Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-23 / 17. szám

folytonosan emelkedő fa árral, ha most még kellő arányban van is az egyszermindenkorra befizetett összeg esedékes kamatjáruléka, lehet 10 vagy kevesebb év múlva a kamatláb alább szállván, ellenben a fa ára növekedvén: vagy valamely kisegitő eszközről kellend gondoskodni, vagy az évi faszükségletet más cimen befolyt jövedelméből kellvén fedezni, ez által jövedelme, csökken. Egyházunkban a tűzifa jövőre való kiszolgáltatásának elintézése a tagosításnak egy nevezetes kérdését képezte. Ezen szolgalmat a közbirtokosság egy egyszermindenkorra lefizetendő pénztőkével óhajtotta megváltani 5 a lelkész pedig az évenkénti failletménynek megfelelő erdőterület által kívánta kárpótoltatni; látva azonban, hogy az erdészeti becslés alapján, mely az itt eni nagymérvű utánnövés szerint vétetett fel, a 24 ölet tevő évi illetmény egyszermindenkorrai kielégítésére csak 38 hold erdő esnék, oly csekélység, mely természetben e szolgálmánynak meg nem felelhet, nem levén az egész határban egy talpalatnyi lábas erdő ; tekintetbe véve másrészről, hogy ily erdőnek kezelése a mi viszonyaink közt, kiváló gondozást és ügyeletet igényel : egyházunk érdekeinek képviseletére kiküldött bizottsággal együtt elfogadta azon ajánlatot, hogy a tűzifa pénzértékkel váltassék meg. A közbirtokosság végkielégítésül 1500 ftot ajánlott fel, mely önkéntes ajánlatokból még 300 fttal nevekedvén, a váltsági tőke 1800 ftra emelkedett, melybe egyházunk bizottsága belenyugodott, s azt elfogadta. A lelkészi tűzifa megváltására, illetőleg annak évenkinti beszerzésére kamatozó tőkét tekintve, lelkész ur a következő javaslatot terjesztő egyháztanácsunk elé : „Azon tőke mellé, melynek kamatai az évi faizás fedezetére szolgálandanak, alapitassék egy másik melléktőke oly célból, hogy ezen mellék tőke kamatai évrőlévre a tulaj donképi faizási tőke növelésére forditassanak, s igy a faizási tőke folytonos növekedésével, egyszersmind annak kamatai is időről időre fokozódván, a jelenlegi failletmény beszerezhetését az emelkedetebb fa árak mellett is, minden időben megbirják. Minthogy pedig az egyház ez idő szerint oly összeggel, melyet ily melléktőke alapítására fordíthatna, nem rendelkezik, tehát a lelkész, kit a közbirtokosság által adott „erdőváltsági tőke" összes kamatjáruiékai illetnek, a cél érdekében ezennel kinyilatkoztatja, hogy az 1800 ftot tevő váltsági összegből csak 1500 frtnak kamatait vévén igénybe, a még felül maradó 300 frtot 400 frtra egészítvén ki, e 400 frtot óhajtja oly állandó póttőkéül lekötni, melynek kamatai örök időkig, az eredetileg letett 1500 frt faizási tőkéhez csatolandók, s aztévről évre növelik ; az alapítás célja és természetéből folyólag kikötvén, hogy az ily módon növekedő faváltsági tőke, idővel bármily magas öszszeggé növekednék is, annak esedékes kamatai évről-évre kizárólag és osztatlanul a putnoki ref. lelkész jövedelmét képezzék, melyből a lelkész mindenekelőtt évi tűzifa szükségletének fedezéséről gondoskodván, a tán ezen felül felmaradó összeget szintén a lelkészi jövedelem javitására használandja." Ehez azt hiszem nem kell commentár ! Igaz, csekély az összeg, melyet évenként a tőke, illetőleg az esedékes kamatjárulék növekedik, de évről-évre mindig szaporodván, idővel oly tekintélyes összeggé növi ki magát., melyből nem csak az évi faszükséglet leend fedezhető, de még a konyhára is marad valami Ha hozzá veszszük, hogy az egyházunkban levő állandó tőke ez évben az 1000 frtot meghaladja, bátran nézhetünk a jövőbe. S mindezekért kit illett az érdemj koszorú ? Bizonyára egyházunk nagyrabecsült lelkészét, kit az ég tartson meg még sokáig, hogy nmnkás, a közjóért lelkesülő éltében alkotásainak gyümölcsét is élvezhesse. Putnok, 1876 Cz B. Belsősomogyi gyám old a-ü g y. — Válasz t. Bokor Sándor urnák. *] — Motto : „Bánatos énnékem titeket versengni beszédben Hallanom, ámbátor végső szándékotok egyez." CZUCZOR. A ki vitánkat hallja vagy olvassa, ajkára veheti a szerencsétlen vak Béla királynak mottóul választott szavait, ajkára veheti különösen a b.-somogyi nt. s tek. egyházmegyei kormány, mely legjobban tudja, hogy a szó alatti gyámoldaügyben mindkettő-nk végszándéka egyez. Ezen végszándékról azonban, sőt egyebekről is kell, hogy „a nyilvánosság ítélőszéke" is biztos tudomással bírjon. Az én t. Bokor barátomnak — ahogy az ő terjedelmes s itt-ott nem a kellő mérséklettség hangján tartott cikkéből kitűnik, végszándéka az : hogy továbbra is legyen B.-Somogyban egy oly gyámintézet, mely a néptanítók hátrahagyandó kedveseit habár a megélhetés terhes gondjai alól egészben föl nem mentheti is, könnyítsen valami keveset azoknak napi küzdelmein. E z a z én végszándékom is. Hanem hát — mint a példaszó mondja: Rómába több ut vezet, s az a különbség B. ur és közöttem : hogy én azon az uton óhajtok menni, amely nyitva van hagyva, tisztelt barátom pedig azon r vonalon akar erőszakkal áttörni, a melynek elejére nem a szűkkeblűség — ahogy ezt B. barátom et comp. magukkal elhitetni akarják — hanem a z i d ő keze keresztet tűzött, amely azt jelenti: hogy arra bizony nem lehet! B. barátom folyvást jogokróls az ezeknek megsértéséből szülemlendő égbekiáltó sérelmekről beszél, s nem akarja elhinni: hogy minden társadalmi intézmény már megalkottatása pillanatában magában hordja a megváltoztathatás esíi'áját, én pedig ez utóbbit erősen hiszem, s megtanított reá az élet, hogy a legtöbb *] Nem veszi rosz néven a t.cikk irója — reményijük, — hogy cikkének elejét egészen, s egyebütt is egyes részleteket, mint a tárgyhoz szorosan nem tartozókat és talán a kedélyekre is mérgesitó'leg hatókat helyszűke miatt elhagytuk. Saerk.