Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-30 / 18. szám

Ezen vallásos eszme által föllelkesítve egy század alatt egész Afrikát és Ázsiát, söt Európát is elözönlék. A másik század alatt uj civilizáció fejlődék ki náluk. A merre jártak, nyomukon mindenütt míívészet, irodalom, tudomány és költészet virágzók. Uj meggyőződéseik által átváltozva és megvilágítva, bevilágiták a világot. S nem lehet eléggé csodálkozni azon, hogy Dr. Draper, a nagy történész, épen a vallásos eszmék terjedése által életre keltett tudományos gondolatok világából igyekszik bizonyitékokat felhozni, hogy azon kedvenc eszméjét, miszerint a vallás a tudomány ellenlábosa, azokkal támogassa. A vallás nemcsak hogy nem áll hadilábon a tudománynyal, sőt annak épen legfőbb támasza ; a mit bizonyít az ís, hogy csakis azon helyeken halad a tudomány, ahol a keresztyénség az uralkodó ; ugy hogy azt lehet mondani, miszerint a keresztyénségen kivül tudomány nem is létezik. Igaz, hogy lehetnek egy némely balga theologusok, kik a tudományos fölfedezésektől rettegnek, attól tartván, hogy azok által az ő gyarló hittételeik elsepertetnelc; lehetnek viszont olyan felületes tudománykutatók, kik a vallás iránt — mint amelylyel ők épen nem is birnak — ellenszenvvel viseltetnek, s azt hiszik oktalan fölfuvalkodottságukban , hogy Ők el lehetnek nélküle. Csakhogy ezek mindegyike értelmetlenség szülte tévedés. Istenben vetett hit nélkül a világ annyira üres és sivár lenne, hogy az emberek minden kutatási érdeklődésüket elveszítenék. Isten jelen valóságának érzete a világban azon napfény, mely a gondolatok minden nemét tevékenységre hevíti. Egy némely felületesen gondolkozó természet-búvárok azt képzelik, hogy a teremtő eszméjével szakithatnak, s helyébe bizonyos természeti törvények bonyodalmas szövedékét állithatják. Ezek a világegyetemet egy oly gépnek képzelik, mely vakon végzi munkáját, a jót és roszat egy iránt, minden terv, vagy szándékos cél nélkül hozza létre. Nem szándékom ezúttal e téves vélekedés ellen síkra szállani ; csupán azt mondom, hogy ha az a bal vélekedés általánosságra vergődhetnék, azonnal el lenne vágva a tudományos kutatásnak minden fonala. A világmindenség az ezt teremtő, föntartó és kormányzó isten gondolata nélkül oly érdektelenné lenne, hogy az emberek semmit sem törődnének annak kutatásával, vajon mik is annak törvényei, s mik ezen törvények érvényesülésének módjai. A 16-ik század vallásos újjászületését értelmi ébredés követé a 17-ikben. Luther, Calvin, Servetus, Melanchton, Erasmus és Knox Jánost Shakespeare, Montaigne, Tasso, Spencer, Scaliger, Cervantes, Bacon, Gralileo, Descartes és Pascal nyomban követé. A megindult vallásos mozgalom tovább folyt, s életre kelté a puritánokat, quakereket, kiket Newton, Locke, Milton, Spinoza stb. követének. A 18-ik század a vallásos kétkedés százada vala; de ugyancsak e század az értelmi fölvilágosultság legszomorúbb korszakának is mondható, amelyben Linnaeuson és Svedenborgon kivül, kik mindketten svédek valának, s akik Francia-, Német- és Angolországok kétkedéssel telitett légkörén kivül éltek, alig tünt fel csak egyetlen valamire való tu! dományos tehetség is. Az anyag és mozgás, az erő és törvény egyeteme, amely nem isteni bölcs kormányzás alatt állana, sőt az isteni bölcsesség tervszerűségét egyenesen nélkülözné, amely csupán természeti törvények hatalma alatt állana, a hitet és reményt kitépné az emberi kebelből, s elménket beteges álomba sülyesztené. A tudományos kutatás szellemét életuntság váltaná fel, s a lágy közönyösség teljesen szárnyát szegné az értelmi fejlődésnek. Az emberek azt mondanák : „Ugyan miért törjem magam „Mi haszna van bárminek is?" „Avagy nem jobb-e meghalni, mint élni, sőt mindezeknél jobb lett volna egyáltalában nem is születni ?" Ez nem puszta, üres állítás; igazolva volt ez egy iszonyú s hosszan tartó kísérlet által, mely végeredmé. nyében oly gyászos kimenetelű vala, mint ezt a világ történelemből elszomorodva láthatjuk. A Buddha vallás abban hasonlít korunk valláatalanságához, atheisrausához, hogy nem tagadja ez sem, miként amaz nem, istent mint teremtőt, hanem egyszerűen mellőzi, s helyére a természetet állítja. A Buddha vallás nevezetesen azt tanítja, hogy minden a természet, vagy Karma, által jő létre, a mi az ok és okozat törvénye. Az nem lát egy oly végetlen lényt, mely mindenek felett áll, mely egyszersmind mindnyájunk szivében is jelen van, hanem csupán az ok és okozatnak végetlen sorozatát. Az egész vallás különben pusztán az értelmen alapuló emberi rendszer, teli emberies dolgokkal, de hiányzik belőle egy mindeneket teremtő és fentartó végetlen lényben való hit. Az erényt, ön megtagadást, erkölcsi tisztaságot, mér tékletességet, türelmet és igazságot megköveteli ugyan ; de végezetre is a hideg okosságon kivül semmi más mozgató ereje nincs emez áldozatra; egyedüli reménye a megszabadulás az élettől, amely úgyis csupa nyomorúság, már csak annálfogva is, hogy benne teljesen elenyészik mindenféle vágy, s oly állapot áll be, ahol ' sem haladás, sem változás nem, hanem csak teljes tétlenség honol, amely olyan, mint a sír nyugalma. S épen ennek tula j donitható az, hogy a Buddhaismus, minden látszólagos érdemei, emberszeretete s erényes volta dacára is, és bár kétezer éven keresztül fél Ázsiának vallása volt: nem vala képes tűrhető társadalmi állapotot vagy egyetlen jó kormányformát létre hozni. Es ennek világos oka nem más mint azon tévedése, hogy erkölcsiséget akart létesíteni egy végetlen fcnsőbb lényben vetett hit nélkül. A keresztyénség általában véve sokkal többet tett a tudomány és műveltség érdekében, mint a rajta kivülj vallások összevéve, minek természetes oka abban rejlik, hogy sokkal több életrevalóság van benne, mint a többi vallásokban. Csak egyedül ez képes életre ébreszteni a szunnyadozó lelket. Mindazon tudományos kutatás, mely