Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-09 / 15. szám
A közoktatási ügyek közvetlen ellenőrzése s a bizott ági tárgyalások előkészítése végett ezen közoktatásügyi bizottság albizottságokat választ, tekintettel a fővárosi polgári iskolákra, a szakoktatásra, elemi népiskolákra és a kisdedóvó-intézetekre. A főváros területén levő polgári iskolák kivétetnek az iskolaszékek hatósága alól, s ezek teendőit a po'gári iskolákra nézve a közoktatásügyi bizottságnak polgári iskolai albizottsága látja el. Mindazon ügyekben, a melyek az iskolaszéktől e törvény szerint a közigazgatási bizottsághoz, vitetnek felebb, valamint a polgári iskolai albizottság intézkedéseire nézve is Budapesten a fővárosi tanácshoz s a tanács határozatai ellen a törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz történik a felebbvitel. 17. §. Addig is, mig a törvényhozás a volt határőrvidéki területen levő népiskolák ügyeit véglegesen rendezné : az 1873 : XXVII. t.-cz. 2-ik §-ának b) pontjában és 25-ik §-ában foglalt intézkedések azon ügyekre vonatkozólag is fen tartatnak, melyekről a jelen törvény rendelkezik. A vallás- és közoktatásügyi minister felhatalmaztatik, hogy az 1871. junius 8-án kibocsátott szabályrendelet határozatait, a mennyiben az 1876: VI. t.-c és a jelen törvény intézkedései szükségessé teszik, a viszonyokhoz alkalmazva rendeletileg módosíthassa. 18. §. E törvény végrehajtásával a vallás- és közoktatásügyi minister bizatik meg. T ü B C Könyvismertetés. „Egyháziatlanság és üres templomok. Egyháztársadalmi elmélkedés. Irta Mitrovics Gyula, ref. theologiai tanár s főiskolai lelkész Sárospatakon. Sárospatak. Nyomtatta Steinfeld B. a ref. főiskola betűivel 1876. Ara: 80 kr. Jelige: „Miként örök érvényű vallási formákat, ugy örök időkre szóló egyéb intézeteket sem ismerhetünk, ha azok az okszerű haladás gátjául szolgálnának;" B. VAY MIKLÓS. „Valamint minden egyház annyit ér gyakorlati szempontból, mennyit a társadalom humánus céljainak elérésére tesz, ugy a közpártfogáshoz és elismeréshez is annyi joga lehrt, a mennyit végzett munkája megér " MITKOVICS GY. Az 1874. évi Prot. Egyh. és Isk. Lap. 6. sz. egy egyházpolitikai kérdéssel foglalkozó vezércikket hozott Mitrovics Gy. ur jeles tollából, mely a figyelmet a benne foglalt eszmék s modern elvek szabatos, tiszta körvonalozása s az állam és egyház egymáshozi viszonyának és egymás iránti igényeinek ész- és jogszerű fejtegetése által vonta volt magára. Nemcsak ez, hanem több szakavatottságra mutató, főleg homiletikai s liturgikai tárgyak, kérdések kritikai boncolásával költé fel a magyar prot. olvasó közönség érdeklődését, várakozását, s tette maga iránt figyelmessé azokat, kik azelőtt még ez ifjú tudósunkat kevésbé ismerték. Most ismét egy külterjedelemre nézve rövid ugyan, mert csak 80 lapnyi, de belbecsre nézve annál értékesebb, talán ugy is mondhatnók, hogy nagy szabású, mert nagy eszmékkel telitett mű fekszik tőle előttünk. Egyháztársadalmi elmélkedés ez, mint ez ismertetés címiratában fent olvasható. Egy ily oldalról ismert szerző dolgozatát nem is szükség nagy szavakkal vezetnem fél s mutatnom be az olvasó előtt. Csak jelezni kellene annak megjelenését, ugy gondoltam; ez pedig e lapban már megtörtént. De miután tudom, hogy vannak emberek, a kik még jó nevű szerző után sem indulnak könnyen ; mivel a mai napság az irodalmi térre is átcsapott kalmárszellemű vállalkozók által sokszor felültetve lettek : hogy ezek kétségét eloszlassam, sietek a fentirt mű tartalmát dióhéjba szorítva, itt néhány szóval bemutatni. Bevezetése a füzetnek az Egyh. Isk. Lap. 1876. évi 2 számában olvasható vezércikk. Előadja itt szerző, hogy az egyháziatlanság és üres templomok felett már sok vita folyt; de azért folyvást kell erről beszélni, a baj „nagysága és életbevágó" volta miatt. S miután ekképen a felvett tárgy feletti elmélkedésének jogosultságát bővebben indokolta : keresi az egyháziatlanság és a templomok üresedésének okait, s elő is számlál néhányat, röviden, szűk keretben, ugy a mint azok az irodalomban, sajtóban és az életben is felmerültek, s némelyek által a jelzett bajok egyedüli forrásainak vétetnek. Ezen sokak által felemlegetett okok a következők : 1. a hitegység hiánya, a hitelvi könyvekkel való hűségtelen szakitás. De szerzőnk ezt lényeges oknak nem tartja, mivel a hitegység idején is megvolt a baj. Idéz ez ellenvetésének igazolására a reformatio korából Luthertől, midőn még sem rationalismus, sem modern theologia, mint a hitegység állítólagos bolygatói nem léteztek. Luther ugyanis a kérdéses dologra nézve igy írt a maga koráról: „Hallatlan az, mily kevésre becsülik némely emberek a Krisztus testének és vérének sakramentumát. Nyilván mondogatják — írja tovább -- hogy semmire sincs e földön oly kt véssé szükségök, mint éppen e, sakramentumra, s az volna legkisebb gondjuk, ha ezzel sohasem élhetnének, vagy végkép eltöröltetnék az.r (8. 1.) Másutt szintén ő, a nagy reformátor mondja : „a legtöbb adószedő és hivatalnok ugy gondolkozik, hogy az egyházi szolgák nem érdemesek arra, hogy csak egy vagy két óráig éljenek, vagy 30
