Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-18 / 25. szám

fogja azt most már csodálni, kivált ha hozzá veszszük még mindazon tényezőket, melyek a harmincadiki országgyűléseken a misera plebs felszabadítása érdekében megindított élénk politikai mozgalom következtében károsan hatottak népünk erkölcseire?! Hogy azonban a mostaui lelkészek, még köziilök a jobbak is — a lelkipásztori gondozást, melyet elődjeik lassanként egészen elejtettek — ismét fel nem karolták, annak oka véleményem szerint, az újbóli megkezdés természetes nehézségei mellett, leginkább még az is, hogy a fölülről nyert példa, mindinkább megerősítette őket azon hitben : hogy hivatásuknak már eléggé megfeleltek, ha csak külsőleg kifogástalanul végzik hivatalos teendőiket s canonszerüleg élnek a világban. Mert a mint a lelkésznek kötelessége saját gyülekezetében, a lelkipásztori gondozást gyakorolni, ugy ismét a lelkészek között az esperesek s különösen a superintendensek vannak hivatva az eleven vallási élet pezsgését fenntartani, nem csak gyakori egyh. látogatások, hanem hozzájuk menesztett kenetteJjes pásztori levelek által is. Ámde mit észleltünk az utóbbi időkben ? Azt, hogy az absolutismus idejében, nemcsak hogy a superintendensi látogatások tökéletesen elmaradtak, hanem a gyülekezetekh z érkezett főpásztori levelek is styl ós formára nézve semmit sem külömböztek a politikai hatóság rendeleteitől; sőt még mind ez ideig is a kerületek élén álló superintendensek és esperesek jobban hasonlítanak, hivatalos minőségüket s magatartásukat illetőleg egy politikai bureaujéhez, mint buzgó főpapokhoz, kiknek legfőbb tisztje, legeltetni az Úrnak juhait. Valamint ők is teljesen meg nyugosznak s magokkal megelégedettek, ha a kormánytól vett meghagyásokat, rendeleteket és intézkedéseket pontosan köztudomásra hozták; ugy a felügyeletük alatti lelkésztársaktól sem kivánuak többet, mint hogy a rendeletek általok pontosan alkalmaztassanak, a követelt tabellaris kimutatások hiánytalanul kitöltve annak idejében beszolgáltathassanak, az egyházi köztartozásokkal hátra ne maradjanak s legfölebb még hogy botrányos életre ne vetemedjenek; a többivel azután vajmi keveset törődhetnek bokros elfoglaltságaik s töméntelen actáik között. A minő pedig a gazda, olyan lesz a szolgája is ! Lehet, hogy az ily külső pontosságra fektetett kormányzás igen alkalmas commándószeru rendtartást eszközölni, de hogy a buzgó vallásos életelevenséget is előidézze, azt merem kétségbe vonni. Mert a bureaucratismus semmiféle téren nem bir eleven érdeklődést kelteni, az egyházi téren pedig épen halált hozó. De vájjon lehetett volna-e a romboló árnak gátat vetni, hogy egyházhíveink vallásos buzgósága, erkölcsi eleven érzéke s szívbeli tisztasága megmentessék ? Hogy az ár ellen úszni nehéz dolog, s a hömpölygő ár hullámai ellen tö'tést emelni ott, hol hiányzik az ehez szükséges elegendő munkás kéz, töltési anyag, sőt még a földhordáshoz kellő eszközök sem léteznek, azt tudjuk mindannyian! De hogy erős kitartó éberség, meg nem lankadó erőfeszítés és áldozatkészség mellett még is nem lehetetlen az ár által fenyegetett vidék egyes féltősebb és becsesebb pontjait a veszedelemtől ós végelmerüléstől megmenteni: mutatja — hogy egy legközelebbi időben tapasztalt példával éljek — mutatja Szeged, mely városa telkeit s utcáit meg óvta erélyes kitartó küzdelmével. S a mi lehetséges az anyagi téren, lehetséges szellemi téren és az egyház terén is. A mint azt láthatjuk a halhatatlan érdemű steinthali volt evang. lelkész Oberlin Ján. Frigy, példáján , ki ép a francia nagy forradalom idején volt az Úrnak hü sáfárja a nevezett Elsasz tartományi ev. lutheránus gyülekezetben. Tudjuk ugyanis, hogy midőn a Jakobinusok Robespierrel élükön uralomra jutottak, azon őrült eszme : hogy az egy igaz élő Isten helyébe az észt, a ker. istenitisztelet helyébe az ész cultusát ültessék, csakugyan törvénynyé vált a nemzetgyűlés többsége által; ekkor a kormány által azon rendelet menesztetett minden községhez: hogy az eddig szokásos közönséges isteni tiszteletek beszüntetendők; a községek pedig magoknak egy praesidenst választva, ez egy szónok testvért fog kinevezni, ki bizonyos napokon a nép előtt beszédeket fog tartani s tanácskozni a néppel a felett, hogy micsoda módon és eszközök által lehetne a zsarnokságot kiirtani stb. Ezen rendelet megérkezett Oberlin községébe is, s nem hiányzottak ott sem könnyű észjárású emberek, kiknek az uj rend tetszett s kik örömest majmolták volna a nagy francia nemzet által szinre hozott oltár- és képrombolási színjátékot. Azomban ott volt a bölcs Oberlin papa, s mit tett ő ? — Mindenek előtt összegyüjté gyülekezete tagjait a nagy hársfa alá s felolvasván