Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-16 / 3. szám

hogy Kioto városát meglátogatja. Egy hegytetőn, mely Osaka és Kioto városok középutján nyúlt tel magasra, a két béka összetalálkozott, megismerkedtek egymással és terveiket kölcsönösen közölték Mindketten panaszkodni kezdtek, hogy az utazás minő sok fáradsággal jár; és miután az útnak még csak felét haladták meg, lábaik és derekuk a célig nehezen fogják kibirni. De épen ekkor a hires tengani magaslaton voltak, honnan mind a két város belátható volt. Ha most lábujhegyre állanának, hátgerincüket egy kissé kinyújtanák, és a kilátást ekképen szemügyre vennék, a tovább utazás felesleges lenne, sok fáradságtól és erőpazarlástól kímélnék meg magukat. Es ugy tettek, a mint beszéltek. Lábujjhegyre álltak, maguk körül tekintettek és a Kiotoban lakó béka igy szólt először : „Valóban, ha az ember a hires Osaka városát megtekinti, ugy találja, hogy egy cseppet sem különbözik Kiototól. Lemondok az oda utazásról, és inkább hazatérek." A Osakában lakó béka erre jelentőségteljesen egyet kacsintott szemével és igy szólt megvetőleg : „En is sok szépet hallottam Kiotoról, beszélték a többek közt, hogy ugy néz ki, mint egy virág-kert ; azonban csak olyannak találom, mint Osaka. Okosabban teszszük, ha visszatérünk." És ezzel udvariasan meghajtották egymás előtt magukat, és elégedetlenül vánszorogtak vissza. Dacára, hogy ez a kis történet nagyon mulattató, valódi értelmét nem fogjátok azonnal eltalálni. A békák azt hitték, hogy ők előre néznek ; a mint azonban lábujhegyre állottak, szemük hátrafelé látott, és igy mindegyik saját szülővárosát látta, holott azt hitte, hogy az idegen várost nézi. A legnagyobb erőfeszítéssel néztek a völgybe le, de arra legkevésbé sem ügyeltek, hogy vizsgálódásuk tárgya a valódi-e, és innen csalódásuk. Figyeljetek szavaimra ! Egy költő mondja : ,,a békák bámulatraméltók ! Jóllehet alázatosan négylábon szökdécselnek, szemeik mégis gőgösen felfelé vannak irányozva." Ilyenek az emberek is ! Iliu bolondok ! Minden foglalkozásra képeseknek hiszik magukat, még ha az erejüket is felülmúlja. Erre vonatkozik az alapige, midőn mondja : „eldobjátok magatoktól a szivet és nem tudjátok, hol lesz az újra feltalálható." Az ilyen emberek semmihez sem értenek, és mégis oly nagyra tartják magukat. Kérkedve mondják minduntalan: „én magamíf vagy: „az én sajátom", „az én áruraktáram," „az én házam," „az én földbirtokom," „az én leányom," „az én nőm." De dacára ezen önhittségnek a szerencsétlenségben mindjárt oly gyámoltalanok lesznek, mint egy tekenősbéka. Legyünk háládatosak t béka iránt! Ha nem volna kormány, ha nem volnának hivatalnokok és őrök^ egy napig sem állhatnának meg azon emberek, kik saját erejüket és hatalmukat oly nagyra tartják. Ezen emberek, kik egy jó indulatu és erényes kormány oltalma alatt élnek, tökéletesen feledik a gondviselést, mely őrködik feliettük, és csak saját dicséretükre zengenek éneket ! Az ilyenek mind merev egoisták ! „Az én vagyonom 5000 uncia ezüstre rug ! Ehetem, i hatom és alhatom, mulathatok is, ha mindjárt 500 vagy 700 évig élnék is ! Van 5 raktá: am, 25 házam, van váltóm, melynek értéke 1500 uncia ezüst!" Es ezzel örömében táncra pezsdül! Mennyire hasonlít az ilyennek gondolkozása ama osakabeli békáéhoz, kinek szeme háta közepén van ! Bolond teremtés ! Éjjel tiiz üthet ki, földrengés jöhet, és minden vagyonának vége ! E bolond világon minden csak véletlen ! Ezen nagy biztosságra vonatkozólag egy rövid történetet beszélek el. Ne aludjatok tehát, hanem figyeljetek szavaimra ! (Ugy látszik, Japánban is ismeretes a „templomi álom!" Ford.) A tüskés csepühal meséjét mondom el, mely szilárd és erős héjazata alatt minden veszélytől mentnek hitte magát és örömmel fogadott minden hízelgő beszédet. Egyszerre csak bugyborékolt a viz, és egy halászháló merült alá. A tüskés csepühal összehúzta héjazatát és midőn már azt hivé! hogy minden szépen lecsendesedett, szétvonta páncélját, kidugta fejét és körültekintett. És imé mit látott! Egy halásznak áruló-asztalán feküdt a vásártéren és egy cédula Nro 16 felírással volt reá kötve ! Nem csodálatos történet-e ez ? Épen ezen módon vétethetik egy csapással el tőletek mind az, a mivel birtok, az árur.iktárak, a lakó házak, ügyességtek, tehetségtek, rangotok és hatalmatok. Szegény tüskés csepühal ! Azt hiszem, hogy távol mi tőlünk, Chinában vagy Indiában vannak emberek, kik sokban hasonlítanak ő hozzá ! Azt mondtam : Chinában és Indiában, mert közöttünk bizonynyal nincs! Minő nehéz dolog lehet : az embernek egyedül önmagától függeni! Egy gazdag tartalmú költemény mondja : „a felhővel beborult eget könnyebb egy hágcsó segítségével megmászni, mint egyedül önmagától függeni." És ez az értelme az alap igének, midőn mondja: „Ha az ember eldobja magától szivét, nem tudja, hogy hol lesz az újra feltalálható !" Mindezekből következik, hogy minden dolgot kétszer kell megfontolás alá vennetek. Ha csak arra vigyáztok, a mi más vagyona, és magatokra semmi figyelmet sem fordittotok, eldobjátok magatoktól a szivet. Ha pedig tehetségtek birtokában az általatok teljesített szolgálatokról, ügyességtekről és rangotokról felette sokat képzeltek és mindezen előnyöket biztosan magatokénak hiszitek : ugyanazon helyzetbe fogtok jutni, melybe az előbbeni elbeszélésben a tüskés csepühal jutott. Minden körülmények között a lelkiismeretet tegyétek próbára ; szivetek megvizsgálása legfőbb kötelességtek ! FELEKY JÓZSEF. BELFÖLD. Nyilatkozat. A „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap" 44-dik és 50-dik számábanFóth anyásitásához „n—m" urszüksé-