Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-18 / 25. szám

az érkezett rendeletet azon kijelentéssel, hogy a hatóság rendeletének engedelmeskedni kell s szükségesnek tartja, hogy a dolgot egymás közt megbeszéljék ; illetőleg a dolgok uj rendje felett tanácskozzanak. Illő mondá ő, hogy e fontos dologban, neki mint eddigi lelkószöknek engedtessék az első szó; s ő a község praesidenséül, kit a rendelet értelmóbón választaniok kell a község iskolamesterét ajánlja; ki c hivatalt bár vonakodva, de a gyülekezet egyhangú kértére még is csak elvállalta. És most a megválasztott községi elnökön volt a sor, az egybegyűlt községi tagok közül egyet, a szónok testvéri tisztségre kinevezni. De vájjon ki lehetett volna erre alkalmasabb, mint eddigi lelkészök — Oberlin ! ? Ő tehát ezt ne.ezé ki, hangos tetszésnyilvánítások mellett; Oberlin a megbízást elfogadva, azon kérdést tevé most máifel, hogy össze jöveteleik helyéül és idejéül, mely termet ós napot válaszszák? Az elnöktestvér háza mondván, erre alig lenne alkalmas, mert az lakásán kívüli egyetlen iskolaszoba alig volna képes fele testvéreket is befogadni, különösen midőn a nők is közibénk óhajtanának jönni hallgatókképen; az eddigi lelkészilak is szűk s igy nem tudnók más helyiséget, mely alkalmasabb volna e célra, mint a volt istenháza ; s a polgártársak ezt igen természetesnek találva, mindannyian beleegyeztek; a mi pedig a napot illeti — vevó fel 0. ismét a szót — a hétfő alkalmatlan lenne, miután ezen napon igen sokan Strassburgba mennek a heti piacra, nem külömben a szerda és péntek is ugyan ez okból; gondolnám tehát hogy a legalkalmasabb idő lenne összejöveteleinkre, az eddigi vasárnap, még pedig ennek is délelőtti 9 órája; s a polgártársak ezt is elfogadták. Midőn azután a testvérek vasárnap, a templomba felgyülekeztek, s a szónok-testvér, mindannyiok beleegyezésével a szószéket választotta ki, beszédje megtartásának helyiségéül, ismét felolvasta a gyülekezet előtt, a vett kormány-rendeletet, s azután eként szólott: Ezen rendelet azt hagyja meg a népszónokoknak, hogy a zsarnokok ellen beszéljenek, s tanakodjunk azon eszközök ós módök felett, melyek a zsarnokság kiirtására legalkalmasabbak; a zsarnokok hajdanta ilyenek meg ilyenek voltak, ezt meg azt tették stb. de itt ami csendes Steinthalunkban ilyen zsarnokokat pprsze — hála az égnek! nem ismerünk, haszontalan dolog volna tehát reájuk szót pazarlani. Azonban tudok én nektek zsarnokokat nevezni, kik nem csak a mi Steinthalunk ós tulajdon házainkban, hanem saját sziveinkben is űzik kegyetlenkedéseiket, ezek a testnek cselekedetei, irigység, patvarkodás, harag stb. ós megmondom a legjobb módot is, mely által megszabadulhatunk ezen mi zsarnokainktól s ez nem más mint az ur Jézus Krisztusb in való üdvnek hü keivsése s igy tovább. Midőn aztán eként folytatva mondókáját bevégezte, azt mondá : nem jobb ós üdvösebb volna e reám ós reátok nézve, ha most már egyet énekelnénk is ? de minthogy más énekeket nem tudunk, énekeljük el az eddigi énekes könyvünkből mindnyájunk által jól ismert ez s ezen zsoltárt! s a gyülekezet épületes s lélekemelő istenitisztelet után oszlott ismét szét. Igy tartottak a Steinthali bívek, lelkészökkel élén, még jó ideig azután is buzgó istenitiszteleteket akkor, midőn egyebütt a hitetlenség ördöge tombolt, s igen sok vallásos kedélyű, istenfélő hivek sereglettek össze az egész vidékről, a békés Steinthalba, az Oberlin papa által tartott clubbos összejövetelekre s találtak vigasztaló enyhülést ama lelkileg ós testileg vészes időszakban. De tudunk példát hazánkban is arra, hogy egy ember, egyetlen gregarius evang. pap vallási buzgósága és lelkesült tevékenysége, épen forradalmunk előtt az egyházi élet aléltsága idejében, egy egész vidékre elevenitőleg hatott, s az ő szellemének ós üdvös munkálkodásának nyomai a nép valláserkölcsi életén most is felismerhetők még. Ez embj

r, e lelkészatyánkfia Wimrner, a f. lövői ev. gyülekezet néhai lelkésze s az ottani tanitó-kópezde ós középiskola teremtője volt. — Igy lehetne, sőt tudom hogy vannak is egyes gyülekezetek itt-ott hazánkban többek is, hol csak is a hü és gondos sáfárkodás, az egyes lelkészek hivatásuk iránti lelkesültsége óvta meg a hamis tudomány és megromlott korszellem ellen a valláserkölcsi életet az elsülyedóstől. Távol legyen tőlem, hogy egyházi ós társadalmi életünkben tapasztalt amaz erkölcsi sülyedósérfc, vallási közönyért s hitetlensógérfc, hivatalbeli elődjeinket, mint annak legfőkópi okozóit kárhoztassam. Mert vájjon ki róhatna fel a juhoknak, hogy mételyt szedtek fel a lapos vizenyős legelőről, melyen legelni kényszeritettók? ! Hanem csak reá akartam mutatni a betegség igazi kutforrására, hogy azután meghatározhassam azt is, ha vájjon gyógyitható-e a baj vagy pedig halálos! ? Szerintem a baj, ha bár az egyház-test éltető