Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-16 / 3. szám

Szomorú tények állnak előttünk az országban : de hogy körünkből hozzunk példát, csak Arad városát emiitjük, hol 1875-ik évben 104 tanuló lett a vallástanból megbuktatva, közöttük több olyan, kik kitűnő, jeles tehetségüek, erkölcsi viseletükben példásak, dicséretesek. De lehet-e más eredményt várni, mint ily következetlenséget. Példás erkölcsi viselet mellett a vallástanból megbukni — ez kiáltva vádolja a vallástanítás módszerét, hogy a hitben nem nevelnek, nem a szivet Ítélik meg, hanem az ész által betanult vallomás kedvea előttük, s kikkel már meguntatták az elvont tanokat, azokat megbüntetik a saját öröklött tévedéseikért ; igazságra tanitanak s első sorban ők igaztalanok. Elmondjuk-e a buktatás következményeit, hogy az előre törekvő tanuló az osztály ismétlésénél kedveszegetten keres nyughatalan elméjének szórakozást, s elhanyagolva magát, gyakran jövőjét kockáztatja, letért a jó útról, hivatottságát nem találja föl többé s a társadalom veszített egy embert, ki annyi előtt példaként állhatott volna. Veszitfettiink egy embert, mert nem nevelhettük felvilágosult elveink szerint. Nem, ez nem lehet — mondja a paedagogia, — az erkölcsöt, a vallásosságot mételyezzük meg, az előhaladást fojtjuk el, ha önvétke nélkül'büntetjük a tanulót, s önmagunkat hazudtoljuk meg, midőn azt mondjuk, hogy vallásosai! nevelünk s neveltjeinket jó képesség mellett megbuktatjuk. Vallásból elbukni; azért amit hinni, érezni kell, — büntetve lenni ! — ez oly következetlenség, milyen korunk paedagogiai elveire csak szégyent hozhat a jövő előtt. Valamint igaz az, hogy a fejletlen iskolás gyermeket erkölcsi viseletében nem lehet megbélyegezni, ugy következetesen igaz, hogy vallásából nem lehet megbuktam'. r ' •!•••. •• ,j ! i , . Igy egybevetve az okot és okozatot, tisztán áll előttük, hogy a vallás tananyaga mostani beosztásában kár nélkül nem állhat meg az elemi iskola tárgyai között, s kezelési módja, messze elmaradván az előhaladott nevelésoktatás elveitől, határozottan elitélendő. Mindamellett különösen meg kell jegyeznünk, hogy mi nem kívánjuk kétségbe vonni a valláskezelők szakavatottságát és jóakaratát; a rendszer hiányait nem is tőlük származottaknak veszszük, — hanem egyenesen a püspöki kar hivatásköréhez tartozónak hisszük a káték reformálását eszközölni s alattas közegeiket utasitani, hogy a vallástanitást az elemi iskola keretébe illeszszék, hogy ez által az elemi iskola célját a vallás-erkölcsös nevelésben hathatósan elősegithessék. Midőn- ezekben bátorkodtunk elmondani a vallástanitisra vonatkozó nézeteinket — Nagyméltóságodhoz, a vallás és közoktatási minister úrhoz intézzük kérelmünket, kinek kezébe van téve népnevelésünk fejlődése, — méltóztatnék nagyhatású intézkedésével a vallásoktatást odasegiteni, hogy az elemi iskola céljaihoz idomulhasson. Nagyméltóságodnak hódoló tisztelettel, Arad, 1875. dec. 15. Az arad vidéki tanítóegyesület nevében : Nagy József, egyes, elnök. Györgyössy Rudolf, egyes, jegyző. ' JL' Jt"C *W Hogyan papolnak a pogány papok Japánban % (Vége.) Ha egy fiatal ember házasságra lép azt hiszi, hogy boldogságában eléggé önálló ís tud lenni egy háztartás vezetésére. Mielőtt azonban a családi tűzhely üstje először bekormosodnék, ugy fogja már magát érezni, mint az az ember, ki a szántóföldeken úszni akar; fejében minden gondolat összezavarodik, és a háztartás remélt örömei csakhamar csalódásba mennek át. Kisérjetek csak figyelemmel egy ilyen háziasszonyt! annyira lenyűgözik a gondok, hogy öltözékére a legkisebb gondot sem fordithatja ! Haja rendesen kuszált, köténye öv gyanánt van derekára göndörítve, gyermeke derekánál van hozzákötve, és kezében egy tál bableves van, mely nyomorult eledelt pénzért vette valahol. Minő teremtés ez ? Ide jut az ember rendesen, ha szülőinek intéseire nem hallgat, és a házasság rendes idejét be nem várva, korán kezdi meg az önálló háztartást, melyhez egy cseppet sem ért. Ki adja meg ennek az árát? Csupa szenvedé lyesség, mely kizár minden megfontolást! Ha költeményeinket és dalainkat pontos vizsgálat alá veszszük, ugy fogjuk találni, hogy dicsőitik az erényt és elitélik a bünt. De mit használ minden színház, és minden dal, ha az emberek féreértik az erkölcsiséget, melyre tanitatnak. Ha ti egészen rendben valónak tartjátok, hogy egy fiatal leány férjhez meneteléig ne tanuljon egyebet, mint költeményeket és dalokat, én kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy ez helytelen dolog, mert ha a dalokból és költeményekből nem vonja ki azon erkölcsi tanúságot, melyet tartalmaznak: könnyen veszélybe jut, mert vakon engedi át magát a férfi iránt táplált vonzalmának és kész vele megszökni is. Ezen állításomra vonatkozólag egy víg történetet beszélek el nektek. Történt egyszer, hogy egy béka, mely Kiotoban lakott, kedvet kapott Osaka városát megnézni. Egy szép tavaszi reggelen csakugyan útnak is indult. Azonban egy osakai békának ugyanazon terve volt és elhatározta,