Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-28 / 22. szám

Európa tudomásával a következő időkre nézve is a törvények és békekötések, sérthetetlen fenntartására, szerződés köttetett volna az országlás támasza és alapja biztos tekintetéből: a Magyarországi klérus hatalmas és ellene állhatatlan befolyását, mind ezek, és a honfiuk szabadsága lerombolására, és a szentesitett törvények meg semmisitésére használta fel! Ezen békekötések, melyekre a fejedelmek kormányra lépésük alkalmával szentül megesküdtek, az egyesitett erő közreműködése, és a közjó előmozdítása végett: egyenlőséget eszközölve biztosítottak számunkra, mind a polgári, mind pedig a vallási ügyekben rom. katholikus honfitársainkkal. Es óh fájdalom! nem volt kormányzás, nem volt ennek éve, nem volt titkos szoba a fejedelmek palotáiban, nem volt országgyűlés, nem volt oly helyiség, melyben közönséges dolgok tárgyaltattak, hol szabadságainkon, szentesitett törvények által biztosított jogainkon, halálos sebek nem üttettek volna ! Mert ugyanis a katholikusoknak minden ravasz állam tudósai oly üzelmi politikát követtek, hogy azok életbe léptetésével, az európai üldözések minden veszedelmes nemeit az egyedüli ídvezitő vallás kiegészítéséül ránk összehalmazva időről időre a papi javadalmak millióit megbántásunk- és bosszantásunkra fordításával vesztegetve fejünk fölé zúdították. Es miután a klérus a törvényhatóságoknál minden széket elfoglalt volna : könynyii volt neki a következő országgyűlésekre számos pártfeleket szerezni, kik követőikkel a klérus által készitett terv szerént polgári jogainkat erőhatalommal is elnyomhatták. Nem csoda ennél fogva, hogy mi lévén az elnyomatásnak egyedüli tárgya, a közjó előmozdításával kevéssé foglalkoztak. Sanyargatásunk azok véleménye és feltétele által határoztatván meg, mindent elkövettek, hogy megzavarhassanak, mig nem végre csak ugyan, mint a közönséges béke felbontói jelőlteténk ki! De mi békével tűrve a rosszakaratot, mint békeszerető polgárok adjuk át a törvények, az igazság, és annyi békekötések által megszentesitett okmányaink megsértését, melyekről tanúbizonyságot tesznek a titkos irodák szekrényeibe letett üldöztetésünk hosszú láncsorozati! Es még is mi jegyezteténk meg hűtlenséggel és becstelenséggel ! Azonban mind ez nem volt elég, mert a klérus és párthívei, hatalmukat nem csak az iíjak, hanem az öregekkel is éreztették, elnyomva minden felvilágosodást, és azt kegyetlenül száműzve, bele avatkozott a fejedelmek lelkiismeretébe is, és azt megvesztegetni, akarván erősen állították, hogy a fejedelmek békekötése annyira erőszakos és nem törvényes, volt, hogy azok cikkeit, erkölcsileg köteleztetnek felbontani ! Es ezen szomorú dolognak mi valánk áldozata! Mert ezen tervek mint együtt véve, a klérus fejétől ajándékul adattak által dícsősségesen uralkodó, boldog emlékezetű édes anyja Mária Theréziának, mint ezt az A. melléklet mutatja, és azóta is folytonosan ez volt a klérusnak változhatatlan törekvése, mit mind ez ideig magának meg is tart. És végre mind ezen elvek átplántáltattak mind a titkos szobákba, mind pedig a fejedelmek lelkiismeretébe, mind végre az országgyűlések tanácskozásaiba, és a nép között is meggyökereztettek. Ez elvek ily folyamában, hol a közönséges hit, hűség, törvény, és békekötések, a klérusnak fortélyos okoskodásával magyaráztattak, a fejedelmeknek trónjaik elfoglalásával, nekünk mindannyiszor létezésünk megmaradásáról keseregve kellett gondolkoznunk. Ezért Felségednek kedves testvér bátyja is, a nagy emlékezetű 2-dik József császár, csak félig meddig részesíthetett bennünket jogos törvényeink élvezhetésében, mint az megtetszik a B. alatti pontból. Es még is, midőn mi a türelmi rendeletből kifolyólag, sérelmeink felett panaszt emeltünk volna, a trónhoz, honnét eltiltatánk, utasíttattunk. Il-dik Jósef rövid uralkodása alatt a hasadó hajnal világossága derülni kezdvén, sugárait a nép életére is szétlövellette, mely öntudatra ébredezvén, mindinkább megismerkedett a szabadság eszméivel, és a jó és a becsületes polgárok a törvények tiszteletben tartására törekvének : és ép ezért mí is felséged uralkodása kezdetével, a jelen országgyűlés összehívásával, melynek rendeltetése szent jogainkat vissza adni, felséged igazságszeretéhez fordulva, hódoló tisztelettel kérjük, elidegeníthetetlen jogainknál fogva — melyek ugyan azok az ország törvényei, és békekötéseivel a közjó előmozdítására — visszaállítani minket vallásunk jogaink szabad gyakorlására — a klérus minden önző érdekei mellőzésével — kegyelmesen méltóztassék. Meg kell vallanunk az emberi ész, a győző igazság, világi kath. honpolgártársaink dicsősségére, miszerént ezeknél mindig igazságos pártfogásban részesültünk, dacára hogy a klérus, minden dolgainkban gáncsoskodott. Vallásunk elveinél fogva, lelkiismeretünk meggyőződése áru cikk nem lehet; mert különben önként vetnénk magunkat áldozatul, a b iró ingadozó véleményének és kénnyé s kedve szerént való íelettünki bíráskodásának. Tehetségeink az államban és állam előtti alkalmazásunk, mint egy holt tőkének tekintetvén, minden becsülés nélkül, csak a haszontalanban részesítetnénk! Mert a klérus elvei szerént, mi és a mi híveink ezen országban nem egyébként tartatunk, mint a klérusnak vezeklői és adófizetői, kiket kegyelemből eltűrnek, és kegyelemből elkárhoztatnak. A valóság, és igazság azonban, mind ezen sok méltatlanságot felséged trónja előtt, egyedül a törvény és igazság győzelmére ki fogja egyenlíteni. A vegyes bizottságok üléseikben már a jelen országgyűlés alatt, a Vallás cikkeit a C. alatti melléklet utmutatása szerént — mind elfogadnák, egyedül csak a klérus nem akarja magát felséged akaratjához, és a törvényekhez alkalmazni ; mert ámbár ismeri felséged nézetét : még is ellenszegülve, az ügyet felséged mérlegébe akarja letenni. A kérdéses törvény cikk, mely legbiztosabb alapja, az igazságnak, az egyenességnek, az egyesülésnek, a társadalom jóllétének, a klérustól való függetlenségnek, és a közönséges béke és nyugalom fel nem zavarhatá.