Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

Farkasné sz. Kovács Sebestyén Ilona, Eichleiter Antal Rorcliacbban. Dr. Schiller Gyula 300 forintot. 200 frt, azaz kétszáz forintjával • Nemeshegyi József, Steiger Gyula és Ida, Vetsey Sándor, Strobentz testvérek, Strasser Alajos, Thalmayer A., Fest Imre, Wodianer Albert, Mechwart A., Gans Josefine, Péchy Tamás, Ivánka Imre, dr. Ballagi Mór, Jármay Gusztáv, 1-ső m. hazai takarékpénztár, Meyniér Károly, Fiumében. Dr. Schmidt Titus 150 forintot. 100 forint azaz száz forintjával Jordán István , dr. Kovács Sebestyén Endre, Szilágyi Dezső, Madas Károly, Kunewalder testvérek , Weisz Bern. Fer. Andreae Emil, Ringauf Hugó, Hoepfner Ármin, gr. Pállfy János, b. Wodianer Mór, Kellcr Ullrich, Haggenmacher Károly, Basch Fülöp, Sartory F Ödön, Tömöry Eugen, Klauser Vilmos, Hugmayer J K., Lévay Henrik, Gold Mór és fiai, Franz Xav. Manschön M, F. Gyömrőy Vilmos, Plachy Tamás. 50 frt, azaz ötven forintjával : Umbach Rezső, Fauser Antal, Ullmann Károly, Stern D örökösei, N. N. Halász Imre. — Muraty Szilárd 20 frt. Egressy Rezső 10 frt. Mokry Endre 10 frtot. Gfyiiiésl tudósítás az alsó-borsodi ref. egyházmegye ápril 19—20 napjain Tisza-Tarjánban tartott tavaszi közgyűléséről. *) Legelőször is szavazatok bontattak fel e gyűlésen ; s Szentimrey József Borsodmegye egyik ifjú szolgabírája igen nagy többséggel nyerte meg a jutalommal nem, csak teherrel járó, de mégis szép és nemes hivatalt az egyházmegyei világi tilnökséget. Mint másutt, itt is van sok baj, de van nekünk hála Istennek ! örömünk, boldogságunk is. Ez is az. A megválasztottnak édesatyja is ült azon a széken, melyre most őt hivta a közbizalom. Hallottunk már panaszt, igen sok panaszt e lapok hasábjain arról, hogy egy és más helyen a világi elem elvonja magát az egyházi ügyektől; — mi tehát méltán dicsekedhetünk, nálunk mint im a példa mutatja, — a fiak követik atyjuknak nyomdokát, örömest veszik fel vállaikra a nobile oíficiuin terheit. Helyesen is teszik; nem miénk lelkészeké ez a magyarországi ref. egyház, egyháziak és világiak közös erővel védték ezt egykor a hatalom erőszakoskodásai ellen, közös erővel kell védenünk most is a kor vallásellenes áramlata ellen, annyival inkább, mert a ki az emberiség történelméből az abcét megtanulta, tudhatja, hogy az apály után dagály következik, a vallásra semmit sem adó kort, egy a vallás iránt melegen érdeklődő kor követte mindég, togja most is követni, bár mint rázzák is fejőket a jelen idő úgynevezett bölcsei; s szomorú dolog lenne, — pedig nem lehetetlen, — ha akkor Péter győzne Pál felett. A másik szavazás főjegyzőre történt s e sorok irója választatott meg. *) Lapunk mult számában hoztunk már ezen gyűlésről tudósítást, ezen utóbb érkezett tudósítást csak töredékesen, a mennyiben amanuak kiegészítésére szolgál, közöljük. Szerk. I Esperesünk s az egyházlátogatói hivatal jelentése szerint egyházainkban , ha nem is mindenütt teljesen ékesen és szép renddel, de minden nagyobb baj nélkül folynak a dolgok; kivételt csak két egyház képez, a legnagyobb és a legkisebb , a miskolci és a szalontai. Amott, ki nem írnám, ha már a megyei lapok nem közölték volna, — húszezer forintot költöttek el az egyház tőkéiből a folyó kiadások fedezésére, midőn a híveknél 25 ezer forint hátrálék van kivül. A szalontai egyház földadóját számos éven át nem fizetvén, az oly összegre emelkedett, hogy most már sem a lelkész, sem az egyház nem képes azt fizetni. A végletek érintkeznek. Mint két helyen ugyanazon ok működött : a hidegség, részvétlenség, bár az utóbbinál a hivek kevés száma is tekintetbe jöhet. Egyházmegyénk épen ezért a szalontai egyházat segélybeni részesítésre ajánlotta az egyházkerületnek, a miskolci egyháztanácshoz pedig atyai, de erélyes felszólítást intézett, hogy azon egyházat, mely egykor díszünk, büszkeségünk volt, ne hagyja végkép elsülyedni, sőt elébbi helyére felemelni igyekezzék. Megjöttünk onnan mi prot. lelkészek, hogy politikába avatkozzunk, — azt hiszem, — széles Magyarországon ; mégis talán a politikai életből tanultuk el, amit, mint indítványt a főt. egyházkerületi gyűlés elébe terjesztettünk, hogy a ki egyházi tartozásaival hátralékban van, a választói jogból az egyházi téren is kizárassék. Mit mond ezen indítványra az egyházkerület, életbeléptetését időszerűnek találja-e ? nem tudjuk; mert hogy i gazságos, hogy aki kötelességeit nem teljesíti, az jogokat se gyakaroljon, az már, ugy hiszem, vita tárgya sem lehet. A katonai anyakönyvek vezetése alól is felmentetni kérjük magunkat. Elég nekünk egy anyakönyvet pontosan és lelkiismeretesen vezetni. Mi célja van a magas kormánynak ezen különös rubrikákkal, melyek a legjobb akarat, a legszorgosabb utánjárás mellett sem tölthetők be pontosan, és ha nem ártanak, bizonyosan nem is használnak senkinek, nem is tudja az emberfia kitalálni. A józan magyar ész csak is e gondolatra jöhet azok látásánál : ha ezen dolognak ily nagy feneket kerítenek a közös hadseregbeli tisztelt urak, talán más dolgokban is igy van, s talán ezért oly igen-igen nagy az a hadi budget. A hevesi lelkészválasztás megsemmisíttetett. Egyházi kerületünknek világos törvénye van, hogy a nem halál által megürült egyházakba, csak azon egyházmegye területén szolgáló rendes lelkészek hívhatók az így legutóljára megürült egyház aztán a segédlelkészek kö-I zül betölthető. Ezen utolsó mondathoz ugyan nincs oda téve, hogy csak az egyházmegye területén szolgáló segédlelkészek közül; de az elébbiekből önként következik. Ugyanazon törvény , mely az egyházmegyében szolgáló rendes lelkészeket kedvezményben részesiti, a szinte ott szolgáló segédlelkészekhez sem lehet mostoha. Egyházmegyénkben különben is, mint rendszerint, most 38