Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-25 / 26. szám

mányosan képzett, önálló gondolkodású, vallása és egyháza mellett nemesen buzgó lelkészt s kitűnő egyházi szónokot bír, ki a maga Krisztusát igaz, hogy nem a másfél ezer éves symbolumokban találta fel, hanem önmaga rajzolta le annak képét önnön leikében, de ezt azután nem béresként hirdeti, nem a conventios kenyérért, de lélekből meggyőződésből szolgálja. Ha gyűlési tudósitást nem szándékoznám írni, bővebben is szólnék ezen egyházi beszédről, de igy várakoztatnom kell a t. olvasót addig, mig a munka nyomtatásban megjelenend ; legfeljebb annyit említve még meg róla, hogy erről is el lehet mondani, mit Sz. K. közelebbi számunkban Szilády János egyházibeszédeiről felelt azon kérdésre, hogy vajon orthodoxok-é azok, vagy modernek ? Gödénél sem tudjuk, de nem is kérdezzük. Elmegy egészen a mystieizmus határáig, de azért önálló szabad gondolkodását egy percre sem tagadja meg, a valódi protestáns lelkész jellemét egy pillanatra sem vetkezi le. A hétfői gyűlést az érdekes, s aránylag sok kedvező dolgot tartalmazó püspöki évi jelentés nyitotta meg, melyet jövő számunk bő kivonatban hozand. — Minthogy e. ker. tanácsbíráink részint megfogytak, részint köztilök némelyek koruk vagy egyéb okok miatt gyűléseinken nem jelenhetnek meg, 3 egyházi s 7 világi tanácsbíró választása határoztatott el, a jelen közgyűlésre pedig kisegítő jegyzőkül Bajó Károly és Szilágyi Benő e.-megyei jegyzők kérettek fel. — A nagy számú ministeri intézmények, s a tanfelügyelők átiratai kevés port vertek fel a gyűlésen, legnagyobb részük tudomásul vétetett. Hosszabb vitát idéztek elő a testvér egyházkerüle- i tekkel való viszonyból eredő bajaink. P. o. a dunántúli ! reform, egyházker. közelebb a papválasztási szabályokat akként módosította, hogy a gyülekezetek lelkészt csupán az azon egyházmegyebeli lelkészek, az egyházkerületi hivatalnokok, s a főiskolai lelkésztanárok közül választhatnak. Mely intézkedés persze első sorban magát a dunántúli egyházkerületet sújtja, jelesen sújtja az egyházakat , mert lelkész választásnál csupán egyházmegyéjük szűk korlátai közzé vannak szorítva, sújtva a lelkészeket, mert a mely e. megyébe becseppentek először, abból többé — ha csak e.-kerületi tisztviselőkké nem lesznek, ki nem szabadulhatnak, de sújtja magát az egyházkerületet is, a mennyiben más egyházkerület kitűnőbb lelkészeivel nem gazdagithatja, vagy szerényebb kifejezéssel élve, — nem elegyítheti saját lelkészkarát. De hát volenti non est injuria. Keánk, más egyházkerületre nézve azomban, hova a testvér egyházkerületekből szabadon engedünk bejönni úgy segéd- mint rendeslelkészeket, mindenesetre injuria, mert sérti a költsönösség viszonosság elvét. Bár még nagyon ez sem bántana, mert hiszen jelenlegi segédlelkészeink saját egyházkerületünkben is nyertek ekklésiát, kitűnőbb lelkészeink pedig találnak oly fényes s jövedelmező egyházakat nálunk is, j mint a dunántúli testvéreknél; másfelől, ha hozzánk jeles ember jön által dunántúlról, azon csak örvendünk, h°gy pedig selejtesek ne özönljenek be, a felett módunkban áll őrködni. Hanem bánt azon intézkedés főleg azért, mert sérti a testvériesség elvét. Külömben sincs a testvérkerületek között mi kapocs sem, az ily intézkedés pedig azt a keveset is széttépi. Az említett egyh. kerülethez intézendő átiratunkban — ha már mást nem tehetünk, — legalább kifejezzük, hogy ezen intézkedését sajnálkozva vettük tudomásul. De sajnálkozva értesült a közgyűlés a sarlónak a testvérek szénájába való vágása, s azon kellemetlen határsértések felől is, melyek a dunántúli részeken úgy látszik gyakoriak, s melyek orvoslását egy felől több egyházmegyénk kéri, másrészt az iránt a dunántúli ev. superintendens Karsay úr által kerestetett meg egyházkerületünk . A seb gyógyítására javaslatot készítendő egy bizottság küldetett ki, mely azt ajánlotta, hogy mondássék ki a nagy geresdi egyésség — de kivételével az áttérésre s a vegyes házasság megkötésére vonatkozó, mint az ujjabb országos törvényekkel öszehangzatban nem levő pontoknak, — a kerületünk területén levő minden vegyes gyülekezetre nézve szabályozóul; s továbbá hogy a külön egyes szerződések alapján uniálni akaró gyülekezetek az illető egyházi hatóság megegyezésével szabadon egyesülhessenek. A közgyűlés azomban célszerűbbnek vélte a tesvéregyházkerületet egy bizottság kiküldésére felkérni, mely a mi kerületünkből kiktildendő bizottsággal együtt, úgy a két felekezet közötti viszonynak, mint az uniálni akaró gyülekezetek által követendő eljárásnak a szabályozására oly részletes és szabatos egyezségi javaslatot készítsen, mely azután elejét vegye a testvérek közötti minden súrlódásnak. A jegyzőkönyveket megküldik a hazai prot. egyházkerületek rendesen, de ezeknek közgyűlésünk s a kerületi lelkészek kellő hasznát nem vehették. Most azomban Kovács Albert levéltárnok úr megbízatott, hogy minden közgyűlésre a testvér egyházkerületekből szedje össze és terjeszsze elő, a minket érdeklő nevezetesebb határozatokat. Érdekes eszmecserére szolgáltatott alkalmat egy Svájcból érkezett levél. Itt ugyanis alakult egy egyl. „Societé suisse pour la Sanetification du dimanche" név alatt, mely a kivált külföldön nagyon elharapódzott vasárnapmegrontásnak törekszik elejét venni, s ebből a célból f. év september végére Genfbe egy európai congressust hív össze, tanácskozandót a vasárnap megünneplésének előmozdítása felől. Ezen congressusra a központi választmány elnöke Török Pál püspök urat s általa mintegy superintendentiánkat is meghívta. A közgyűlés örömmel üdvözli ezen egylet célját, s örömmel fogadja, ha tőlünk is megy ki valaki ezen gyűlésre, s az ott felhozandó üdvös eszméket javaslatokat majdan ide haza megismerteti; de e mellett egy bizottság neveztetett ki, azon utasítással, hogy az készítsen a jövő gyűlésig javaslatot az iránt, hogy nálunk is miképen lehetne, a mindinkább elharapódzó Vasárnaprontásnak elejét venni. Ezen ügy tárgyalásakor egy nagy tetszésben részesült eszme is vettetett fel, és pedig oly