Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-16 / 16. szám

az építkezésből eredett nehézségek eloszlatva nem lesznek. Eltekintve attól, hogy az építkezéshez fogni addig nem lehetett, míg a szükségelt kiadások biztos fedezése iránt az építési küldöttség alapot nem látott, s ez alap az egyházmegyék beleegyezése nélkül az állami segélyben feltalálható legkevésbbé sem volt, s igy azon positiv tényezőül, a melyre építeni lehessen, tekinteni nem lehetett, már csak azért sem, mert az építés elhatározásakor még államsegély nem volt, mint ilyen tehát ezen indokokból nem okvetlen e célra fordítandó. A javaslat i az egyházkerület érdekeit a debreceni főiskola körűimé- j nyeiben centralizálja ; igaz, a magas háztetőn keresztül nem látszik az a szegénység, a mellyel a végvidékek vegyesajku községeinek papjai és tanítói küzdenek ; nem hallatszik a dobszó, a mely fájdalom igen gyakran az egyházi tartozások az állami adóval majd nem egyenlő nagyságú összegének behajtását jelzi ; nem látszik a gúnymosoly, mely az idegen vallásfelekezetek híveinek ajkain elvonul, a vegyesfelekezetü községekben, midőn a papot és tanítót a tekintélyét lealázó foglalkozások között látja küzdeni a mindennapi száraz kenyérért; ily körülmények között lehetetlen azt nem mondanunk, hogy ezen javaslat csak a debreceni viszonyokból birálta a helyzetet. De méltatlan is az, avagy lehet-é azt igazságnak mondani, midőn az állami segély elvonatik a szegény egyházak , lelkészek és tanítók gyámolitásától, azért, hogy a népes gazdag egyházak és azok belhivatalnokai az iskolára való adózástól meg legyenek kiméivé ; azonban nem illustráljuk e tételt élesebben, mert a képen, a mely elő áll, oly nagy a fény és árny, hogy azt kirívóbbá tenni egészen felesleges. Az egyszerű valóság, melyet feltüntettünk igazolja, hogy ezen javaslatra rá illik azon megjegyzésünk is, hogy a helyzet kényszerűségét figyelmen kívül liagyá"; avagy ha látjuk építkező egyházaink fedetlen templomának az idő viszontagságai által már megrongált falait pusztán meredezni az égnek; ha látjuk a már régen felépült templomnak fedelein keresztül csorogni az esőt; ha látjuk az iskolákat és azokban néhány falitábla és három abcés könyvvel küzködni az élet nehéz küzdelmei között elkeseredett tanítót, türelmetlen vadsággal tekintvén a már meglehetősen felnyurgult, de részint a szegénység részint iskola vagy tanitó nem léte miatt oktatás nélküli vásottá lett növendékek között ; ha halljuk az isten igéjét hirdetni a lelkészt, hogy hitre, reményre, és szeretetre tanítson, míg arcán a komor kétségbeesés, a reménytelenség, az emberek és önmagávali meghasonlás sötét kifejezése ül; keserű satirául, ha látjuk szigorú helyzetében, végkép elvonulva s elmaradva küzdeni és sokak szolgájának helyzetét irigyelve a lelkipásztort, a mások által kapott és különböző ruhák rokokó foszlányaiban, ókori eszméivel; ha végig nézünk a közelmúltban egyházmegyénkben megsemmisült 4, egykor virágzó egyház történetén; s ha látjuk a megsemmisüléshez közel állók sorát, elkeseredik lelkünk, s önkénytelen tolul ajakunkra amaz eltökélt szilárd határozat, hogy e helyzetet a protestántizmus szégyenfoltja nélkül tűrni nem lehet, hogy e helyzeten e pillanatban segiteni kell, mert belőle a pusztulás következik. Azonban hol a kéz, mely kisegíthet ? hol vannak az eszközök, a melyek e kirívó nyomort átváltoztathatják ? Itt a felvidék egyes egyházai hasztalan fordulunk egymáshoz, az általános szegénység elfojtotta már a létezett áldozatkészséget, de különben is az az évenként már magában a lelkész- és tanitó-fizetésben midőn egy három-négy holddal biró nagycsaládu ember évenként 2—3 köböl buza proventtel adózik azért, hogy papjának 150—200 frt. jövedelem legyen, már teljesen ki van merítve Megkísértettük az affiliátió eszméjét szigorú következetességgel alkalmazásba venni, azonban az abból kifejlett s megakadályozhatlan következés t. i. hogy az egyszer affiliált egyház soha többé önálló nem lesz, visz • szariasztott attól; ily körülmények között váljon számot vetett-é a körülmények kényszerűségeivel , a helyzet követelményeivel cl Zj ti ki e csekély parányi segélyt, az egyházak- és belső emberektől elvonni hozta javaslatba ; mi tehát számot vetve önmagunkkal, nem csak hogy e javaslatot el nem fogadjuk, de sőt a protestántizmus nevében és érdekében tiltakozunk annak keresztül vitele ellen; azonban nehogy a főtiszt, egyházkerület feltehesse rólunk, hogy a puszta negatió terén s autonoiniánk paizsa alatt nehezíteni akarjuk a kérdés megoldását, ime positiv javaslattal állunk elő és pedig : 1. Az államsegély egy harmada az egyh. ker. küldöttség jegyzőkönyvének 2 pontja értelmében megállapított kulcs szerint az egyh. megyék nyűg- s gyámintézete között osztassék ki. 2. Annak két harmadrésze az egyh. megyék által minden évben megállapítandó, oly egyházak és belhivatalnokok részére adassék, melyek és kik állandó segélyt igényelnek , ezen két harmadrészből azonban 2000 frt. tartassék fenn, s abból építkezéssel foglalkozó szegény egyházak vagy csapásokkal sújtott rendkívüli helyzetbe jutott belhivatalnokok segélyeztessenek. Egyházmegyénkben az egyházak osztályzatát következőleg véleményezzük: I. oszt. egyházak : F.-Almás, Bábony, Huszt, F.-Patak, Salánk, M.-Sziget. N Szőllős, Técső, Visk, T.-Váralja, Verbóc, Gyula, Hosszúmező, Halmi, összesen 14. II. osztályú egyházak: Dabolc, Forgolány, Keresztúr, F.-Ardó, Péterfalva, összesen 5. III. osztályú egyházak, Akli, Bökény, Gödényháza, T.-Terebes, Tekeháza, Tivadar összesen 6. IV. oszt egyh. Csepe, Fanesika, Mátyfalva, T.-Ujhely, T -Újlak, Nevetlenfalu, N.-Tarna összesen 7. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az első osztályba tartozó egyházak sem jobbak más egyház megyebeli 3 ad osztályú egyházaknál, mig a többiek állandó segélyt igényelnek, időnként azok is segélyt igényelnek .