Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-05-07 / 19. szám

W. ur véli azt fejleszthetni, jelesen, hogy ruháztastassék fel minden egyes gyülekezet azzal a joggal, miszerint szabadon választhasson a bár kik által készítendő vallástani könyvek közül kézikönyvet. Ily szabadság mai napság, a midőn a vallásos eszmék forrongásban vannak, s midőn a vallástani könyvek készítésének mezejére meglehet, hogy sok hívatlan is hivatva érzi magát fellépni, könnyen nagy zavart s veszélyt okozhatna. Ezért is talán követhetnék egyházi hatóságaink az épen W. ur felhozott állami példát, vagy is azt a szokást, hogy maga az állam is — a mennyire teheti — készíttet kézikönyveket, de mások is készíthetnek, tankönyvül használni azonban csak az olyakat lehet, melyek ellen az államhatóságnak ellenvetése nincs. Azt hiszem a vallástani kézikönyvekre nézve is szükséges az egyházi hatóságoknak ily nemű ellenőrködést gyakorolni SZERKESZTŐ. Szabad egyház a szabad államban,.Az oly vallás, mely az állam oltalmára szorult, vagy lelegalább az államhatalom támogatásának köszönheti állását, sohasem szolgálhat annak ^támaszául. B. EÖTVÖS. I Már a tizenhetedik század első felében, egy lánglelkű, szent buzgalmú és törhetetlen erélyű lelkész, Williáms Roger, — az amerikai puritán gyarmatok közt, — megalkotta „a szabad egyházat" a „szabad államban és az utána jövő világnak mintegy végrendeletül hagyta fönt a létező, de már megkorhadt alapok fel forgatását, és egy uj - minden eddiginél előbbre haladt — civilisatió alapkövének megvetésére célozva, a hit és lelkiismeret szabadságából kifolyólag, a szabad egyház elvének megvalósitását. Amerika azon idő óta a szellemi értelemben vett élet — uj világa! Hit és polgári szabadság , egyenlőség, testvériség, — itt látható alakban jelentkezik. Világrészünk, — a már el vénült jelzővel megtisztelt Európa — szintén küzd s nagyszerű műveleteivel ugy a szellemi, mint a reális világ számára ujabb s ujabb vívmányokkal képes dicsekedni: de a szellemi életben megszokott lassú methodusával, — főképen a vallásügy reformjával szemben — időközönkint mégis oly megszokott közönyösséget mutat, högy egy Róma, a jelen század szellemének opponálva, nem rettent vissza ezelőtt csak néhány évvel isteni csalhatatlansággal körül venni egy embert, az erkölcsi élet és az ész fensőbb világa megtagadására próbálván kényszeríteni a világot. De a régi századok sötétsége ma már megoszlott mégis, s ha az emberiség önlelkének meggyőződését s a szabadság iránt táplált természeti ösztönét nem fogja szántszándékkal megtagadni, — közel az az idő, hogy az öreg Európa az uj világot nemcsak hogy megközelíteni fogja, de majd méltó versenytársa is lehet annak. Az eddig kivívott eredmény kezes lehet a jövőről. Kimerjük mondani nyíltan, hogy Poroszország merész küzdelmével s kitartó erélyével, nagy befolyással lehet a Williáms Roger által teremtett eszme általános létesítésére ; s kimerjük mondani azt is, hogy a szabad egyház megvalósítására egyedül és kizárólag csakis a protestantismu s van hivatva, mert: a „protestantismusban kimondott s történelmileg elismert szabad keresztyénség eszméje fogja letörni ama korlátfákat, melyeket az idő és hely körülményeinek túlbecsülése és az örök elvek- és igazságokkal gazdálkodó óvatosság teremtett." Es e törekvésnek akar talajt készíteni hazánkban ugy mint külföldön azon számos egylet, mély a „reform" jelszavát tűzte ki zászlajára. S e célra nézve ki merné kétségbe vonni Hase azon köztudatból elvont tapasztalatnak adott kifejezését, hogy : „a modern műveltségben minden catholicus cultur nép észrevétlenül protestánssá lett". 2

) Hiszen maga a szelid lelkű, de szabadszellemü bölcs is, a XIX. század uralkodó eszméinek megírója határozottan állítja, hogy : „az egy házi reformatio, oly időben, midőn a cath. egyház legtöbb helyen gondolatnélküli formalitássá sülyedt, eredeti feladatához vitte vissza a vallást, s ez által nemcsak a keresztyénségnek általában, hanem magának a cath. egyháznak is lényegesen hasznára szolgált." 3) S ki ne merné — épen saját hazánk szellemi életének fejlődése s a vallásügy reformja iránt tett iránytadó nyilatkozatok után — reményleni, hogy Magyarország, a clerus hatalma s el nem titkolható aggodalmai dacára ís, megfog barátkozni mihamarébb azzal, hogy a szabad egyházat létre hozva az államban, az "egyház és államnak teljes elkülönítését törvény által biztosítsa. A parliamenti gyűlés termeiben még nem hangzott ugyan el a szózat az egyház viszonyai rendezése érdemében, de ugy tetszik az e tárgyban beadott s tárgyalást váró törvényjavaslatok után, hogy közel — vagy legalább is nem meszsze lehet már az az idő, midőn egy választott férfiú a lelkiismeret és hitbeli meggyőződés szabadsága mellett, felfogja emelni szavát itt is, — hogy a hitszabadságát elnyomó hűbériség utolsó maradványait megszüntesse. A „haza bölcse" 3 évvel ezelőtt megadta már az J) Sárospataki füzetek : V, 428. 2) Hase: Prot. Polemica II. 39. 3) B, Eötvös : a XIX. század uralkodó eszméi I. XI. 447. 37*