Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-16 / 16. szám

emberiséget, mindannyiszor, valahányszor csak uj életre ébredt, Buddhától fogva maig. Talán a francia forradalmat hozhatná fel valaki ellenkező például, ha épen ez is nem a Krisztus hirdette eszmék néhányának, egyenlőség, testvériség, szabadság, újra fellobbanása lett volna. Igy tehát nem is kérdés, hogy az uj élet előkészítésére leginkább azok hivatvák, a kiknek e téren legavatottabbaknak kell lenniök, a kik az emberiség éltető javainak, bár protestáns felfogás szerint nem egyedüli, de még is legközelebbről megbízott sáfárjai, a kiknek legjobban kell érteniök a dologhoz, mert eddig is azzal foglalkoztak — a papok. Ha ezek nem teszik, megteszik mások, avatatlanok, a nazarenus próféták, vagy más jó akaratú, de erre készületlen emberbarátok , a kiket csak a kor kiáltó jelei késztetnek az e téren való működésre. Megteszik bizonynyal, csak félő, hogy a jó ügy kárával; alap nélkül, vagy más alapra építvén és nem ama szegletkőre, melyen kivül más biztos alapot bizonyára ma sem vethet senki! Jobb tehát ha azok veszik kezükbe a dolgot, a kiknek ez már különben is hivatásuk. Ez most nekik legelső és legszentebb hivatásuk: megtéríteni ismét a világot. És teszszük-e ezt? Igen is! a jó igyekezetben nem vagyunk restek. Mint minden betegnek, ennek is találkozik orvosa elég. Lapunk minden száma hoz egy-egy uj ajánlatot. Kutatjuk a baj okait és keressük a gyógyírt. Az egyik azt mondja: Megcsömörlött a világ az avuit edénytől, melyben neki eddig az eledelt nyújtottuk, hagyjunk tehát mindenkit a maga tányérjából enni, majd ugy jobban ízlik. A másik azt tartja : az istentelen ujitók elbolonditották az emberekeszót, hogy tévelyegnek úttalan utakon, térjünk vissza a régi nyomra; hordó nélkül megromlik a bor a szabad levegőn, tartsuk meg tehát az ó tömlőket! És vagyunk modernek ós orthodoxok vádolván egymást : ti vagytok a baj okai, lám a ti templomaitok üresek ... de bizony a ti templomaitok üresek. És fájdalom, ez utóbbira nézve mindeniknek igaza van, ós jó formán abban is, hogy így egymással küzdve egyik sem fogja megtéríteni a világot. Lám a reformatió idejében is e magunk közt való ellenségeskedés okozta vesztünket, adván hóditó fegyvert ellenünk ellenségeink kezébe. — Mert az végre is mindegy, akár szabad felfogással, akár konzervatív módon hirdetni az igét. Mit használ ez annak a kinek a templom = ördögnek a tömjén ? kerüli azt, mert az ő világszerinti meggyőződése, hogy a vallás bolondság; a pap nópámitó farizeus; vagy pedig olyan ember, a ki kellemetlen igazságokat mond. De még akik öszszesereglenek is templomainkban, azoknak is jóformán bátran el lehetne mondani egyik vasárnap modern, a másikon orthodox predikátiót, aligha venné észre valaki a kettő között való különbséget; mert nincs érdeklődós. Útfélre esik a mag, hetenkint egyszer, az utasok pedig, meg az égi madarak egész héten át járnak-kelnek rajta. És ha embereknek vagy angyaloknak nyelvökön szólanánk is, és ha volna is hatása beszédünknek, meddig tart az? egy óráig, legfeljebb a templomtól hazáig (ki beszélne most, társaságban vallási dolgokról?); a világ befolyása pedig tart egész héten által, és a világban nem találja a vallást sehol, sőt ellenkező igazságokat tanul, mint a templomban ; mert e világés isten országa nem hatják át egymást, hanem külön válva egymásnak ellenségei. És igy ha mi egymással való vitában a legtisztább igazságot nyerjük is eredményül, mit használ az a világnak, ha be nem veszi! A másik türelmetlenséggel várja az uj vallástani kézikönyveket ; ,,mert e tankönyvekhez sok szép remények köttetvók. Ezektől várjuk mi a hanyatló valláserkölcsi élet felébredését, a közöny s hitetlenség megszüntetését." Sok lesz, csupán a tankönyvektől ennyit várni! Jó tankönyvek, jó segítség és jó eszköz a tanitó kezóben a vallás tanítására, de hogy csupán ezen könyvek a valláserkölcsi életet felóbreszszók, a hitetlenséget megszüntessék, azt hiába várjuk tőlük; sőt épen ellenkezőleg, az élet, a közöny megöli a legjobb tankönyvek hatását. Jó módszer ü tankönyvekkel elérhetjük azt, hogy a vallás is ugy tauitatik, mint most már minden egyéb tudomány, okszerüleg, a neveléstan elvei szerint, hogy a gyermek értse azt a mit tanul, és ne magoljon neki érthetetlen szavakat. Jó tartalmú tankönyvekkel elérhetjük azt, hogy a vallás lényegét, annak örök igazságait tanultatjuk a gyermekkel, nem mint eddig csupán a külső formát, a tartalom elhanyagolásával. Ezt elérhetjük, ha lesznek jó tanitók a jó