Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1876 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1876-04-09 / 15. szám

r Ezt várom én, azaz hogy várja az Ur maga a lelkészektől, mert ez fogadásbeli kötelességük. Továbbá azért, inert képesebbeknek' kell erre lenniök mint a tanitó uraknak. „Szükség a püspöknek . . . a tanításra alkalmatosnak lennie." Néptanítóink nem lehettek erre elég képesek ez ideig, mert nem is erre készültek kitűnően; ós merfc a sokféle tantárgy ós óletgond között megosztott erejük s figyelmük; ós nem lehettek képesek kiváltkóp azért, mert a vallásoktatás minden tantárgynál felette nehezebb. Kivételeket megengedek, megengedem, hogy voltak és vannak, sőt ismerek is kitűnő jó vallásoktatókat ev. néptanítóink között, de ezek erre való képessége nem szakképzettségükön, mint inkább természeti, épen erre való hajlamaikon, személyes egyéb jó tulajdonaikon, és minden bizonynyal nagy gyakorlatukon alapszik. Menjenek be csak a T. T. lelkész urak az iskolába, megfognak győződni hamar, hogy kivált a vallásoktatáshoz, a szakképzettség mellett is mely nagy gyakorlat ós mily sok nekivaló személyes tulajdonok kívántatnak meg a vallásoktatóban. A vallásoktatónak egészen bele kell magát élnie a Jézus vallásának szép elveibe. Azért oly szépek azok, mert örökké igazak. Nem annyira az elmélet és okoskodás igazolja azokat, mint inkább az élet és a gyakorlás. Azért nem elég azokat betanítani sem, hanem lassanként kell és lehet csak korán kezdve kifejleszteni a gyermeki romlatlan kedélyben élő gyökórszálaikból. Ez nagy mesterség. Ez művészet, melynek papjai nem lehetnek szerintem mások, Isten s ember előtt, mint az egyháznak épen erre felkészült, felszentelt ós elhívott szolgái, a papok. Az iskolatanitók ezután még kevósbó lehetnek erre képesek, mint ez ideig, mert ezentúl még kevésbé készülnek reá, ós mert tőlük is az uj kor egyebekben is igen sokat kiván; és mert ők még kevesebb jutalomban részesülnek annyi sok szolgálataikért, mint a lelkészek. Nem lehetnek képesek még akkor sem, ha a legjobb vallástani kézikönyveket adhatnók kezükbe, — amik még nincsenek, — mert, mint mondám , a vallást kegkevósbó lehet valamely könyvben megírni, és abból egyszerűen betanítani. De hát hol vegyünk mindenre időt? mondja sok. Erre nézve először is azon tapasztalásra utalok, miszerint, vannak jeles, fáradatlan férfiak szemünk előtt páldákul, ugy az egyházi mint a világi hivatalokban; nézzünk azokra, ime látjuk : mennél több dologgal vannak elhalmozva, annál többet végeznek, agy hogy mi bámuljuk őket itt alant, hogy hol veszik hozzá az időt, kedvet és erőt ? Másodszor pedig azt mondom, hogy hetenként 2—3 órát még a 1 e g g a z d a g a b b, ós a legnépesebb gyülekezetbeii papok is szakaszthatnak magoknak a gyermekek vallásoktatására, csak akarniokkell. Hogy igazam van, bebizonyítom épen azzal, hogy lám, közönségesen böjti időszakban szokták a legtöbb lelkészek confirmatiohoz előkósziteni növendékeiket, éö ekkor naponként 1—2 óráig is rá érnek a velők foglalkozásra, a midőn pedig egyéb teendőjük is legtöbb szokott lenni, martius és április hónapokban. Hogy a hat heti idő pusztán az urvacsorával mint szentséggel éléshez előkészületre elégséges, ezt megengedem; de hogy a hiányos alapokon, ugy annyira, hogy sok coníirmandus még jól olvasni sem tud, felépíthesse, a gyermeksereg lelkével különben is egészen ismeretlen lelkész, és tán a tanítás vagy oktatás mesterségében is gyakorlatlan, mert azzal csak ünnepnapon, vagy csak theoretice foglalkozó férfiú, bármily tudós legyen is különben, hogy felépíthesse, mondom hat hót alatt a társadalmi életnek oly szilárd erkölcsi oszlopait, hogy azokat valamely veszélyes áramlat, például korunk materialisticus duló világnózlete, fel ne döntögethesse : azt nem hiszem, ezt tudom seaki se hiszi közülünk. En minden jót a józan vallási oktatástól, a józan vallási oktatást pedig a lelkészektől várom népiskoláinkban is ugy mint a templomokban. Ezen kötelesség mulasztását nem menti ki sem a hivány betűje egészen, sem az, hogy időnk nincsen, sem az, hogy ezért külön dij még ez ideig kikötve nincs. Mert rendkívüli idők és körülmények rendkívüli tettekre ás áldozatokra szólítanak. Útközben néha elakad túlterhelt kocsink: avagy nem szállunk-e le ilyenkor kényelmes ülésünkből, ós vállvetve emeljük mindnyájan a szokatlan terhet ? Szálljon le néha a lelkész szokott helyéről, a szószékről, és a tanítóval vállvetve tanítson hetenként legalább két-három órán vallást a népiskolában. És pedig azonnal hozzá kell fognunk a munkához, sem kerületi határozatokra, sem lelkészi értekezletekre nem várva, sem arra, hogy ezen szokatlan munkáért, a maga javát még felfogni is alig tudó, s mind a két vállán túlterhelt szegény nép, minket előre megkínáljon több vagy kevesebb jutalommal. A nép erkölcsi mívelóse legelső helyen a lelkészek feladata. Ha nem elég, nem 29*