Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-28 / 22. szám

nek közül a mormonismus uj államába mint mormonok átjőnek, a társodalomnak hasznos tagjai. A mormonok uj állama a vadon közepében valóságos o á z a cultura tekintetében, nem nélkülözi a civilisatiónak egyetlen egy attribútumát sem. Mert űznek minden nemű művészetet, és mesterséget, a mezei gazdálkodás virágzik, és évente ujabb falvak és telepek keletkeznek, melyek a gyors fölvirágzás reményével kecsegtetnek, miután a messze nyugotról jövő vaspályának központja mintegy ide esik. A hol pedig e jelenségekre akadunk, ott kétségbe vonhatlan, hogy a gyáripar és kereskedés központját tehetjük kilátásba. És kivonná kétségbe, hogy a hova a gyáripar és kereskedés központja esik, ott van a jövő culturának is suly- és központja. D esseret, mormon uj államnak fővárosa Great S altiaké City, gyönyörű vidéken a Jordán keleti partján, körülbelül 10 perc távolságra annak torkolatától fekszik. Területe 4 angol Q mérföld, 21,000 lakosra van számítva, a mennyit a város területe magába fogadhat. 1846-ban fogtak hozzá az alap-megvetéshez, és ma már virágzó város áll a vadon helyén. Ugy hogy szinte csudálnunk kell a mormonok e hitetlennek látszó tevékenységét, munkaerejét, mely egész vadonból rövid időn oly virágzó szép várost képes elővarázsolni. Ezen erényekre gondolva háttérbe szorul a nálok előforduló soknejűség, a vallási szédelgés, és a mi egészségtelen és morál ellenes institutiójókban, de csak mig emiitett az erényeket, a munkás, kitartó szorgalmat bámulják körökben. Különben a város technikai beosztása hasonló az egyesült államok városainak beosztásához. Rendes négyszögben épült,melyet egyenesen futóutcák szelnek. A házak előtt és mögött zöldelő fák díszlenek tágas udvarral — ugy hogy minden egyes ház külön-külön kertilaknak látszik. Többször előfordul, hogy az egész család nem lakik egy födél alatt, különösen a jobb móduaknál a ház tagjai megoszlanak s külön házban külön háztartás mellett élnek. A város ékességei: jó iskolák, tanintézetek, szinház és a mormonok tabernakuláma. Bor és sörmérő helyek majd egészen hiányzanak. 1867. Scheller Mária, ki mint színésznő telepedett meg Desseret fővárosában, egy levélben emlékezik meg a mormonok közt tett észleietjeiről, melyet a „Magazin für die Literatur des Auslandes" közölt. E levél ékes színekkel rajzolja e városnak különösen szellemi életét. Kiemeli, hogy mily nagy rend uralkodik a városban, mily ritkák a bűntények, mily nagy a személy- és vagyonbiztonság. A józan és munkás népnek majd nem egyedüli élve, szerinte, munka után mikor édes a pihenés, a színház. BOGNÁR ENDRE, ev. lelkész. BELFÖLD. Egy ember barát emléke. Keveseknek adatik az életben a szerencse, hogy kitűnő állásba jutván, mint a fénylő nap, áldást és jótéteményt sugározzanak ki, hogy úgy szólván az emberszeretet mindennapi kenyerök legyen ! Egy ilyen férfiúnak áldott emlékét akarom felidézni e t. lapok hasábjain ; egy férfiúnak, ki már több mint két év óta nyugoszik sirjában de emléke a madocsai reform, gyülekezet szívében kitörölhetlenül élni fog. E férfiú a ft. cistercita-rend elő-szállási uradalmának volt kormányzója bold. Simon Róbert. A boldogult egyházunk tagja tehát nem volt, mégis egy népes ref. ecclesia közrészvéte kisérte sírjába, s kegyelettel őrzi emlékét ! Miként lett ő népemnek jóltevője, általában az alább emlitendő s köz-tisztelettel fogadott „s zi v é ly e s viszony" a ft. cistertita-rend s a madocsai református nép között miként jött létre, s tartatott fent századokig ? legyen szabad, röviden elmondanom. Helységünk a Dunamentének egy védtelen lapályára II. Géza király alatt 1145-ben Bikács tárnokmester által épített bencés-monostor körül épülvén fel, a fentebbi századokban (miként a birtokomban levő, nevezett évben kelt királyi adománylevél s határ-járás bizonyítja) kitűnő szántó földek, halastavak, erdők, rétekkel birt, melyek^ hez járult később a barátok által plántált temérdek gyümölcsfa, ugy hogy egész azaz 1846-iki segregatióig majd az egész határ gyümölcsös erdő volt. A Duna medrének későbbi elfajulása azonban annyira vizenyőssé tette a határt, hogy a nép ugy szólván egy szemet sem arathatott, hanem sertvéstenyésztés, halászat- s gyümölcsből fedezték szükségeiket, kenyérért pedig a köznyelven úgy nevezett: barát pusztára jártak, mígnem az imsósi, s később a bogyiszlói Duna átmetszések a vizeket levezeték. A kenyérkereset módja ez volt: minden gazda szolgált a ft uradalomnak bizonyos számú napokat, s ezért kapott több vagy kevesebb hold földet, a mit saját használatára elvethetett bármi eleséggel, kapott ezen kivül igás barmának a munka idő alatt takarmányt s legelőt. Ily módon több családok nem csak hogy tisztességesen éltek, hanem szépen meg is vagyonosodott. Valóban igazi patriarchalis élet! Ha az árviz, tavaszon, vagy nyár közepén megjött; hajtották fel a marhát gulyástól Előszállásra, és a jó „bai'át puszta" juttatott legelőt. Még ma is hálásan emlegetik öregeink, midőn a régi vizes időkben hordták kocsikkal haza a „barát pusztáról" az áldott tiszta búzát, kukoricát, s hajtották fel az árvizek elől a barmot. Igy táplált a jó „barát puszta" egy egész községet, mely neki se jobbágya, se hitsorsosa nem, csak — ha szabad a kifejezéssel élni — jó barátja volt.