Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-09 / 15. szám

egy falat kenyeret is egyenek ... sőt nyilván mondogatják, hogy kondás, juhász vagy bakó és kisbiró nélkül nem lehet ugyan el egy falu vagy város sem, de papra és iskolamesterre bizonyára nincs semmi szükség." 9. 1. Mintha a mai atheistákat és materialistákat hallanók, azzal a kis különbséggel, hogy ezek az „iskolamester" szükséges vo'tát mégis c?ak hajlandók elismer- , ni; de papra ? no már erre szerintök nincs semmi szükség. Es az adóhajtók, e proletár népség között, legtöbb ellensége akad ma is, mint Luther korában, — a nadrágos emberek osztályát véve fel — templomnak, egyháznak, iskolának . . . Azonban menjünk tovább. Beszéltessük mindig a szerzőt ; ki Nagy Pridrik életiróitóJ idézi, hogy e fejedelem „egész uralkodása alatt sohasem volt templomban;" s „az egész theologiát az ostobaság tudományának tartotta." Lajos Filepről pedig igy emlékezik : e fejedelem egykor : ,,húsvét első napján, roppant bámuló közönség jelenlétében, 40 ezer katona felett tart szemlét, e nagy ünnep meggyalázására s alattvalói templomlátogatásának rovására." (11 1.) Számos másoktól vett idézetekkel is igazolja, hogy a hitegység nem teremt egy magában egyháziasságot és nem tömi meg a templomokat hallgatókkal. Azután áttér a másik ok elemezésére. Felhozzák ugyanis mindjárt második helyen azt is, hogy az egyháziatlanság egyik oka az, mikép: „az igehirdető benseje, személyes meggyőződése és az általa hirdetett dogmák közt" nincs meg a kellő öszliangzat. S itt a papságot okolják, teszik felelőssé a fent már több fzben jelzett bajért. Azt mondják t. i. rólunk — irja M. Gy. ur — hogy : „nem vagyunk elég tudományos emberek ; elhanyagoljuk a tudományokat ; hiányzik a nagy szónoki tehetség; sokat politizálunk ; vitorlavászon kabátban járunk stb." (21. 1.). A fő vádra, hogy t. i. bensőnk a régi dogmákkal meghasonlott, azt mondja a szerző : „az igehirdető lelkészek kívánt gyújtó erejét, a kelesztő kovászt, nem minden ízében symbolszerű mivolta adja meg; hanem igenis hivatalának szeretete a keresztyénség ügye iránti érdekeltség. És hite ? Annak személyes miveltsége szerint szabad, sőt kell idomulnia. Jaj annak a prot. lelkésznek, u. m. a kinek magának nincs egyetlen gondolata, egyetlen eszméje azok felől, a mit a protestantismusról hivatalos hitvallásával örökölt; ki • felfogással, gondolkozás módjával ott áll vallás dolgában, 1 a hol akármelyik meglehetősen iskolázott hallgatója stb." 24. 1. Az egyház hitvallására nézve pedig ezt tanítja : „Az egyház hitvallása oly keret csupán, melybe az igehirdető a nélkül illesztheti be egyéni meggyőződését, hogy ezzel azért hűtelen lenne a protestántismus elválasztó elveihez. A fő csak az?, hogy személyes felfogásával a gyöngébbeknek ne szolgáljon botránykoztatóul". 25. 1. Megrója aztán azon hibás felfogást és alaptalan beszédet, mely szegénység mellett is elegantiát I követel a paptól, 29 1. I De egy ismertetési cikk nem lehet oly terjedelmes, hogy minden e könyvben lefektetett nagy elvet és feldolgozott eszmét s bizonyító okokat sorjában idézgessen. Nem szabad ezt tennünk még a nagybecsű egyháztársadalmi elmélkedéssel szemben sem. Elég az hozzá, hogy „a személyes meggyőződés s dogmák közti meghasonlást" sem tartja szerzőnk elengedő oknak az egyháziatlanság és templomok üresedésére nézve. „Az egyháziatlanság harmadik főokául — mond szerzőnk — némelyek a növekvő érzékiséget, a naprólnapra hanyatló közerkölcsiséget, a világi gyönyörök és élvezetek után való hajhászatot tartják." 31. 1. „Belejövünk ím a kölcsönös okolásba, vádolásba. Amott a lelkészben van a hiba, itt már a hallgatók mai erkölcsi mivolta az oka mindennek." De M. ur itt is tudományos apparatussal mutatja ki, hogy a mai idők jobbak a réginél, s az idézett sorokból olvasható baj nem mai származású, meg volt régen is s „a romlottságnak átkául tekinti azt, hogy az, mint ijesztő rém örökké bujdokol közöttünk ; fel-felüti utálatos fejét, de ismét elesik, folyvást haldokol " 32. 1. Történelmi érvekkel és az írásból bizonyítja be, hogy a romlottság, mely ellen ma panaszkodunk, régen nagyobb mérvben volt meg 33 1. S a dolgozat e része mutatja, hogy a tudós szerző ugy a ref. mint a róm. cath. vallási irodalomban, egyházi és polgári-politikai történelemben oly meglepő otthonossággal, szakismerettel, jártassággal bir ; s oly biztosan kezeli tárgyát, oly könnyed, vonzó modorban, sorrendben hordja fel bizonyítékait, hogy az olvasó a legnagyobb szellemi élvezettel s érdekkel lapozza művét. Bevégzi a mult időről adott vallási, erkölcsi, egyházi, társadalmi rajzot számtalan állítással, hogy a III. sz. a. felhozott baj sem oka az egyliáziatlanságnak és a templomok üresedésének. Ezután igy szól: „örömmel pihen meg lelkem a kedvezőbb jelen felett. Még pedig távolról sem azért, mintha itt kifogástalan állapotokkal, bevégzett tökélylyel találkoznám e tekintetben; hanem igenis azért, mert a fejlés, ajobbulás jelei félreismerhette n e k." 39. 1. E jobbulást, fej lést mutatja aztán ki a mű IV. sz. a. s ama ritkított sorban odairt állítást igazolja és rámutat a bajnak véleménye szerinti igaz okaira. Legelsőben is felállítja a tételt, hogy : „az egyház nevelő-intézet." Erre tehát, mint ilyenre az emberiségnek az idők végéig szüksége lesz. Tehát ellentmond Rotlie azon elméletének, mely az egyház végfeloszlását egykori szükségtelen voltát kilátásba helyezi Ellenmondását igy támogatja, indokolja: „Az egyház végfelbomlását, annak egykori szükségtelen voltát azért nem hiszem, s nem e világból való, nem a valóság komoly számbavételére alapított idealismusnak tartom , mondja Mitrovics ur, mert a miveltsége t, a f ejlést valamint nem egyszerre kezdtük ugy nem is egyszerre fogjuk végezni.,, Ezen bölcsészeti meghatározás után indokolja életből, tapasztalásból merített adatokkal, hogy a legmíveltebbeker