Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

lásos meggyőződésről azonban méltán lehet mondani: Stimmenmehrheit kann nicht über Wahr und Unwahr die Entscheidung habén. T

) De feltéve, hogy egy ugyanazon véleményben lesznek a bizottsági tagok, és teljes összhangzásban elkészül a könyv, kórdós, milyen iskola számára Íratott az? Szemmel tartotta-e a fejlettebb városi iskolákat, vagy az egyszerűbb falusi osztályokat, vagy pedig a kettő közül a közép utat választván, a középszerű állapotban lévő népiskolák szükségleteit akarja-é kielégíteni? Én ugy hiszem, hogy azon szempontokból fog kiindulni a könyv, és az első, második, vagy harmadik haladási fok szerint fog berendeztetni. De hogy egy és ugyanazon kézikönyvet minden iskolában a fejlődós tekintetbe vétele nélkül, sikerrel lehetne használni, azt határozottan kétlem. Yalamint a történelmi vagy számtani kézikönyvek erősebb vagy gyengébb iskolák tekintetbe vételével készítetnek, ugy a vallástani könyveknél is méltán megkívánhatjuk, hogy azok a fejlődési fokok különfóleségének feleljenek meg. „Die Wissenschaft ist ein Ocean, der dem Kahn so gut offen steht wie der Fregatte. Der Eine befahrt ihn mit werthvollen Handelsgütern, der Andere will eine Ladung Heringe mitbringen.*2

) Már ezen körülmény is lehetetlenné teszi egy és ugyanazon vallástani kézikönyv oktroyálását minden község iskolájára. Épen ugy a vallástanitók különféle theologiai pártszinezetének és álláspontjának sem tudna megfelelni egy és ugyanazon kézikönyv. A vallástani kézikönyvek monopolizálása legnagyobb kára azonban a szabadverseny megszüntetésében állana. Az utolsó években élénk mozgalom fejlődött ki a vallástanítás kérdése tisztázása felől. Többen irtak ós még fognak is írni vallástani könyveket; igy minél több erő és felfogás megkisértendi az érintett fontos ügy továbbfejlesztését. A támadott vitáv ós napfenyre került irodalmi termékek között utoljára az f g győzni, a mi a legjobb. A monopolium mellett azonban ily nemes versenyzés teljesen lehetetlen. Ugyan kinek volna még kedve e kérdéssel foglalkozni vagy va lástarii könyveket írni, ha előre tudja., hoiíy ha jobbat mond ós helyesebbet ír is, mint ez vagy an az bizottság, még is csak az utóbbi könyvei mint egyedül illetékesek vétetnek be a közsegekbe. Hiába hivatkozui k a sajtó 1) Dr. L. F Rückert : Ein Büehlein von d^r Iíirch Jena 1857 2) Bulwer: The Caxtons. ellenőrzésére, ha valamely magán művet százszor jobbnak mondana is a bizottságok müveinél, mégis „hivatalból" az utóbbi jutand érvényre. Est praxis multiplex. Különféle vallásformáink között vannak oly egyházak is, hol a legjobb könyvek hivatalból elvétetnek, ós a legroszabbak melegen ajánltatnak, nemcsak a róuiai indexen, de másutt is. Ily körülmények között az ujabb törvényhozások mindent megszüntetnek, mi a régi „Katechismus-Zwang"-fóle állapotra emlékeztet. Der „Kircheng e m e i n d e ist die Beschlussfassung über Einführung und Veraudt-rung Kirlicher Einrichtung, relig iö se r Lehrbücher,(resangbücherund Agenden unter Vorbehalt der Bestiitigung der Synnoden zugewiesen". Ily értelemben határozt ak M e i n i n g e n példája után a legtöbb németországi tartományok. De továbbá a valamirevaló szaklapok és szakemberek abban tökéletesen egyetértenek,hogy a tudomány mezején káros következményű a monopolium, akár az állam, akár az egyház által gyakoroltatik. Az iskolai hatóságok felett folyt vita alkalmával Szathmáry P. K. képviselő ez ügyben felszólalt, ós az egész ház ós sajtó helyeselte az állam tankönyvei monopolizása ellen irányzott nézeteit. A mi az államról áll, azt e tekintetben az egyházról is el lehet mondani. Mint már elébb emiitóm, nem tehetem fel, hogy valamely bizottság a vallástani kézikönyvek monopolizását igénybe venné, és azért nem is nekik szól egyéni véleményem. Ha mégis felszólaltam ez ügyben, az csak azért történt, hogy általában figyelmeztessek a szirtekre, melyek kikerülése okvetlenül szükséges, ha a válalkozók a vallástani kézikönyvek készítése körül, hajótörést nem akarnak szenvedni. WEBER SAMU. Weber urnák, ki a vallástani kézikönyvek körül mind elméletileg, mind gyakorlatilag oly kiválló buzgósággal fáradozik, — fentebbi sorai nagyon megérdemlik, hogy az olvasó f lettök elmélkedjék, s hogy az egyházi hatóságok az ezen sorokban felvetett kérdésre vonatkozólag intézkedjenek. A mennyiben Weber ur a szabad versenyt elölő, s igy a folytonos tökéletesedésnek útját álló monopolium ellen kikél , teljesn helyeseljük véleményét, s azt hiszszük olvasóinknak is nagy része. Másfelől azonban meggondolandó, hogy a szabad versenyt eng< dhetjük-é odáig fejíődni, a mennyire