Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

Készen kapják a szebbnél-szebb gyűjteményeket és nem is drágán ! Nekünk még ugy kellett tenni, hogy egyik-másik főiskolával cseréltük ki a darabokat, s kaptuk őket jólrosszul leirva, vagy neki ültünk s dolgoztunk ki magunk, részint a bibliothekában heverő régibb darabokból szedve ki a gyöngyöket, s letéve négy férfi h a n g r a, a mire ugyan az akkori öregek azt mondták : nem ér semmit, mert nincs benne superior discántus meg áltus ; vagy itt-ott hallott egyházi s világi dallamokat dolgoztunk ki, ezek persze osztán — csere uton — bejárták a folyton szaporodó dalárdákat, megtörténvén az, hogy egy-egy messzire elkerült darabunkkal találkozván, azt olyan kifoltozott köpönyegben láttuk, hogy szégyenlettük megvallani az eredetét, a mint ez magamon is megtörtént. Mennyivel szerencsésebb a helyzet e tekintetben is a mai időben ! Régi, ismert és kedvelt dallamok az ilyen füzetekben megőrizve az elenyészéstol, megújult alakban, díszes köntösben, a modern zene szabályok szerint jelennek meg, gondosan dolgozva, ugy hogy az ember a végig nézésben is élvezetet talál. Mert e mondásom tökéletesen rá illik a kezünk alatt levő füzetre. Van ez első füzetben 30 darab chorál, különféle szerzőktől, kik között 13-al maga Oláh Károly ur jelenik meg részben mint szerző, részben mint átdolgozó. Külalakra nézve e füzet diszes, a papir finom, a nyomás tiszta, világos. A tartalmat vizsgálva nekem legelőször is a 2. 5. 8. 11. 13. 15. régi kedves dallamok ötlöttek szembe. Köszönet érettük Oláh urnák, hogy az enyészettől e füzetben megóvta őket, bár igen szerettem volna, ha a 2. 11 darabot ugy hagyja a mint azokat szerzőik Beethoven s a jó Egressi Béni kidolgozák, bárha a hatás igy sem vesztett. A kidolgozást illetőleg mondhatom méltán jelenhetnek meg e darabok a világ előtt, nem az az erőltetett s mi út egy időben mikor még jó kedvem volt — mondám, nyakatekert harmóniával találkozunk itt, — semmit nem zökkenve, oly simán következnek egymásután az egyes accordok, s mégis némelyiknél szinte csudálkoznunk kell a kifejlődésen, igy voltam én a többek közt például a 22. számú Chorállal, mely is nem egyéb mint a 135. Zsoltár. Az első és negyedik sorban például a kisebbített hetes menetét oly remekül oldja meg, hogy bizony mondom : nem láttam még a mi (értve a nostras-t) nagy mesterünk Szotyori Nagy Károlynál se. Itt zárjel közt legyen szabad megjegyeznem, hogy erről a mi munkás nagy mesterünkről igen különös fogalmai vannak némely újdonsült muzsikusnak, a pesti ref. főiskolai chorus karmestere például sonica azt mondja rá : nem ér semmit! Bizonyosau vagy felületesen, vagy épen nem vizsgálta át, s nem látta a mű elején levő igazi nagy mesterek bírálatait, azt sem tudja a mit nekem élőszóval mondott az én elköltözött öre* barátom a nagy nevü Smid Péter volt pécsi zenetanár s karnagy, midőn a tisztelet-példányt át tanulmányozván, felmutatá a káptalani gyűlésben e szavakkal : „ötven évvel haladtak meg a reformátorok e munkával bennünket." Tovább vizsgálva a füzetet, tegyünk még némi. megjegyzést: A 6. darab az ismert „Nabuco" dalműből a főpap imája, a második vers-szak temetési alkalomra. Nem volt ugyan még szerencsém ez opera előadásán jelen lehetni, igy tehát nem is tudom, hegy Verdi miként instramentálta, de nekem ugy tetszik, kissé untató az a hosszas chorus-solo, a mi e szavaktól: „ó törüld el bűnünk" stb. a három utolsó üteny kivételével végig vonul. Operai előadáson a chorus-nak accordiroz az orchestrum, de voc-al quartett-ben fárasztó a hosszas chorus-solo. A végire nézve legyen szabad megjegyeznem még, hogy én nem f-ben, hanem d mollban végezném. A füzet végén levő néhány Zsoltár chorálra nézve szerettem volna ha Oláh ur nem az alla-bréve beosztást használja. Én szebb cliorált —• még Kreutzer-féléket sem véve ki — a 2. számú „Isten dicsősége" cimünél nem ismerek, ebben a modorban szeretném, sőt akarom is, a zsoltár dallamokat beosztani. Bárki vizsgálja át e füzetet, mondhatom élvezetet fog benne találni, s méltónak itélendi a világ elé adás s pártolásra. Es itt legyen szabad utoljára egy kis pirongatoriummal szolgálnom azoknak az ének- vagy dalegyleteknek, kik — különösen mint például a pesti főiskolai — nem tárták a megvételre érdemesnek! *) Pedig bizony mondom egy-szer láttam, mikor az „ó fényesitsd meg rajtunk" remek choral partitúrája, a mint a Főpásztor szent komolysággal belenézett — elmosolyodott, mintha mondta volna : ismersz már engem tiz év óta kegyes jó atyám, hiszen a theologusaid stb. stb. Jövő február hóban jelenik meg a 2. füzet. Van szerencsém az illetők figyelmét mind erre, mind amarra felhiyni. — Boldog uj évet! KÁLMÁN FARKAS, madocsai leik. Hogyan papolnak a pogány papok Japánban? Az „Evangelisehes Missions-Magazin" októberi füzetéből veszszük át a következő cikket, mely épen annyira jellemző, mint mulatságos. „Tudvalevőleg Japánban három felekezet van, melyek barátságos viszonyban állanak egymással, s melyek között a szabad választás joga minden egyesre nézve biztosítva van. Azonban nagyon természetesen vannak olyanok is, kik a három felekezet közül egyikhez sem tartoznak, hanem azzal kérkednek, hogy ők Budha és Konfutius, tanaiból, valamint az ó Sintó vallásból kiválogatták mindazt, ami legjobb és legüdvösségesebb az *) A mi halad, nem marad, de szegény ember szánde'kát boldog isten birja Szerk