Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-28 / 22. szám

nem, lopja a másét, előre csinálja a kontót az ara­tási, nyomtatási alkalomra, majdnem minden falusi kocsmáros egy-egy orgazda, hát a hol a regálét a község birja bérbe ! Igen sok atyától hallottam már a keserű panaszt, ha már besorozzák, mórt uem vi­szik is el azonnal, igy az embernek lelke veszik, vagyona pusztul, holott a szűk időben alig tudunk élni! Ez is az erkölcsi romlás egyik alapja! Elébb kellett volna említenem, mert a fenn­tebbiekhez tartozik, hogy az átíratásoknál eszkö­zölt aljasságokban mennyire ki van tanulva népünk, midőn a legbecsületesebb, szorgalmatosabb jó hiszemű emberek több száz vagy több ezer frtot vesztenek, mert alattomban nejeik vagy gyermekeik, vagy más rokonukra Íratják a vagyont, az adósnak semmije sincs, az adós nevet! Bizony kedves Turcsányi atyámfia ! prédikál­hatunk mi nem csak a háztetőkről, hanem akár a torony-tetőkről is, mindaddig, mig népünk mást tapasztal az életben mint hall a templomban, mig a világi hatóságok a dologhoz nem látnak, s nyakát nem szegik az ilyféle erkölcsrontó üzelmeknek, míg ki nem pusztítják a népnek gaz professorait, kik minden bajban taná­csot adnak pénzért, minden ügyet tisztára mosnak busás fizetésért! ; Erre nézve a dolgot példákkal is illustrállia­tom. X. egyetlen unokáját 18 éves kora előtt háza­sítani akarta, valóban kellett is a női segítség a házhoz, mert egy beteges öreg, ós egy nyomorék édes anya volt csak a gazdaságban. A folyamodás april hóban kellőleg felszerelve beadatott a szolga­bírói hivatalhoz, a szolgabíró szeretett vadászni, a segéd kocsikázni, a hivatalt hát csak az irnok vitte, ez pedig úgy látta, hogy a folyamodvány nincs kel­lőleg felszerelve, X, takarékos ember volt, temérdek utánjárás és 15 frt. letétele után december hóbau vissza kapta X. az iratait következő indorsatával: a családi értesítő nem a törvényekben megszabott mintára levén kiállítva, vissza küldetik. És a lel­kész lett a hibás, mert nem volt épen nyomatott családi értesítési ive, hanem úgy vonaiozott, e miatt kellett a sürgős dolognak 9 hónapig heverni. Mikor osztán a magas kívánság teljesíttetett, és mellé 20- frt. letétetett, egy hónapra megjött az engedély, s X.-nek azt mondták : lássa kend, a ki ken, az mén! Az a —i molnárok a b—i szigetből fát lop­tak, rajt érte őket a csősz, a fa már a dereglyébe volt rakva, s azt mondta nekik; elvihetitek, a fa úgy is eladó volt, majd a molnár gazdával meg­egyezek iránta. Az egyesség meg is köttetett az a.—i kocs­mában, s hogy a molnár gazda legényei előtt iga­zolhassa magát egyesség levelet is irtak. Ezt az egyesség levelet egy hét múlva egy nagyon isme­retes s már sokszor nagy keresett alatt volt tolvaj és orgazda vadász tarisznyájában találták meg a harmadik megyében egy istállóban, honnét 3 darab pompás ló ellopatott. A pandúrok mint a testükre úgy mentek a.-ba, — tudták jól kié a tarisznya, azt is tudták kinek az istállójába voltak a lovak az előtti nap midőn éjszaka a Dunán átvitettek, vagy egy évig hurcolták az embereket törvényszékről törvény­székre, aztán uem lett a dologból semmi! A tarisz­nya tulajdonosa azóta biró is volt! Kérdezem már most: mi haszna lehet a mi predikálásunknak, midőn a legfeketébb bün a leg­nyilvánosabb gonoszság így szabadon tenyésztetik és ápoltatik?! midőn a világbeli rosz példákból tanulva a nép, ha a lelkész a leglángolóbb szavakkal kor­bácsolja is az erkölcsök romlottságát, legtöbbnyire a nép azt mondja rá: kötelessége néki, hadd prédi­káljon ! Avagy nem bukásra, megsemmisülésre vezet­nek-e az ilyenek? midőn nagyjaink szét züllenek, a legnagyobb birtokok, mint a legújabb példák mutatják — idegen kézre szállanak, a nép az adós­ságba, csalásba, erkölcstelenségbe évről évre beljebb vezettetik és merül! a lelkészt még csak egy ci­vódó házassági ügyben sem segíti senki! Más idő, más erkölcsök kellenek nekünk, mert így az élet iszonyattá, a lelkész állása nevetséggé leszen. A féreg odáig rágott már, hogy nem nagy vihar kell a hajdan erős tölgy ledöntésére. VIGIL. Gonosz világ-A sir szélén tántorgok; — maholnap bele botor­kázhatom; — de addig, mig ez meg lenne, nem állha­tom meg, hogy az ellen a sok méltatlan kárhoztatás, rágalom és vád ellen, melyekkel a mai időben a pap­ság illettetik, néhány szót ne szóljak. Akármiféle rosz adja elő magát a gonosz világban, annak a papság az oka Elhagyják az emberek a templomot, nincs erkölcs, szelídség, kegyesség, annak az erkölcstanitók, a papok az okai. De talán van is valami a dologban ? Hogy a papokban nincs az a szent buzgóság hivataluk folytatá­sában, hogy ma már csak kenyérért szolgálják a Kris­tust, az egyszer bizonyos. De ki ennek az oka ? Bizony nem a papság, hanem a gonosz világ. — A világ hatás­talanná tette a papok működését, elvette tőlök minden nemű fegyelemgyakorlását; beszélhetnek, végnélkül tart­hatják a legszivrehatóbb erkölcsi tanításokat, foganat még sincs ; a templomban megolvadt szivek kívül azon­nal kövé lesznek, rohannak elébbi gonosz tetteikre, mert kívül nincs a kitől tartsanak, nem félnek sem szemre­hányástól sem büntetéstől. Mi szerzi pedig a hivatali buzgóságot ? a jó siker. A szántóvetőnek, iparosnak s bárkinek mi adja a szor­galmat? a siker. Ha azt nem lát, elhagyja műhelyét

Next

/
Thumbnails
Contents