Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-30 / 18. szám

rültünk levő dolgokból mindig kell valami ujat tanulnunk. Azt mondja talán valaki, hogy nincs rá ideje, s hogy az élet teendőivel el van foglalva. De csakhogy aki vágyik az ismeretek után, az könnyen talál időt annak megszerzésére is. Collyer Róbertről tudjuk, hogy könyvet tarta kezében, midőn kovácsmesterének műhelyében fujtatott. Burns Róbert a természetet tanulmányozá, midőn az ekeszarván tartá kezét. Naponta egy- vagy legalább félórai tanulás által harminc negyven év alatt mily roppant ismeret gyűjthető össze! Amint az ismeret szaporodik, mindinkább könnyebben és gyorsabban növekszik az, mert a haladás az ismerettel növekedő arányban történik. „A kinek van, annak adatik" oly szabály, mely itt kitünőleg alkalmazható. Minden legcsekélyebb dolog, mit megtanulunk, erős vonzerővel bir ujabb ismeretszerzésre. Avagy nem tapasztaljuk-é, hogy a gyermekek mily gyorsan tanulnak ! Mily roppant előmenetelt tesznek ők mindennap ! Mily gyorsan fejlik elméjök és növekszik erejok ! Mily ügyesen tudnak ők minden dologból tanulni! Csak valamely nyári napon ki kell a kicsinyeket bocsátani a szabadba, és látni mint munkálkodnak egész nap, mint vizsgálnak mindent maguk körül; most a csűrbe futnak, majd az istállóba, az ólba, a lovakhoz, tehenekhez, malacokhoz ; futkározva lemennek a patakhoz, forgácsot hánynak bele , és megtanulják a folyadékok természetét; a földet turkálják, követ dobálnak, mindenütt ismeretet gyűjtvén istennek körültük levő roppant világa csudáiból. Kíváncsiságuk kielégithetlen. E kis földbúvárok, állat- és növény-kutatók, vegyészek és természettudósok figyelmét semmi ki nem kerüli. Ez épen az oka, hogy ők oly gyorsan tanulnak. Szellemük élénk, ilyenné teszi azt a kíváncsiság. De csakhogy az isteni vágy, mely mindent látni, tapintani, ízlelni s minden tüneménynek okát s rendeltetését tudni igyekszik, fájdalom ! csakhamar kihal belőlünk. A megszokás rozsdája meglep bennünket. Lassanként folyvást ugyanazon dolgot cselekeszszük, ugyanazon embereket látjuk, ugyanazon ösvényen döcögünk. Igy aztán megszűnvén haladni, bizonyos szellemi és ererkölcsi álomba merülünk. Megszűnünk növekedni. Ne véljétek, hogy én itt valami iskolaszerű, vagy betű általi haladást értenék. A tanulmányozás szép, a tudomány hasznos dolog; igen jó, ha felolvasásokra eljárunk, s ez által értelmünket fejlesztjük ; csakhogy ez magában véve még nem haladás, nem növekvés. Amire nekünk főként szükségünk van az, hogy lelkileg legyünk mélyebbek, nagyobbak, magasztosabbak, eresebbek; legyünk teljesebbek élettel, gondolattal, érzelemmel. Ha természetfeletti dolgokat kutatunk, a tudományokban búvárlatokat teszünk, avagy idegen nyelveket tanulunk, az még magában véve szükségképeni haladást épen nem eredményez Sem azt nem mondom, hogy erőlködjünk, törjük magunkat önmívelésünk tekintetéből. Az élet nem áll erőszakos törekvésben vagy makacs elszántságban. Állatot vagy növényt erőszak által növelni sikertelen munka volna; mert a növény az által növekszik , ha van elegendő napfénye, levegője, vize és táplálótalaja, az állat pedig megnő, ha van elegendő tápláléka és mozgása. Az emberi lélek szintén az által fejlődik, ha van valódi erkölcsi napfénye és szellemi tiszta légköre. Az nem tesz semmit, hogy természetileg lomhák vagyunk, az sem baj ha a rosz szokás ónsulylyal vagy épen kemény fagyként nehezedik is reánk, mert van bennünk képesség a lelkesülésre is. Mindnyájunkban vannak szunnyadozó erők, melyek csak jó alkalomra várnak. Az egyedüli dolog amire nekünk fölrázatásunk végett szükségünk van, a vallás. Hadd származzék csak bennünk élő hit istenben, kötelességünk teljesítésének szentségében, halhatatlanságban ; hadd lássuk csak be egyszer, hogy mindezek nem csupa üres vélekedések vagy hiedelmek, hanem végetlen valóságok : azonnal élénk mozgalom fog támadni lelkünkben, amely mindent ujjá teremt. Ekkor aztán elkezdünk növekedni s gyarapodni minden irányban. Az nem eszközöl haladást, ha csupán a főt, szívet vagy kezeket egyoldalulag műveljük,, hanem igenis az, ha azok egyszerre tökélyesbülnek, csak ekkor telünk meg oly élettel, mely bennünk keletkezve az egész természetre kisugárzik lelkünkből. Az egyedüli dolog, amely a lelket ily élővé teszi, a vallás; vallás a legtágabb ért elemben ; hit valami eszményi jóban ; bizonyos szere tet, mely mindent ujjá teremt ; bizonyos ujjá szülő remény, nagy, mint az egész mindenség. Oh bárcsak meggyőzhetnélek benneteket annak hivése felől, hogy isten mindnyájunk számára tartogat ily ajándékot, ily mennyei me gvilágítást, mely átalakíthatja életünket, s ennek gyászos éveit örömteljessé és kellemessé változtatja. Ugy hiszem, hogy a Moody és Sankey-féle vallásos ébredésnek egész ereje csakis abban áll, hogy az emberekben ezen reményt felébreszti, reményt egy közvetlenül jelen levő váltságban. A sok polyva közt az egyedüli fontos tény az, hogy Moody a nagy közönséggel megérteti, elhiteti ós érezteti, hogy isten lelkével megteljesülhetnek azonnal, anélkül, hogy arra várnának, mig életükön valami lényeges változást eszk özölhetnének vagy épen egészen mássá lennének. „Jöjjetek az Úrhoz ugy, amint vagytok" mondja ő, s valóban "csak ez az, mit nekünk is tennünk kellene. „Most van az alkalmas idő, most van a váltság napja." Amire szükségünk van, és pedig folytonosan, az, hogy uj életet adjunk a léleknek, és ébreszszük fel teljesen minden képességét, ébredjen bennünk hit egy élő istenben, ki közel van mi hozzánk; és hogy ő nem olyan, kit töprengve kell keresnünk a szertartások, hittételek és üres dogmák által, vagy más valami lélek-fárasztó törekvéssel; ő nem egy elrejtőzött lény, nem rajtunk kivül és távol álló, hanem igen közel van mindnyájok-I hoz; bent van szívünk legbensőbb rejtekében, ha ugyan