Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

hanem igyekezzék az iskolai növendékek utján a szü­lők hajlamát előbb megnyerni, s ha az neki sikerült, akkor az élet maga nyújtja a fonalat, az egyes csa­ládokat érő bajok, csapások vagy örömök által, melyet erős és ügyes kézzel megragadva, az illetőket biz­tos révpartra, a hitnek sziklájához vezetheti. Lelkipásztori gondozást gyakorolni a nélkül, hogy az egyes családokat, azoknak viszonyait, jó vagy rosz sorsukat, az egyeseknek lelkületét, hajlamaikat és vágyaikat ne ismernők, lehetetlen. Éles figyelő tehetséggel, mély lélektani ismerettel és leereszkedő nyájassággal kell tehát annak birnia, ki e tóren vala­mit lenditeni akar. De ha azt hiszi a lelkész, hogy az emberek tetszését és szeretetét az által nyerheti meg legelőbb, ha velők komázik s tréfálkodik, nekik anecdotáz s őket adandó alkalmakkor mulattatni tar­tozik: akkor igen csalódik; mert az ily magaviselet legbiztosabban aláássa papi tekintélyét ós minden befolyását. Még az úgynevezett úri osztálynál sem szabad vallástgúnyold, aljas beszédeket meghallgat­nia a nélkül, hogy komoly óvását ki ne fejezné; s ha az illetők erre meg nem huunyászkodva tovább folytatnák éretlen élcelődéseiket, tudhatja a lelkész, hogy oly társaságba keveredett, melyben ő neki helye nincs, s tovább maradnia erkölcsi veszély nélkül nem szabad. A prot. lelkész általjában tekintólyót csak is ügy tarthatja fenn, ha tudományos képzettség, erköl­csi fensőbbség és komolyság által igyekezik kitüuni gyülekezetének minden tagja felett. Háza legyen ugyan nyilt, tiszta külsőleg, birátságos s lakályos belülről, de pompa ós fényűzés nélkül, hogy még a legszegényebb se féljen belépni, még ha egy kissé sáros lábbelivel jönne is; azomban a paplaknak tob­zodás és tivornyák tanyájául szolgálni soha sem sza­bad : hanem legyen az egy oly szentély, hol az Urnák lelke lakozik. Azért is a prot. lelkésznek, ha nősül, ugyan­csak meg kell válogatnia azon személyiséget, kit segitő társúl magához venni óhajt; mert mi den házban rendesen olyan szellem uralkod'k, a minő lel­kületű annak asszonya; s ha a lelkész ebben a válasz­tást elhibázza, legyen az külömben bár mily jeles, — szárnyaszegett madárként, hivatásának magaslatára emelkedni soha nem tud, s az emberek hajlamát sem fogja meg nyerni, legfeljebb szánakozását. Míg el­lenben a lelkésznek sok gyengéjét eltűrik a gyüle­kezetben a papué leereszkedő, nyájas, szerény és jóindulatú bánásmódja miatt. Gyermekeit szükség, hogy a lelkész gondos ne­velésben részesítse, cselédjeivel szeíiden bánjék, s kü­lönösen gyakran ne változtassa ós fontos ok nélkül ne" bocsássa el azokat szolgálatából; vasárnap az istenhá­zától vissza ne tartsa, s ügyeljen arra, hogy család­jából valaki, akár neje akár cselédje az isteni tisz­teletben részt vegyen, legjobb ha felváltva vasárna­ponként ; egy szóval: mindenben jó példával igyekez­zék gyülekezete előtt járni. A gyülekezeti fiatalságot, midőn ez az iskolából kikerült, ne hagyja magára a lelkész, hanem őrköd­jék felettök, mint oly nemes ültetvények felett, melye­ket legelébb meglep mindem élősdi féreg; s ha a kórlethetetlen metsző késsel áll is mellettök, hogy a haszontalan bujahajtásokat le nyesegesse, csak hálát és köszönetet fog a szülők részéről érte aratni. Gon­doskodjék szivkópző s vallásos irányú olvasmányokról, melyeket már az iskolás gyermekek utján is nem lesz nehéz még a családokba is bevinni; s ha ideje engedi a lelkésznek, gyűjtse maga köré a fiatalságot téli estvéken, midőn a falu legénysége úgy sem tud mit csinálni, s unalomból is pajkos csinyeken töri az eszét, s a fonókákban rontja s mételyezi a szűzies szemér­met, — foglalja el őket hasznos ismeretek közlésével s olvasmányokkal, mi által sok rosznak elejét fogja venni s a jövőbeni jó aratást magának biztosítani. A betegek útján is szép tér nyilik a lelkésznek, a hitélet felélesztésére s ébren tartására. — Azért is ezeket meglátogatni el ne mulaszsza, ha szükség több ízben is. — Mert azon lelkész előtt, ki a beteg­ségben hiveit látogatja, nyitva áll a ház s örömest látjuk a visszatért egéssógben is. — Felettébb jó hatást tesz tovább a gyülekezeti tagokra az is, ha tapasztalják, hogy a lelkészné is részvéttel, sőt szí­ves segedelemmel forgolódik a betegek körül. Egy csésze jó leves, melyet a papné visz — de nem cselédje által küld! — a betegeknek, igen nagy szívességnek vétetik, s csak hamar utánzókra találván másokban is, az igaz keresztyén szeretet ez által nem csekély lendületet vesz. Az egyházi fegyelmet szorgalmasan gyakorolja a lelkész, de mindig óvatosan ; de sohi önhatalmú intéz­kedés vagy csak saját maga által kiszabott büntetés formájában, hanem mindig egyh. elöljárósága vagy presbyteriumával egyetértve, sőt azok által. Ne láttassék ugyan is távolról sem csak a maga tekintélyének emelése s fentartása érdekében vagy magán boszújának ki elógitósóre fegyelmet gyakorolni;

Next

/
Thumbnails
Contents