Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-07-09 / 28. szám

ne essetek:" míg csak tanítjuk: „hogy a Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel minden bölcsességgel, tanítván és intvén egymást ti magatok között zsoltárokkal, dicséretekkel és lelki énekkel"; de magunk azt nem gyakoroljuk házunkban és családi tagjaink, cselédeink körében; míg csak a szószékről intjük a népet: hogy „tartóztassátok magatokat a testnek kívánságaitól és ne szeressétek e világot, se azokat, melyek e világban vágynák , „de magunkat a világhoz szabva, luxust űzünk, a testi élveknek hódolunk stb. — bizon, bizon mind addig alkalmatlanok leszünk a szunnyadó vallás-erkölcsi élet felébresztésére! Nézzük csak meg azokat kik a vallás-erkölcsi élet vagy is az egyház terén, valami nagyot lendítenek s maradandót alkottak, nem-e mindegyikét a házban és házon kivüli isteni félelem, kegyesség, erkölcsös élet és keresztyéni jámbor szerénység jellemzi-e ?! Az igaz megtérés tehát a legelső és legszükségesebb teendők, ha a szíveket a vallásnak s egyházunknak ismét megakarjuk hódítani; megtérés szívben és lélekben; nem pedig csak külső szenvelgés, farizeusi hypokritaság, jezsuistikus képmutatás. Mert a korunkban és hazánkban fellépett nazarenismus, mivel menti az egyházból való kilépését ? Tán a tan ellen van csak kifogása? Azt még nem igen hallottuk. Hanem igen is előállanak azzal a nazarenismus hívei, hogy a papok az egyházban nem úgy élnek, mint tanítanak. Igen megütötte fülemet és fájón érinté lelkemet egykor, midőn azt olvastam valahol, hogy egy nazaranus, ki egy prot. pap predikátióját végig hallgatva, kérdeztetvén: hogy hát mi kifogása van a beszéd ellen ? körülbelől azt felelte: hogy hiszen a beszéd igen szép és jó, csak a száj a melyből jő, az nem tiszta, s a szív, melyből fakadt, nem igaz. — Meg kell tehát ujulnunk a mi elménknek lelke szerint, és fel kell öltöznünk amaz új embert, mely isten szerint teremtetett az igazságra és a valóságos szent életre." Második sorban pedig, meg kell tisztitanunk az egyház tanát minden hamisságtól; a jó, tiszta magot külön kell választanunk a konkolytól! Azaz: ha vannak az egyház terén oly várak — a mint hogy vannak is — melyeket az előhaladott tudomány, nehéz lövegeivel kétségtelenül romba döntött, azokat vagy el kell hordanunk s anyagából új épületeket új bástyákat felraknunk, vagy ha ez nem lehetséges, legalább az eleven vallásos hitélet repkényével körül kell azokat ültetnünk s befuttatnunk, hogy senkinek botránkozás -kövéül ne szolgálhassanak. Ezt pedig úgy vélném elérhetőnek' hogy ha az egyetemes magyarhoni ev. egyház (mint azt már munkába is vette) minél előbb gondoskodnék egy életre való, kellő tanerőkkel s hivatásukat buzgón teljesítő tanárokkal ellátott theol. academiáról, a közép iskoláknál felállítandó külön vallásoktatói tanszékekről. Mert ha lesz jó theologiai acadeiniáuk, lesznek majd buz^ó, hivatásukat szerető papjaink; s ha lesznek szakértő vallási oktatóink a közép iskoláknál, lesz majd buzgó, vallását szerető, egyházáért áldozni is tudó mivelt osztályunk. De hát addig is míg ezek beteljesülhetnek mit tegyünk ? Azt a mit Turcsányi Andor lelkész társunk az ápril havi „Prot. Egyh. és Iskolai Lap"-unk számaiban megjelent, s oly meleg hangon írt értekezésében ajánlott: prédikáljuk az igét még a háztetőkről is; vigyük be a vallás-erkölcsi kérdéseket a kor szellemet mozgató napi s politikai sajtóba is; ki ki a neki adott hitnek mértéke szerint szóljon szájjal, tollal és tettel. Menjünk, mint az máiszintén sokszorosan ajánltatott, menjünk be a népiskolákba ; s különösen ott, a hol a vallási oktatás rosz vagy ügyetlen kezekben van, tanítsuk azt magunk hetenként egy pár órán; ez minden esetre terhes lehet, kivált nagyobb gyülekezetekben, hol tán több tanteremre vannak oszolva a növendékek, — de mégis lehetséges egy kis áldozattal részünk és gyülekezeteink részéről, segéd-lelkészek alkalmazása által, kik különösen a mi egyházkerületünkben tudtommal elegendő számban vannak s lesznek még a legközelebbi jövőben is Az iskola pedig megfogja nyitni előttünk a házak ajtait is; a meghódított gyermeki szív a szülők szívéhez is; és nagyon ügyetlen hajós az, a ki ha már a kormányrudnál ül, az egész hajót nem oda képes kormányozni, a hova ő akarja. • Azért fiatalabb lelkésztársainknak is, kik hiva-1 talba kerülnek vagy oly lelkész atyánkfiának, ki más gyülekezetbe teszi át működési körét, ajánlhatom: hogy bár mily mély fokra sülyedettnek találja is a valláserkölcsi életet a gyülekezetben, ne azon kezdje hivatalos működését, hogy tart haragos jeremiádokat szószékéről, mert ez a legbiztosabb mód, még a buzgó templomlátogatókat is az isten szentélyéből kiűzni;