Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-01-09 / 2. szám

47 48 emberre nézve, és ezekből csináltak maguknak egy egész világraszóló evangéliumot." Ilyen ugyanis a Sehingaku felekezet, mely ezen szabadabb, eklektikus álláspontot büszke öntudattal foglalja el. Kiindulási pontjukat azon alapfeltétel képezi, hogy ha semmi egyebet nem követ az ember, mint csupán a szivében lakozó jó hajlamokat, és lelkiismeretének sugallatait, a helyes utat soha sem tévesztheti el. Ugy látszik, hogy ezen irányzat papjai kellő buzgósággal és ügyességgel papolnak is. Legalább a legjobb japáni egyházibeszéd - gyűjtemény, az úgynevezett Kiu-o-da-wa ezen papoknak műve. Az alapigét legnagyobb részt ehinai classikusokból veszik. Tréfák, mesék, anekdoták, sőt néha személyes vonatkozások a jelenlévők egy-egy tagjára képezik e beszédeket. Álljon itt mutatványul egy ilyen egyházibeszéd. Az oseredeti emberi szívről. Moschi (a chinai bölcsész, másképen Mengste vagy Mentius) azt mondja egy helyen : „Jóindulat teszi az emberi szivet, igazlelküség az ember helyes útját. Sajnálatraméltó dolog letérni a helyes útról és félremenni; a szivet eldobni magától, és nem tudni, hol lesz az újra feltalálható." Kijelentem, hogy nem tudós embereknek papolok, hanem papolok egyszerű haszonbérlőknek és kereskedőknek, kiket erős napimunka foglalkodtat, úgyhogy a tanulmányozásra semmi idejük sincs. Meg akarom velük értetni nagy bölcsünk tantételét, és e célból nem fogok tudós kommentárokat használni — hanem inkább könnyen felfogható példákat és tréfás történeteket alkalmazok. A helyett tehát, hogy a Sinto-, Budha és más tudós iskolák tantételeibe keveredném, rátérünk lassanként tárgyunk helyes szemléletére. Nem szabad azonban nevetnetek, ha itt vagy ott egy-egy vig adomát mesélek el. Nem akarom ugyan tárgyamat könnyelműen kezelni, hanem igenis azt akarom, hogy mindenki megértse, és mindenkire mély benyomást tegyen. Azon tulajdonság, melyet a jóindulat alatt értünk, nem más mint tökéletesség és ezen tulajdonságról beszél Moschi, mint egyenértékűről az emberi szivvel. Ha valamely embernek ily tökéletes szive van, nem mulaszt}0

el gyermeki kötelességeinek szülői iránt, szolgálatbeli kötelességeinek gazdája iránt eleget tenni, és feleségével , barátjaival, és embertársaival ugy bánni, mint önmagával. Ha az életnek ezen most emiitett öt viszonyában kifogástalanul teljesiti és összhangzásba hozza valaki minden kötelességét, akkor van jóindulata, és ennek birtokában van oseredeti emberi szive. Nézzétek például ezt a legyezőt! Mindenki tudja, hogy ez egy legyező, és ha ezt tudja, senkinek se fog eszibe ötleni, hogy az orrát belefújja. A legyezőnek rendeltetése és célja, hogy magunkat vele legyezzük, vagy hogy a látogatásoknál használjuk ; minden egyéb használata rendeltetése ellen van. Vagy nézzétek ezt az Íróasztalt! Senkinek sem jutna eszébe könyvpolcnak vagy a feje alá vánkosnak használni, mert az határozott ren- 1 ! deltetése ellen volna. Ha már most szüleiteket ezen szempont alatt veszitek tekintetbe, és az őket megillető I gyermeki kötelességeket nem hanyagoljátok el, az lesz a legigazibb álláspont, a helyes jóindulat, a valódi sziv. Ha pedig azt gondolnátok, hogy ez a beszéd nem illik reátok, hanem más távollévő személyeknek, oh ezen esetben ki kellene jelentenem, hogy én közöttetek természeténél fogva mindenkit jóindulatúnak tartok. Én a ti sziveteket azon sorban veszem elő, mint a mely sorban a kereskedő leveszi polcáról az árucikkeket, és rámutatok a jó és rosz tulajdonságokra, melyekkel birtok; de ha ti szavaimat magatokra nem, hanem csak másokra alkalmazzátok , akkor minden fáradtságom füstbe megy. Figyeljetek csak reám! Ha szülőitekkel rosszul bántok, és e miatt könyekre indítjátok 5 ha gazdáitoknak gondot és aggodalmat szereztek ; ha férjeteket haragra gyulasztjátok ; ha feleségteknek szomorúságot okoztok ; ha öcséiteket gyűlölitek és bátyátokat megvetitek . . . egyszóval ha az egész világ ellen minden erőtökből méltatlanságot követtek el : ugyan mondjátok meg, nem azt teszitek-e, hogy a legyezőbe orrotokat fújjátok , az Íróasztalt vánkosnak használjatok, vagyis rendeltetésük ellen bántok velük ? De a világért sem akarom ezzel azt mondani, hogy köztetek vannak ilyenek . . . nem ! de hogy vannak ilyenek — talán India valamely féreeső zugában — az bizonyos ! Azért mégis arra kérlek benneteket, hogy gondolkodjatok komolyan azok felett , a miket most mondtam ! A jó szivet, vagyis miként én kifejezni szoktam, az ember ős-eredeti szivét, mint valamely befejezett tökéletest kell magatok elébe képzelnetek. Nem vagyok ugyan olyan szerencsés, hogy közületek mindenkit személyesen ismerjek ; de mégis tudom, hogy mindnyájatoknak jó szivetek van. Bizonyságom erre nézve az: ha valamely igazságtalanságot tesztek vagy beszéltek, ezen igazságtalanságot szivetek titokteljes módon azonnal megérzi. Ha egy jó szivü ember igazságtalanságot követ el, úgy elhajol szive a jó útról és a roszra tér. Ezen törvény az egész emberiségre nézve áll. Innen van, hogy nem győzöm eléggé ajánlani, hogy jó szivetek sugallatait állandóan kövessétek ; fogadjátok el azt tani tóul és tegyetek utasítása szerint. Nagyon alkalmas tanitó a jó sziv; fizetést sohasem kér és nem kell melegben vagy hidegben hosszú utat tennünk, hogy hivatalosan meglátogassuk és egészségi állapota után tudakozódjunk. Némelyek előtt kétségesnek látszik, hogy ilyen olcsó valami értékkel birhat. De Confutius második könyvében minden kétséget kizárólag be van bizonyítva, hogy csak az jár helyes uton, a ki saját szivének sugallatait követi. Tehát csak bátran előre és minden kétkedéstek el fog oszlani ! A bölcsészek az ember kötelességeit az országúttal hasonlították össze. Ha Jeddoba, Nagasikibe vagy bár-. hova akartok menni, rendes országút áll előttetek; de ha nem maradtok meg azon, hanem tetőkön mászkáltok vagy az árkokon keresztül bujkáltok, vagy hegyeken