Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-28 / 22. szám

munkáját, vagy csak ímmel ámmal követi dolgait. A pap se külömb ezeknél; minden munkás gyönyörködik munkája sikerében, a pap is az által nyeri a szorgalmat, buzgóságot, ellenkező esetben csak robotol, hivatalos óráját betölti ugy a hogy, lesz zengő érc és pengő cimbalom. Maga a világ azt akarta, hogy legyen; kiragadott minden hatalmat s fegyelmet kezéből, mert félt, hogy mint legnagyobb bünős, ő fog kerülni büntető korbácsa alá, mert ugy szólván a legtöbb és főbb bűnök a magukat műveltebbeknek tartott osztály kebelében származnak és tenyésznek, onnan szivárognak a nép közé. A folyamokat nem lehet megtisztítani, ha előbb a forrást ki nem tisztítjuk, és igy tanítsák bár a papok a vallást, azért csak gonosz lesz a világ. De hát mi is az a vallás ? A Debreczeni Káté igy definiálja: annak bizonyos elhivése, hogy van Isten ? hiszen ezt csak a bolond nem hiszi Dávidként? de hiszen éppen az a baj, hogy a világ gonoszsága ebből áll, nagyobb részint ilyen bol ondokból áll a világ ; mert ugyan hiszi e az olyan ember az Isten létét, ismeri-e Istenét, a kinek minden harmadik szava Istenkáromlás, a ki nem is tud szólni a nélkül, hogy szitokkal ne kezdje beszédét; ha pedig meg haragszik van 13, 73, 100 Istene, a kiket undok nyelvével káromol, gyaláz ; s nincs olyan szent ártatlan dolog, a mit be ne mocskolna. Először ilyeneket csak holmi pökhendi kevély uraktól lehetett hallani, most a legutolsó paraszt fiu is ezen tanulja a beszédet Egy községben nincs két ház, melyben azt mondhatná a gazda a prófétával: Én és az én házam népe tiszteljük az Urat. Taníthatja az ilyeneknek a vallást maga az Isten angyala, bizony nem lesz annak semni; sikere, ha csak a hatalom botja elő nem áll, s az ilyeneneket jól meg nem korbácsoltatja. Azt mondja ugyan a gonosz világ, hogy az megtörténhetik büntetetlen, mert az Isten sérthetetlen, őtet a káromló beszédei nem érdekelhetik, ez az erkölcsre / nézve semmit se tesz. En is hiszem, hogy az Isten sérthetetlen, de midőn az Istent nem sértheti, sem az ő általa alkotott rendet káromló szavaival meg nem zavarhatja, sérti az embereket, meg zavarja a rendet az erkölcsi világban, mert ha nekünk nehezen esik ha valaki szüleinket, rokonainkat vagy a kiket mi szeretünk s tisztelünk, sértegeti, káromolja, mi azért elégtételt, büntetést kívánunk, hát az hogy ne esnék nehezen, midőn Istenünket, kit mi imádunk, tisztelünk, káromló szavaival gyalázza, mocskolja? Ha emberen esik a szidalom, sokszor a törvény szolgáltat igazságot, bünteti a bűnöst; de ha a legfőbb valóság, az Istenség káromoltatik, nem is gondolnak rá az emberek, hogy ügyét felfogják, feljelentsék a büntető törvényszéknek, mert az nem szokás, nem is nyer meghallgattatást. Ilyen körülmények között taníthatja bárki is a vallást, annak ugyan haszna nem lesz, jó erkölcsűvé nem fog lenni a gonosz világ, a templom nem fog megtelni. Mit mondjunk a másik közönségesen elterjedt bünr'ól, a fajtalanságról? Ez csak olyan szélesen elterjedt bün, mint az Istenkáromlás; ennek is eredetét a civilisáltabbaknál lehet feltalálni A főrendüeknél igen kevés a tiszta házasság, módjuk levén benne, az egyik fél az egyik uradalomban, a másik fél a másikban üti fel sátorát. Ezeknek példájok általmegy tisztjeikre, azokról a köznépre. Ha a népet ezért meg szólítjuk, kész a felelet: hiszen az urak is ezt teszik, ha azoknak szabad büntetlenül, miért ne nekünk is? Igy terjed naponként mind szélesebb körben és ma holnap keresve kell keresni a tiszta házasságot. És ki az, ki az e fajta bűnök ellen szót emelni merne ? a nép nem ! a pap sem, mert az ilyennek azután a neve: bigott, ostoba; panaszra nem mehet, mert nincs ki meghallgassa s igy néhány év múlva, látván a rosz példát a környék, annyira elárad ez a büu, hogy nem levén semmi tartalék, az egész vidéken közönségessé lesz. A pap ha az ilyeneket feddi, ezzel mentik magokat: ha ennek szabad, nekünk is, ha ezeket nem büntetik, minket se büntethet senki; terjed hát ez a bün ma is, mert nincs pellengér, nincs korbács; szabad az ut, mehet kiki bátran arra, merre indulatja hajtja. Azt mondják ugyan némely philantropok, hogyokos emberhez nem illő a testi fenyíték ; a bot, korbács csak baromnak való. Ez igaz, de nem hátrább van-é sok ember a baromnál? Sok barom megfogadja gazdája szavát, de igen sok ember nem fogadja az intő szót ; a barom, ha nem fogadja, korbácscsal intetik ; az ember pedig nem fényíttethetik, mert nincs ki fenyítse. Szinte ily eláradott bün mai időben a lopás, tolvajság kivált a serdűlő fiatalság között. Ritka reggel viradhat ugy fel az ember, hogy valakinek kárt ne tettek volna, vagy apró marháiban, vagy gazdasági eszközeiben, hogy kamarát vagy pincét ne törnének. Rajta is éretnek sokszor a tolvajok a tetten, feljelentetnek a hatóságnak, de el levén a botbüntetés törölve, azokra nézve is, kik még szülei fenyítő vessző alatt vannak ; sőt a törvény az által, hogy atyjok életében magoknak nem levén semmijök, az okozott kár megtérítése alól is felmenti őket; nyakra főre rohannak a bűnre mint egy szabadalmazott gonosz tevők, legfeljebb néhány napi börtön után több bátorságot kapnak magoknak a további vétkezésre. Intse valaki az ilyeneket, tanítsa, oktassa a vallásra, kinevetik, kigúnyolják, össze káromolják. Híjába! Fenyíték nélkül nem lehet vallásos élet, jó erkölcsű polgárokat puszta szóval nevelni lehetetlen. Az erkölcs tanítónak ha egy felől szájában van az ige, az oktatás, a tanítás, a kezében ott legyen a fenyítő vessző ; ha az egyik nem használ némely makacs, engedetlennek, akor vegye elő a másikat s birja tanítani erőszakkal is a jóra. A bünfészkét, a jeruzsálemi templomot, maga a Jézus is nemde korbácscsal tisztította e ki ? nemde tettel, kézzel, lábbal forgatta-e fel a huzavonóknak, latroknak székeiket, asztalaikat? Hát Calvin mit elnem követett, hogy a bűnbe elmerült Genf városát helyre hozza? Val 34*