Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-16 / 3. szám

A művelt világiak vallás erkölcsi érzülete s ! prot. egy házias jelleme meggyengülésének oka sok körülményben rejlik. Gyökérszálai vannak ennek a korszellemben is, a vallásellenes mozgalmakban is, állami törvényhozásunk példaadásában is, a fensőbb köiök intentióiban is, egyházunk testének öt részre szakadozottságában is, pártoskodásunkban is, a napi sajtó vallástalanságában is, irodalmi működésünk hatálytalanságában is, a pastoralis cura hiányában is, sőt papságunk szegénységében, hátramaradottságában és közönyösségében is De mindezen bajokat egy forrásra lehet visszavinnünk, egyetlen kútfőből származottaknak lehet mondanunk. Ez a kútfő pedig nem más mint a vallásos nevelésnek, illetőleg vallástanitásnak elhanyagolása. Hogy! ? kérdi talán ez állításomon csudálkozó olvasó, hogyan! hát mi nem gondoskodtunk-e arról, hogy ugy a nép- és polgári, mint a reál-iskolákban és a gymnasiumokban folyvást tanittassók, a confirmatio által megerősíttessék s az istenitisztelet által folyvást ólesztessók a ker. vallásos tudat s a prot. érzület? Gondoskodtunk bizony, de fájdalom, nem elég figyelemmel, nem elóg bölcseséggel, és nem elég buzgósággal. Mutatja az eredmény, bizonyítja a tapasztalás. Messze vezetne tárgyamtól, ha a cikk keretében a vallás-erkölcsi oktatás minden ágáról tüzetesen szólanék; s azért ez alkalommal röviden csak aunyit mondok, hogy hiányos és javításra vár bizony a mi vallásoktatásunk minden részében, minden ágában. A családi körben, ahol legtöbb sikerrel lehetne a gyermekeket istenfélelemre, isten és emberek iránti szeretetre tanítani, a pastoralis cura hiánya miatt mitsem tehetünk. A népiskolákban, kivált a községiekben, nagyon szűk körre engedtük szoríttatni a vallástanitást. A reál- ós polgári iskolákban épen igy áll a dolog. A conürmátióra még ma is nagyon sokhelyütt nem ' a pap készíti elő egyházunk leendő tagjait, s különben is 6 - 8 hét alatt nem lehet kipótolni, még a legnagyobb buzgósággal is azt, amit évek hosszú során elmulasztottunk. A templomban nem hathatunk azokra, akik a vallásnak ós az egyháznak hátat fordítanak, még ha angyalok nyelvén szólnánk is, mert az ilyen egyének a templomot gondosan és j rendszeresen kerülik. Ezekből láthatod szíves olvasó, ' hogy nem valami nagy gonddal vagyunk bizony mi egyházunk tagjainak valláserkölcsi nevelésére. De annál tüzetesebben akarok szólani a mi prot. gymnásiumainkban dívó vallástanitásról. Talán itt jobban folynak a dolgok ? talán itt máikellő tudatára emelkedtünk a ker. vallás és a prot. egyház iránti szent kötelességünknek? Hiszeu ettől függ jövőnk, felvirágzásunk! Hiszen itt van helye az ész- és jellemkópzésnek, a szív- ós lélek nemesítésnek ! Hiszen innen kerülnek ki mindazon ifjak, a kiktől egyházi életünk emelését, akikből papjainkat, tanárainkat, tanítóinkat, törvényhozóinkat, vezéreinket, Maecenásainkat, gondnokainkat, prot. érdekeink előmozdítóit, képviselőit ós pártfogóit várjuk és reméljük ! Hiszen itt együttesen hathatunk minden, egyházunk ügyeire a jövőben befolyással bíró hitsorsosainkra! Már ezek vallás-erkölcsi nevelésére csak kitűnő gondot fordítunk! ? Vajha igy volna, vajha azt elmondanom s megbizonyítanom lehetne! De a valóság az ellenkezőt mutatja, a tapasztalat az ellenkezőt bizonyítja. Elszomorodik a lelkem s keblemet szorulni érzem, midőn a mi gynmáziumi vallásoktatásunk jelen állapotára gondolok, ha fontolóra veszem, mennyire félreismerjük mi a prot. gymnaziumok feladatát, s mily könnyelműen megfeledkezünk mi vallási ós egyházi érdekeinkről! Hiszen kik ós hogyan tanítják ott a vallást ? ! Ha nem volna ez állapot oly szomorú s az ügy fontossága nem szeguó kedvemet, satyrát írnék róla, metszőt, éleset, alkalom kitűnő volna rá. De nem írok, keblem sugallata visszatart tőle. Hanem képet festeni róla, hűt, találót, ha még oly sötét is, az ügy érdekében mulhatlan kötelességemnek ismerem. Szőcs SÁNDOR. (Vege köv.) Kövessük a pesti egyházmegye példáját. A pesti ref. egyházmegye mult sept. 14-én tartott közgyűlésében eltörlötte a canonica visitatiót és helyette azt határozta, hogy ezentúl az egyházak a tractuális és gyámpénztárt illető tartozásaikat minden évben január 15-kéig az esperesi hivatalhoz beküldeni köteleztetnek. Nagyon bölcsen, igen okosan cselekedett a pesj derék egyházmegye, midőn egyházi közigazgatásunknak ezen ódonszerü, elavult és célszerűtlenné vált intézményét megszüntette. Mert avagy szellőztessük csak kevéssé ezt ai kér-