,Evangyéliomi Protestáns Lap" is, egyik keskeny hasábján, szorított négy és fél sor helyet, örök emlékül! De i maradjunk szorosan a naplj sorainál! . . Utazásunk 9-ik napján Torockán voltunk. Itt már, hogy nagyon hosszú ne legyen levelem, csak azt írom ki egyedül, ami a nép valláserkölcsi életének jellemzésére vonatkozik. Délután a vasbányát látogattuk meg. Magas létrákon, tarizsnyákban hordják itt fel téruton a mélységből a munkások a va-követ, s aztán legaább 200 öl hosszú, keskeny s alacsony alagúton, görnyedve talicskázzák azt ki a szabadba. Ily nehéz, emberölő munkáról fogalmam se volt. Mikor az alkony közelgetett: a munkások kijönek mind a szabadra s egy-egy rövid fohászban hálát adtak Istennek az esőért és a segedelemért, melyet nekik e napra adott és amelylyel őket muukáikban előbbvitte. Haza sietek mindnyájan. Mentünk utánok mi is. Távolról harangszót hallottam, de nem is figyeltem rá, mert azt gondoltam, hogy hallottnak harangoznak. Epen a paplakra értünk, mikor a harang utolsót kondult. A lelkész ímakönyvvel kezében ment a templomba. Elmentünk mi is. A templom telve volt. Imádkoztak olyan buzgóan, olyan meghatóan; s kihez imádkoztak ? — Az egy élő igaz Istenhez, ki egyedül képes eszközölni, hogy minden mi munkánk, jókor kelésünk s későn lefekvésünk ne legyen hiábavaló . Másnap vasárnap lesz . Milyen nagy ünnep ez Torockán ! Aki csak mozogni tud, elmegy e napon a templomba s mindenki sajátságos, valóban nem annyira vasárnapi vagy ünnepi, mint inkább templomi ruhában jelenik ott meg. Mindenkinek van Torockán templomi i-uhája. Hát templomi sz iv e és lelke? Az is van ! Ez a nép valóban lélekben és igazságban imádja az Istent. Délután is telve volt a templom Vacsoránál kérdezte tőlem az esperes ur, hogy hány térvénytelen gyermek születik évenként Szalontán s hány lehet a viszálkodó házaspárok száma ? Nem tudtam biztos adatokkal szolgálni, hanem anynyit mondtam, hogy biz ott születik törvénytelen gyermek is, van versengő házastárs is elég. Ekkor előveszi esperes ur az ő anyakönyvét s kért, hogy nézzek át vagy tiz évet a keresztelési anyakönyvből, Átnéztem, törvénytelen gyermek egy se született. Nincsenek Torockán versengő házastársak se. Hát részegesek, tolvajok, útonálók, gyújtogatok vannak-e ott ? Esperes ur állítása szerint csak fehérhollóként. Tehát ez a nép józanéletű, munkás, takarékos, Isten házát szorgalmasan látogató,— mivel vallásos a szó tiszta értelmében. E nép vallás-erkölcsi élete emelkedőben van. Rövid leszek már! Még csak egyet a napló nyomán. Az egész székelyföldet beutaztam majdnem minden kiadás nélkül. Tanítványom édes apja irt utánunk, hogy mennyi pénzt küldjön és hová ? Nem kellett pénz. Abból is sokat hazavittem amit úgy két hétre kaptam, pedig 31 napon keresztül utaztunk. íme a római katholikusoknál ugy, mint az ó-hitűeknél és az evengelikusoknál, kik a „debreceni utmutatás" tanitása szerint, keresztyének, naponként hangosabban-hangosabban hirdetik az üres templomok a valláserkölcsi élet hanyatlását, a fog- és fegyházak telvék kath. ó-hitü és evangélikus tolvajok — rablók — gyújtogatok és gyilkosokkal; a nevezett vallásfelekezetekhez tartozók közt megszámlálhatatlan a részeges, versengő házastársak s a törvénytelen vagy vadházasságban élők, töméntelen a törvénytelen gyermekek szíma, még töméntelenebb a Jézus szellemével ellenkező cselekedetek. Mindezekre nézve kedvezőbb a helyzet az unitáriusoknál, — ezek az unitáriusok tősgyökeres magyarok, tehát édes testvéreink: miért mégis veszélyes az ezekkel érintkezés? Ez az a kérdés, melyre tőled, kedves barátom! őszinte feleletet várok. Minthogy pedig a Kristus szellemében: nincs sem