Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-09 / 15. szám

is volt soha elég ehhez a szószóki elhangzó szép | beszéd: akkor más eszközöket ós módokat is fel kell használni. Nincs jobb ós biztosabb eszköz és mód, mint a népiskolai vallásoktatás fokozatos és folytonos munkája. Rajta hát, munkálkodjék kiki mig nappala tart! Menjünk iskolába. A többi magától jő. Megjön a kivánt jutalom. Az Úr nem igaztalan, hogy minden jutalom nélkül hagyná az ő szőlőjének hív ós szorgalmas munkásait. Meg lesz fáradozásunkért a megérdemelt bér is idővel. De engedjünk időt a népnek, inig lassanként oda neveljük ismét, hogy belássa, miszerint még mindig szüksége van a társadalomnak papokra, mert lám azok nem azért vannak csak, hogy a népért, vagy a nép helyett imádkozzanak, hanem hogy kisded koruktól fogva vezéreljék a boldogság utján. Hadd lássa be, hadd érezze a nép gyermeke, hogy a lelkész neki igazi lelkiatyja, a ti az ö ideig ós örökké való jólléte iránt melegen érdeklődik, bölcsőjétől fogva a sírig. Ez a jobb meggyőződés a maga idején megtermi a kivánt jó gyümölcsöket a nép legegyszerűbb fiában és leányában is ugy mint a miveltebbeknél, az ő papja iránti tiszteletet, szeretetet s háladatosságot, miként a jólmegmivelt föld, némely száz annyit, némely hatvan annyit. Legyen csak minden lelkész legelső helyen jó vallásoktató, ós ne akarjon lenni egy kissé prókátor, egy kissé orvos, ós mindenekfelett a legjobb gazda a faluban, bizonyosan visszatér az elvesztett tekintély és bizalom is, ós a tele papzsák, a boldog megelégedéssel és békességgel egybe. Hanem hát elején kell kezdeni a dolgot, nem a munkabér feletti alkudozáson, hanem a bór kiórdemlésén. (Máté 20.) Vagy ugy-e? Te ülteted el a íát?

ós más szedi majd a gyümölcsét ? Ez aggaszt ? ós ez akasztja meg a jó ügyet néhol, hogy rendes kerékvágásba nem jöhet? Fájdalom, ez oly baj, amin a parancsszó se sokat segitene, ha minden egyházkerület egyenesen kiadná is a rendeletet, hogy mától fogva minden lelkész fogja hóna alá a Katechismust ós bibliát, ós ballagjon át az iskolába oktatni a kicsinyeket, legkevesebb két órában hetenként; a gyülekezetek hívei pedig azonnal gyűjtsék öszsze magok között a tandijat. Én a dolog természetes fejlődésétől várom csak a kivánt eredményt: a jutalmat és jobb fizetést, nemkülönben jobb vallásoktatási kézikönyveket is, ós a szívkópző erkölcsi olvasmányok keletét ós szaporaságát, mert megszaporodnak e téren egyfelől a munkások, a termelők; másfelől a fogyasztók, az olvasó közönség. Oktassa minden lelkész a maga gyülekezetebeli növendékeit a vallásban 10—12 éves korukig, ebből következik az is, hogy középiskolai prot. növendékeink, még azok is, a kik más felekezetű, vagy állami középiskolákat látogatnak, nem utolsó tárgynak tekintendik a vallástant mint most, a melyet csak kényszerűségből és kedvetlenül hallgatnak, azért, hogy óv végén abból is legalább elégséges osztályzatot nyerjenek", és igy a többi tárgyakból is bizonyítványukat kikaphassák. Tiz óv óta okoz már nekem fájdalmat ós hiába való küzdelmet jelenlegi állomásomon, különösen a más vidékről ide jövő, és előzőleg nem kellő vallásoktatásban részesült ifjainknak vallás- és egyház iráuti közönyösségük. Vegyes házasságok eseteiben pedig azt hiszem nem csak én tudnók sokat panaszkodni e miatt. Szerintem nem a ministeriumnál, vagy a törvényhozás termében kell a mi bajaink orvoslását keresni, hanem ajtóküszöbünkön, és az iskoláküszöbónj belül. A többi magától jön. Még a felekezet nélküli községi közös iskoláktól, ós az állami tanitókópezdókből kikerült és más hitvallású tanitóktól se féltem egyházamat, ha a lelkészek veendik kezükbe nyomban a népiskolai vallásoktatást. Ez az idő ós hazai ujabb viszonyaink követelménye. Kárt okoz mindnyájunknak a ki halogat. Közre ól az elllenben, a ki e téren egy-két órai fáradságot nem sajnál. Ha mi lelkészek megteszszük a magunkét a gyülekezet csemetéinek ápolása körül, vetélkedve fogják egyházi autonom jogaikat és kötelességeiket is gyakorolni, mint rég egyházunk elöljárói, ismét megnépesülnek egyházi gyűléseink , számosabban fogják körülállni az urasztalát az Úrért élni s halni kész, ós az egymás öröme- ós bujában szívesen osztozó atyafiak, mint volt rég. Magától jön az égi Atya áldása is magyar prot. egyházunkra, akkor, uj földet látandunk. Vegyék kezükbe a lelkészek országszerte a népiskolai vallásoktatást, bizony Isten áldása lesz ezen inkább, mint bár mi más fáradozásaikon! Simon, Jónának fia szeretsz-e engemet! Legeltesd az én bárányaimat! Végül még egy téves nézetet kell határozottan visszautasítanom ezúttal a gyermekek vallás-Í oktatására vonatkozólag, melyet már többektől hal-