Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-30 / 18. szám

képesek vagyunk bízni ama végetlen isten mindenütt jelenvalóságában. Vallásos ébredés ! Váljon mi boldogitóbb dolog történhetnék velünk, mintha vallásunk holtból élő vallássá változnék, mely a speculatiók és ceremóniák holt formaságából fölébredve, a lángoló bizalom fényes napja lenne ! Isten és Krisztus élő valóságokká lennének, s a szentlélek valódi befolyását éreznénk minden pillanatban, éreznénk, hogy a halhatatlanság nem puszta lehetőség, hanem magának a léleknek szükségképeni s elmaradhatatlan célja! Bárhol támad ily vallásos ébredés, az mindenütt minden haladásnak mozgató-erejévé lesz. A fölébredt értelem vallást nem eredményez; de a vallásos ébredés fölrázza az értelmet, szívet és akaratot, s minden haladás titkos rugójává leszen. Avagy hasonlítsuk csak össze Jézus tanítványainak körülményeit, midőn őket mesterük elhívá, a későbbi állapottal. Ők csak olyasféle emberek voltak, mint a legtöbbek közülünk; selejtes munkával foglalkoztak, kimentek halászni a galileai tóban, onnét este haza jöttek a fáradalmat kipihenni. Becsületes, jó-indulatú, de igen egyszerű emberek valának ; értelmi tekintetben valóságos gyermekek, kiknek az emberi társadalomra a a legcsekélyebb befolyásuk sem volt. Jézus elhívá őket, s ők engedtek a hívogató szónak. Eljöttek, s követék a mestert; követék őt, s hallgaták tanitásait ; követék őt s hallák fenséges paráboláit és beszédeit. Jézusnak isten atyai szeretetében vetett hite által megvilágositattak, s végre ők maguk is mindnyájan érezték amaz isteni szeretetet maguk körül s magukban. Jézus isten fia volt. Ok szintén isten fiaivá lettek. Mindazt, mit Jézus mondott a fiúról, ők magukon valósiták. — Jézus mondá : a fiu magától nem tehet semmit" — ők szintén semmit sem tettek maguktól. A szerelmes fiú az atyának keblén nyugovék. Ok eljövének, hogy szintén az atya kebelén nyugodhassanak. Jézusnak fenséges gondolatai a benső kijelentés mély forrásából eredének. Annak teljességéből a tanítványok is merítettek • s kegyelem kegyelemre halmozódék — vég nélkül. Megtalálták az életnek végetlen s kimeríthetetlen forrását, mely saját leikökben fölfakadt. Mi életünk nagy részét az elégedetlenség fagyos időszakában éljük le. Elégedetlenek vagyunk magunkkal, s mindennel, mi körülöttünk történik. Azt tudjuk, hogy valami mássá kellene lennünk, de nem tudjuk voltaképen hogyan, s egyszer csak valami uj meggyőződésre jutunk, valami uj remény s uj szeretet lep meg bennünket; olyas valami történik velünk, mely egész életünket megváltoztatja. A fagyos tél ime múló félen van, sőt már eltűnt ; az ébredő fű zöld szint ad a mezőknek ; az éneklő madarak ideje elérkezett. Az egész természet teli új élettel. Fenséges ébredés vehető észre a légben, vizben és a földön. A bimbók feselni kezdenek, a virágok nyílnak. Is en mindent megujita. Azon percben, melyben isten szeretetét szivünkben érezzük, ily tavasz derül reánk is. Oly egyszerű, oly természetes, hogy alig lep meg bennünket. Kérdem, miért nem hittünk akként előbb is ? Az Úr várakozók reánk; várakozók, hogy irántunk kegyelmes lehessen, hogy minden percben készen legyen az ő szeretetének teljességével megáldani bennünket. Miért habozánk oly sokáig, s miért pazaroltuk el drága időnket, és miért nem tartottuk magunkat érdemeseknek — az ő megváltására ? S ekkor rögtön benső ébredés szállja meg szivünket, és érdeklődők leszünk a természet, az élet, a társaság, a művészet, irodalom és tudomány iránt. Igen, mert az istenben való bizalom minden értelmi haladás alapja. Az uj értelmi fejlődés a keresztyénséggel egyszerre jött létre. Pál ap. mondá : „Az életet, melyet én most élek, az isten fiában való hitben élem" s Pálnak iratai a keresztyénség értelmi tápláléka valának közel kétezer éven keresztül. Lá'tatok-e már valaha értelmi ébredést s szellemi fölvilágosulást anélkül, hogy vallásos ébredés ne lett volna alapja ? A világon valaha létezett értelmi ébredések legnagyobbika volt az, melyet Görögország tanusita. Tudomány, művészet, s irodalom, mind fölébredt az Aegeumi tenger partjain. Történelem, színészet, költészet, szobrászat, építészet s festészet mind egyszerre keltek életre. De csakhogy midőn ezek létre jöttek, akkor már ott egy uj vallást találtak. A magas Olympust istenek népesiték be, melyek emberi formába jöttek alá az emberekhez. Jupiter és Apolló, Vénus és Minerva, Mercurius, Vulkán és Diana, e tündér alakok Görögország elméjét a szépség és igazság mennyei eszményképeivel tölték be, s ez volt a görög műveltség eredete és forrása. Minden véges műveltség a végetlenség érzetéből származik. Istenről való ismeretünk minden más ismeret alapja. Ha a nemtudás, avagy tudni nem akarás uj iskolája apostolainak, kik azt mondják, hogy isten megismerhetlen, sikerülne bennünket a kétségbeesés evangéliumához viszszavezetni, akkor minden értelmi haladás elpusztulna és tönkre jutna. Mert a civilizációnak minden formája történelmileg mindig vallásos hitből vette eredetét. Ez állítás emlékezetes bizonyítéka az arabok civilizációja. Az arab nép faj több mint egy ezredig élt az általa lakott félszigeten, anélkül, hogy az emberiség tudott volna róla valamit, vagy a legcsekélyebb befolyást gyakorolt volna a világtörténelemre. Az arab nép eloszolva számos harcoló törzsekre, természet- és bálványimádó lelki élettel, egy rendezetlen erő alaktalan tömegét képezé. Mohamed jöve — hirdeté az isten egységét és uraságát — s ezen vad törzseket egy élő testté egyesité.