Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-18 / 25. szám

nedveit támadta is meg s a kórállapot igen magas fokon áll is, még is gyógyítható lesz gondos keze­lés ós hü ápolás mellett. — E reményre feljogosít bennünket magának az Úrnak szava:.,íme én ti ve­letek vagyok minden napon e világ végeztéig!" — feljogosít az egyháztörtónelem, mely számos episodo­kat mutat fel nekünk, midőn még súlyosabb bajok­ban is volt mentség; de felbátorít a már általam fentebb is jelzett néhai lelkészatyánkfiainak dicső példája, kiknek sikerült az alélt vallás-erkölcsi éle­tet gyülekezeteikben, kitartó küzdelem és buzgó lel­készi gondozás mellett ismét feleleveníteni s uj tevékenységre ösztönözni. — Olvassák el csak uraim kik még azt eddig nem tették volna, a Steinthaliak történetét s vessék egybe ezen ev. gyülekezet ós filiáinak mostani állását a régivel, mielőtt egy Stu­ber Ján. és Oberlin J. Frigyes oda került volna! S ón hiszem, hogy mindannyian megfognak győződni, ! ez egyetlen gyülekezet példájából is, hogy buzgó lelkészi működéssel, erős hit ós hivatásunk iránti „ . ! őszinte oda-adás ós szeretettel lehet a mi aggasztó kórállapotunkon is segíteni. [Folyt, köv] SZUTTER KÁROLY. ev. lelkész. Még egy utóhang a „Cánonica visitatió" tárgyában. r Tehát a „Cánonica visitatió" életben maradt. Es ez jól is van igy, ha jobbat nem tudunk kigondolni. Az orvosok, kik e sorok hasábjain, üterét tapogat­ták, bár ez nem vala is rendszeres lüktetésben és bár emésztő sorvadás és senyv kórjelei valának is belsejében észlelhetők : de a bölcs és komoly orvosok, higgadt vizs­gálódás és megfontolás után kimondák, hogy ha a „Cá­nonica visitatió" a benne rejlő nyavalyák- és kór-anya­goktól gyökeresen megtisztíttatik, hasznos életrevalóságát többé kétségbe nem vonhatjuk. Gyökeres orvoslására némely orvosok már, mint legközelebb a külsű somogyi egyházmegye is, megszab" ták a rendes de szigorú diaetát, 4 forint élelmezési költ­séget határozván gyógyszerül a „Cánonica visitatió" be­cses élete és egészsége további fentartására. Hiszen tulaj donképen a „Cánonica visitatió" nem is került több költségbe ez előtt sem 4—5 forintnál s ha jól emlékezünk vissza a+b is, ki ezen tárgyat a pesti egyházmegye példája után először fölvetette e lapokban, nem ís erre fektette a fősúlyt kizárólag, hanem inkább a „Canonica visitatió" alkalmával azon fölösleges költeke­zésre, melyet a 12, vagy népesebb helyeken a 24 elől­járó étel- és italbeli ellátására kell kiadni az egyháznak; és ezen kiadás emeli már majdnem minden egyházban, oly túlságosan a visitationális költséget és nem egyedül a a visitatorok élelmezése. Továbbá magának a „Cánonica visitatiónak" azon árny-oldalát érinti leginkább a+b, miszerint napjainkban egy némely visitátor urak, csak ugy keresztül futnak az egyházakon, sietve, tétlen, minden jobb és nemesebb eredmény nélkül, mely felületes eljárásuk aztán, ugy tünteti fel őket, mint egy évről-évre, az egyházakban megjel-nő „adó-executiót." Hanem, hogy ez az ősi intézmény, a „Cánonica visi­tatió" eredményében hasznos és jótékonyan ható legyen ez egyházra és hiveire; megkívántatik, hogy a helybeli pap előleges tanácskozást tartson a visitátor urakkal, a fölmerülendő ügyek és bajok okos és célszerű elintézése végett; mert vannak esetek, midőn soha sem tanácsos magának a helybeli papnak valami kényes dolgot a vi­sitátoroknak már presbyterium ülésében, mint egy vád­lóképen följelenteni ; hanem az előre tartott tanácskoz­mány értelmében a n. t. visitátió intézze úgy hivatalos kérdéseit, hogy a helybeli lelkész által előre följelentett ügy, nem egyenesen ő tőle, hanem mintegy magától a beszéd vagy tanácskozmány folyamából következetesen jöjjön vagy vezesse maga a visitátor ur a presbytérium eleibe. No de itt a példa legérthetőbben magyaráz és vilá­gosit. Történt a sz i egyházban, hogy kommuniók al­kalmával, a délutáni templomi órán, az egyház gondnoka, a megyebiró és az egyházfi soha sem jelentek meg az isteni-tiszteleten, hanem a gondnok házánál folytatták a délelőtti áldozatot, azaz, délig szolgálta k az istennek, dél­után pedig már Bachusnak vagy az ördögnek és ittak egés;5 délután. Egyszer az iskola-tanitó egy ily szent alkalommal a reggeli órán, templomban felejté a zseb­kendőjét s észre vévén azt otthon, midőn még a fent­emiitett személyek az Ur asztala elszedése körül forgo­lódtak, visszament a templomba otthagyott zsebkendő­jeért, és, és igen furcsa dolgokat látott az ágentiális persely felett . . . Szokás ezen egyházban, hogy a gyü­lekezet úrvacsorája alkalmával nem veti be alamizsna­pénzét az ágentiális perselybe, hanem annak csak a te­tejére hányja. A tanitó tehát elmondta nemsokára a lel­késznek a látott és tapasztalt dolgokat . . . és a lelkész megbotránkozott lelkében a hallott dolgokon s következ­tetve a kérdéses személyek templomból! botrányos elma­radásukra nem szólt semmit a gondnoknak és társainak, hanem következő úrvacsorája alkalmával, is­teni-tisztelet után maga hányta be a lerakott alamizsnát az ágentiális perselybe. Délután nagy gyűlés tartatott a kurátor házánál s ezen gyűlésből egy három tagból álló küldöttség jelent meg a parókhián, mely határozottan betiltotta a lelkész* úrnak, hogy azon dolgot, mit ma a templomban elköve­tett, ha köztök békességben akar lakni, többet meg ne merje cselekedni, mert az alamisnapénzt ilyen alkalom

Next

/
Thumbnails
Contents