Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-09 / 15. szám

lottíim: miszerint a gyermekeknek legalább 10 —12 éves korukig hallaniok se kellene semmiféle vallásról. Ez a nézet részint abból a balhiedelemből ered, hogy a vallástanítás egyenlő a felekezeti hitágazatok és felekezeti különbözések és szertartások betanításával, részint pedig abból, hogy az illetők az emberi lélek természetét soha sem vizsgálták ós nem ismerik. A vallásoktatásnak fent és alant, az emberi lélek egyetemes természetéhez alkalmazottnak kell lenni, akkor ezt nem lehet elég korán elkezdenünk, ós bizony mondom, hogy ez oldalról is a mulasztás mulasztás marad, mint bármi más oldalról nézve az embert mint tökéletesíthető lényt, amit a későbbi években, mennél később, annál nehezebb helyre hozni. Én tehát, igen erős meggyőződésem szerint, azt mondom: hogy az irás, olvasás és számvetés tanításánál egy cseppet se tulaj donithatunk — józanul — kisebb fontosságot népiskoláinkban a vallásoktatásnak, sőt ezt amazoknál is fontosabbnak, mélyrehatóbbnak, az ember jóllétére nézve elhatározóbbnak vallom, mert egyszersmind ,,minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész: Róma ledől s rabigába görbed!" » NÉMET KÁROLY. A visitatio kérdéséhez. „Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid." Péld. XXII. 28. Szegény visitatio beh sokan néznek haragos szemmel reád! Nem hallod, hogy húzzák már a halálharangot, s készitik a koporsót, hogy eltemessenek ? ! Igaz, nincs is könnyebb dolog, mint bármely régidőből reánk maradt intézményt elavultság cimén hasztalannak, célra nem vezetőnek, s a felvilágosult kor szellemével épen homlokegyenest ellenkezőnek, s mint elhasznált rongyfoszlinyt elvetendőnek, delendam esse puto-nak Ítélni; sőt lerombolni. De ekkor aztán a pusztulás nyomait látván, nem lehet a Soltáriróval felkiáltani: „jöjjetek és lássátok meg az Úrnak cselekedeteit, mely nagy pusztaságot szerzett a földön." A kik a vis. intézményét leakarják rombolni, ne elégedjenek meg a puszta rombolással; hanem álljanak elő egy az azt helyettesítő uj intézmény tervrajzával, hogy az ellennézetüek átláthassák, hogy annak megtestesitése az egyház társadalmi élet felvirágoztatására csak ugyan előnyösebb, mint volt amaz; mei't nem jó gazda az, a ki csak rombol; de nem épit. Utoljára azt veszi észre, hogy ég alatt maradt, s reá illik Istennek a bűnös Izráelhez mondott szava: „te magad vesztetted el magadat Izráel ! Ha az épületen vakolat lepörgések, hasadások mutatkoznak, elő kell venni a vakoló kanalat, kiigazítani a repedéseket, kővel beverni, sárral kitapasztani, s megifjodva áll az épület. Nem tagadjuk : régi már a vis. intézménye, ha ugy tetszik épülete, lehetnek, sőt vannak is hiányai, fogyatkozásai ; de a hiányok létezéséből nem az következik, hogy az egész épületet döntsük el, hanem az, hogy liiáanyait, vagyis azon badarságokat, melyek a vis. köpenye alatt évente, több helyen véghezvitetnek, orvosoljuk, töröljük el ; de maga a vis. legyen előttünk „ne bántsd , virág" mindaddig, még helyesebbel pótolni nem tudjuk, mert hiszen, ez az egyetlen orgánum, mely által az e. megye s kerület, felügyeleti jogát az egyházak és iskolák felett gyakorolhatja. A visitatiót a szükségérzete teremtette, erre ma is szükség van. Ne higyje senki, hogy az egyházak ma már annyira erősek, hogy a felsőbb felügyeletet — melyet a társaslét eszméje, az együvétartozás érzete követel — teljesen nélkülözhetnék, vagy hogy a „primus inter pares" megjelenése az egyházakban többet rontana, mint az indipendentismus gyors áramlatu levegője rontani képes volna. Azonban, ha a „primus inter pares" csakugyan felhasználná hatalmát arra, hogy a belső hivatalnokok becsületvirágait tépni nem átallaná, miután tudtunkkal semmi normativum nincs a vis. és az egyházak kezében, melyhez mindkettő alkalmazkodjék vis. alkalmával, óhajtandó, hogy az e. megyék eljárási szabályokat készítsenek ; mert ez legmagvasabb vád a vis. ellen Szabály mellett, ha a vis. átlépi körét, szemébe lehet nézni; különben kényurrá fajulhat, s tehet oly kérdéseket, milyeket tennie nem lehet, nem szabad. A többi okok, illetőleg vádak a vis ellen, az anyagi élet teréről vannak véve, s nyilt sebeket mutatnak az egyház testén; de ezen sebeket is be lehet gyógyítani, csak a nyavalya forrását kell kikeresni, a forrást szép módjával, alkalmas eszközökkel megsemmisitni, igy megszűnvén az ok, megszűnik az okozat is. Csak egy példát hozunk fel, s azonnal beláthatja bárki is, hogy a vis. előtt nem tétethetnek ilyen kérdések : a lelkész ur nem vette el búzámat, boromat, stb. s igy ezen vis. elleni vádak teljesen megszűnnek. A barsi e. megyei díjlevelekben ez áll: „fentebb elősorolt kötelezettségek hűséges és pontos teljesítésére magunkat kötelezzük, jótállván hitközségünk egyes tagjai mindért, és mind egyért." Ennek folytán e. megyénkben nem szedi diját a lelkész és tanitó, hanem az elöljáróság. Az egész igy megy véghez. Takarodás után az egyházgondnok — a néppel egyetértve — kitűz egy napot, melyen gazdag mint szegény, birtokaránylag kivetett egyházi tartozását — gabonát pénzt — felhozza