Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-16 / 3. szám

dés alatti canoniea visitátiót, és hozzuk vissza'emlékezetünkbe annak még el nem mosódott képeit s ezen egyházi látogatás alkalmával észlelt, avvagy tapasztalt dolgokat. Bizonyosan olyanokat látunk ott, melyek a pesti egyházmegyét méltán feljogosíthatták, hogy helyette egy könnyebb és minden vissza-ólést és szükségtelen mellékes költséget kizáró intézményt hozzon életbe. Még nem régen olvastuk egy kisded egyház gondnokának számadásában eme sokat jelentő beírást : ,,a vizikátor urak megettek, ittak 38 f o r i nt ot." Kíváncsiak voltunk megtudni, kik lehettek ezen jó étvágygyal biró és szomjas visitator urak, kik egy kicsiny egyház látogatása alkalmával is 38 forintot emésztenek fel eszem iszomra, a szegény egyház pénztárából ? Es kisült faggatásainkra, hogy azon 38 forintot nem épen a visitátor urak e'ték és ilták meg: hanem ott, mint mondák, az a szokás divatozik, hogy visitátió alkalmával a 12 hites is, mint egyházi elöljárók, szintúgy a parokhián ebédelnek és vacsorálnak az egyház kontójára, s igy ettek és ittak meg aztán közösen a vi si k áto r urakkal 38 frtot. És tudjuk egyházi életünk szervezetlen napjaiból, hogy alig megyen el a canoniea visitátió valamely egyházból, azonnal ott teremnek az iskola látogató urak és velők a falusi 12 hites bemenvén az iskolába, azon egy pár órai szundikálásért, melylyel az egész vizsgát kiülték, megvárják az egyház gondnokától, hogy reá ma gnum áldomást igyanak. Élénken emlékezünk még azon esetre, midőn a m .. . i. iskola látogatás alkalmával 40 itce bort ittak meg hites uraimék az iskolában: a mikor a parokhiára, negyed magával az iskola látogatónak 2 itce bort hozott a gondnok ur a vacsorához. Vannak egyházak, melyek 20, 30 forintot fizetnek a papnénak a nagyt. visitáció teljes ellitásaért s élelmezéseért. Igen, mert a visitátor urak sem épen angyalok, s nem táplálkoznak csupán a lelki eledellel: ennélfogva a legkisebb egyház is igyekszik erejét túlhaladólag is mind egyházi, mind iskolai visitátorait tisztességesen ellátni és megvendégelni; nehogy a sovány ellátásért megszólják az illető egyházat — vagyis tiszteletes asszonyomat. De ilyenkor nem elég egy rókáról egy bőr, hanem a hivatalos functio és étkezés után, azonnal elhangzik a visitátor urak ajkaikról amaz ijesztő szó : no már mo t számoljunk, azután fizessenek ! v Es az is megtörtént már, hogy ha a gondnok fizetni nem képes, lóval és kocsissal ott ül az egvház nyakán a canoniea visitátió, még valahonnan pénzt nem hajhász fel a gondnok a már kizsarolt faluban. Mert meglehet, a biró házánál is, mint a parokhián épen ma jelent meg az adó executio, mely a midőn a helység lakosait vérig zaklatja az adóhátralék behajtásával : ugyanakkor az egyház gondnokának lovát vagy ökrét foglalja le a papi földek elmaradt adójáért. Es e rokon találkozás s hivatalos eljárás, milyen sajátságos érzelmeket és gondolatokat költ aztán a bölcselkedő presbyterek fejében, midőn az egyházi látogatókat is csak adószedő k ne k tekintvén, ez a körülmény egy mákszemnyit sem emeli a canoniea visitátió tekintélyét és tiszteletét. Itt tehát csakis a módszer ellen van kifogásunk, melylyel az egész egyházlátogatás végrehajtatik; mert ez, nem csakhogy immár elavult és hatástalanná lett korunkban, de sőt ugy tünteti azt fel, mint egy évrőlévre az egyházakban megjelenő adóexecutiót. És a pesti igen derék egyházmegye épen ezen okok alapján szüntette már be rnult sept. hó 14-én tartott közgyűlésében az egész canoniea visitátiót, és elhatározta, mint már feljebb is érintők, hogy ezután az egyházak az egyházmegyei és egyházkerületi pénztárakba évenként beszolgáltatni szokott kegyes adományaikat minden évben január 15-kéig az esperesi hivatalhoz beküldeni köteleztetnek. Ha követik e szép és igen hasznos példát más egyházmegyék is, igen sokat nyernek és gazdálkodnak meg általa az egyes egyházak; mert midőn az egyházmegyei és kerületi pénztárakba minden alkalommal befizetnek évenként: ugyanakkor annyi, sőt több költséget megkímélnek és megtakarítanak az egyes egyházak azon életbeléptetett jótékony intézmény által, hogy az egyházlátogató urak és a 12 hites, sőt nagyobb helyeken a 24 elöljáró számára nem leend szükséges étel és italbeli ellátásról gondoskodni, és arra is tetemes költséget fordítani. És ezen igy bent maradt és megtakarított pénzecskéből mennyivel okosabb leend sok egyházakban a papi földek évenkénti adóját fedezni; mint magukra várni a kellemetlen adóexecutiót. A pesti egyházmegyének ezen bölcs intézkedése sokkal életrevalóbb és kivihetőbb minden egyházmegyében, mind a szándékolt ünnepi legátiók eltörlése a múltban; mert midőn a legátus pénzét, talán egy gyülekezet sem fizette volna meg, ha a diák közte meg nem jelen és papolását nem hallja: akkor más részről minden egyház gondnoka, ha soha egyházlátogatót nem lát is, elmulaszthatlan kötelességének tartja az évenként beszolgáltatni szokott kegyes adományokat az esperesi hivatalhoz önként beküldeni. A pesti egyházmegye példája tehát előttünk világol; ajánljuk azt követendő például más egyházmegyéknek is. Ne legyünk önzők ennek elhatározásában ; mert itt a reform égető szükség s a gyökeres javitás kimaradhatlan. Elég régen vesztegelünk már tétlen, Összedugott kezekkel, egyházmegyei életünk sivár ugarján. Fogjunk immár munkához, javítsunk és reformáljunk még nappal vagyon. Hol a közügy érdeke parancsol, ott el kell hallgatni minden egyéni érdeknek, minden szemé