Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-25 / 26. szám

áll; annak mindegy, váljon T.-Sz.-Mártonban magyar j vagy chinai nyelven tanitanak-e, abból neki se haszna, se kára; ő a maga gyermekeit gymnasiumokban úgy sem nevelteti, ezek tanítására és nevelésére ott áll a községi népiskola, s ebben kiki anyanyelvén nyeri az oktatást. Azon többség tehát, mely a dunáninneni kerületi gyűlésen felülkerekedvén, azon kifogásolt határozatot hozta, nem az egyházközségeknek s így nem is az esperességeknek többsége, hanem csupán a lelkészeknek ez irány felé hajló túlsúlya. Trencsén megyének 20251 protestáns lelke között bizonyára nincseu 251 lélek, mely túlzó szlávjaink elveit vallaná, s mégis az mondatik : a trencséni esperesség pánszláv szellemű esperesség, mert lelkészeinek többsége az. S igy áll a dolog a többi négy esperességgel is. S honnan van az mégis, kérdi valaki, hogy ezen I néhány lelkész az esperességi s általa az egyházkerületi gyűlés határozataira ily döntő befolyást gyakorol ? Ennek 1 oka abban rejlik, hogy a világi elem az egyházi ügyektől teljesen visszavonul. — Tessék betekinteni esperességi gyűléseinkbe, ki képviseli ott az egyházakat ? A lelkészeken kivtíl néhány félrevezetett s elámitott subás atyafi, ki tisztelendő Ura minden állítását egy-egy helyeslő fejbólintással kiséri, azonkívül pedig szavazógépül szolgál. — Az inteligens világi elem alig egy-két tagja által van ott képviselve, s miért ? Egyrészt azért, — s ez sajnos tapasztalat, — bogy az egyház közügyei már most kevésbé érdeklik, — másrészt pedig azért, mert nem lévén joga magyarul szólnia, a tót nyelvet pedig oly alaposan nem bírja, hogy elveit és nézeteit tisztán s határozottan kifejthesse, a tárgyalások néma hallgatója lenni pedig nem akar. — Igazán nagy horderejű strategicus fogás volt az túlzó lelkészeink részéről, hogy a magyar nyelvet a gyűlés terméből végkép száműzték és kitiltották, mert száműzték és kitoltották vele az intelligens világi elem befolyását is. Ez volt régi, forrón óhajtott céljuk, melyet a boldogtalan pátens ideje óta szem elől nem tévesztenek. — A pátenst ugyan is, melyhez lelkészeink túlnyomó része érdekből oly szivósan ragaszkodott, a világi elem buktatta meg. — Ezen vereséget megbosszulandók, elváltak a gyűlölt világiaktól, kiket Húrban bárgyú mamelukoknak nevez, kik az egyházi hatalmat jogellenesen bitorolják. — E hatalom szerinte csak az egyházi rendet illeti meg, mely rend hierarch-ai alapon szervezkedve, őt pápának elismerné. Reméljük azonban, hogy az ív csakugyan annyira megfeszittetett, hogy közel van az elpattanáshoz. Bízunk világi protestánsaink ügybuzgóságában, hazaszeretetében ; reméljük, hogy a vallásuk és egyházuk iránti érdeklődés tűze szíveikben még végkép ki nem hamvadt, annak utolsó szikrája még teljesen ki nem aludt, azon érdeklődés, mely épen a legválságosabb időkben legszebben, legmelegebben szokott nyilvánulni. Azon világiak, kik eddig annyiszor bebizonyiták, bogy a jó, igazságos és szent ügyért lelkesedni tudnak , és akarnak, kik, valahányszor egyházuk jogbitorlások_ nak, megaláztatásnak volt kitéve, mindannyiszor bátran védelmére keltek ; kik annak jó hírnevét, becsületét nem egyszer megmentették : azon világiak bizonnyal most sem fogják közönynyel nézni azon túlzásokat, melyek az egyházat veszélylyel, fölbomlással, végenyészettel fenyegetik. Ily jelenségekkel szemben, úgyhiszem, megbocsáthatlan kislelkűség volna a mosonyi és csalóközi egyházak részéről a dunáninneni kerületből való elválás és elszakadás, annálinkább, mert ez rosz következményeket vonhatna maga után. — Ha az egyetemes gyűlés, mint legfőbb bíróság, ez elszakadást jóváhagyná, bizonyára a dunáninneni kerület eddigi többsége volna az, mely e példát követné, kiválván a hazai protestáns egyetem testületéből, mi után már régen sóvárogva eped, hogy egy önálló, semminemű felsőbbségtől nem függő szláv egyházi I kerületet alakítson, mely őt kitűzött céljához, tervei valósításához egy lépéssel közelébb vinné. ifjabb RIESZ KÁROLY, zay-ugróczi evang. lelkész. BELFÖLD. A dunainolléki reform, egyházkerület közgyűlése junius 10—17. Mult számunkban említők, hogy a címzett közgyűlés jun. 10-én Török Pál püspök s gr. Lónyay Menyhért főgondnok urak elnöklete alatt megnyílt; de csak is hogy megnyílt és megalakult, azután mindjárt bizottságokra szakadozott szét, hogy külön csoportokban feldolgozzák, vagy legalább elkészítsék a nagy mennyiségű gyűlési anyagot. Másnap következett vasárnap, melyen az újonnan választott lelkészek u. m. Fejes Dániel dömsödi, Decsi Károly velencei, Eri Ferenc pacséri, Kúr Bálint bátai, Varjas Gábor őszödi lelkészek avattattak fel. De a felszentelési ünnepélyen kívül nagy éi'deket szokott költsönözni ezen közbeeső vasárnapnak a templomi szószék is, melybe ilyenkor püspök úr intézkedése folytán egyházkerületünk külömböző vidékeiről szóiitatnak be lelkészek, és ez által alkalom nyújtatik arra, hogy a közgyűlés a véka alá rejtetett világot is meglássa, de viszont a völgybe helyeztetett kis városka lelkipásztorának is módjában áll az egész kerület előtt felmutatni az égtől nyert talentumát. — Ki az a Göde Károly? kérdezék midőn az istenitisztelet kezdődött. Egy némelyik nem tudott róla semmit, a másik tudott róla annyit, hogy előbb Sepsi sz.-györgyön volt lelkész, egy év óta pedig Decsen. Csak igen kevesen voltunk olyanok, kik mint volt tanárai, vagy közelebbi ismerősei róla többet is tudtunk, vagy jobban mondva sejtettünk. Mikor pedig a majd másfél óra hosszant tartó egyházibeszéd véget ért, mindenki tudta, ki az a Göde Károly. Tudta, hogy beune egyházkerületünk egy tudo-68