Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-28 / 22. szám

stylusát utánozva, Izrael törzseinek későbbi történetét tárgyalja. Nevezetesen Palestinából lett kiűzetések után nyugotra hajókáztatja őket, hol Amerikát lelik és ott telepet alakítanak. Ezen könyv egy könyvnyomdásznak kinyomatás végett ajánlva, sokáig annak fiókjában hevert, mig nem egy betűszedő, Sidney Rigdon kivonatot készített belőle és egy bizonyos S m i t h J o e- (József) val, ki 1815. St.-Vermont állam Sharon nevű városában született, közölte. Smith ezzel elkezdett nyereményre számító szédelgést űzni és egy uj sekta alapítását kísérletté meg. Smith valóságos világfi volt, ki kiválóan kincsásásból tartotta fon életét. Mihelyt a regény tartalmával megismerkedett, maga mellé vette a fönt emiitett Sidney Rigdont és még 4 más férfiút, hogy ezeknek segítségével egy uj vallásnak hirdetését kezdje meg. Előadta, hogy neki angyalok jelentek meg, egy helyet jelölve ki New-York államban Manchester mellett, hol „szent érc tábbák" vannak elásva, melyeket ő fölkeresett és azt találta, hogy csudálatos írással voltak beírva. Miután ő az irás megmagyarázásához nem értett, imádsága következtében újra angyalok jelentek meg előtte, kik a bölcsek két kövét adták kezébe, melyeknek segítségével nyomban mint egy szemüveg által a táblák tartalmát fölismerte és megfejtette. A megfejtett tartalom : „M ormon könyv e", 1830-ban nyo matott ki és mint isteni kijelentés ugy vétetett. Miként egy vallási szédelgés sincs, mely követőkre ne találna, ugy e tan is gyorsan hívőkre akadt. Az első 6 „szentet," kik különben jól számitó és alkalmas emberek valának, csak hamar egy egész gyülekezet alakulása követte a Missouri államban, Independence-ban, hol Smith Joe egy telepet alakított és „az Ur arsenáljának" nevezett el. De Smith türelmetlensége a más hitűek iránt (gentiles; pogányok) és azon félreismerhetlen törekvése , hogy pártja számára szerezze meg a túlnyomó uralmat az egész állam fölött, nem sokára egy elkeseredett harcot eredményezett pártja és a többi lakosság közt, mely 1841-ben azzal végződött, hogy elfogatott, a mormonok pedig 0 lii o és M i s s o u r i-ból kiűzettek. Az ismét elűzött mormonok azután Illinois államban, N a u v o o-ban települtek le. De itt sem lehetett tartós a maradások ; mert alig kezdték sajátságos tetterő és munkássággal egy ujabb coloniához az alapot megvetni, és t a b e r n a c u 1 u m - jókat, az ő szentélyeket fölépíteni; 1846. egy brutális lázadás ütött ki ellenök, az ismeretes mormon háború, melyben városuk bevétetett, féffiaik (köztük Smith és „szent" társai) leölettek, magok pedig innen is elűzettek. Újra lassankint összeszedték magokat, és különböző colonnokban a nyugoti hegységeken, át ama hegyes völgyes földön, a nagy sóstenger mel ett letelepedtek, és uj államot D e s s e r e t-et, alapítottak, melyet fáradhatlan munka által a legtermékenyebb tartománynyá varázsoltak át. A mi a mormonokat gyűlöletesekké tette az amerikaiak szemében, nem annyira az ő vallási nézetük;

a mely nem volt más communistikus, rnysterikus és chi liastikus ideák egybekever é s e, hanem azon körülmény, hogy soknejüségben éltek és ez által a nőt lealacsonyították, a ki az egyesült államokban, tudjuk, inkább mint bárhol előnyös speciális állást vivott ki magának. E mellett mindég szálka volt az amerikaiak szemében a mormonok gyors és nagy szaporasága, ugy szintén a munkás mozgékonyság. Azoknak száma, kik 1846 N a u v o o-ból kivándoroltak, majd alig tett 6000-et. Ezekből is mennyi elveszett az ut fáradalmai alatt, betegségben és azon üldözések folytán, melyekkel útközben az Indiánok megtámadták. Mégis 1868 ban az összes létszám 2000,000-re fölrúgott Ebből esik saját államokra 150,000; 10,000 megoszlik a többi egyesült államok között; 15,000 jut Anglia és a coloniákra, Norvég országra sat. 13,000 Ázsiára és a déli tengeri szigetekre. Jelenlegi coloniájok területe a sós tenger mellett, körülbelül akkora, mint Spanyolország. Népessége pedig folyton szaporodik a soknejűség és a bevándorlás folytán. Hogy a bevándorlók kezdet óta annyira növelték számokat, azt köszönhetik az ő térítési módjoknak, mely nálok annyira sajátságos. Theokratikus államszervezetöknél fogva az elnök, Brigham-Young, az első legjobb ifjút, kit előtalál, oda küldheti, a hova akarja, a távol tartományokba, hogy a szentek tanát az utolsó napokról hirdesse és a szentek uj országát kiterjeszteni és benépesíteni segítse. Csak egy pár órára terjed ki szabadság ideje, mig házát rendezi, azután útra kel minden útravaló nélkül. Rendesen beáll hajcsárnak, fuvaros kocsisnak, vagy hajóvontatónak és igy szerzi meg a szükségeseket hivatásához, és mindenütt prédikálja a hozzá hasonlóknak az uj tant, a mormonok örvendetes hírét. Fölmutatja a szegényeknek azt az országot, a hova az élet szüksége nem hat be, a hol nincs szegénység, a hol mindenki munkálkodik, de munkájának gyümölcsén van is öröme, azért mintegy az eget bírja már itt e földön. Prédikál a gazdagok, azoknak roszra használt hatalma és hamis bölcsessége ellen. Ugy tünteti föl hallgatói előtt, hogy az alacsony származáuak és szegények az emberiség java, és Istennek szex-elmesei, és hogy a szegényt sehol sem fogadják oly mértékben tárt karokkal; ereje és tehetségéhez mérten sehol sem gyarapszik annyira, mint a mormonoknál. Es hallgatói hisznek ez embernek, a ki az ő szokásos nyelvén szól hozzájok, és a ki mint hasonszőrű és munkatárs bizalmat gerjesztő, majd testvéri viszonyban áll velők. A mormonismusnak mibe sem kerül a missio ; mert a missionairusok mint matrózok megkeresik ama dijat, melyért hajón tova szállíttatnak, vagy pedig addig dolgoznak egy kikötőben mint mesteremberek, mig nem annyit kerestek, hogy útiköltségüket födözhetik. Es mindenütt kedvező siker kiséri föllépteket. Es pedig nem mintha a népalja csatlakoznék hozzájok. Kik a mormonismusra térnek, rendesen energikus természetűek és törekvéseiknek öntudatával birnak. Igy, kik a keresztyé-